Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-465

4-65. országos ülés 1913 október 8-án, szerdán. 219 Vájjon azok a rendőrtisztviselők és rendőrközegek nem a saját szervezeti szabályaik szerint járnak el ? És vájjon ha valami tettlegességre került volna a sor, őfelettük büntetőjogi felelősség szempontjából nem a saját illetékes fórumaik bíráskodtak volna ? (ügy van ! Ugy van !) Hisz ez a dolog természetében van, ez nem leket másként sehol a kerek világon. (Helyeslés.) Es hogy más országokban nem kerül rá a sor, hogy az őrség fegyvert használjon, ebben a tekintetben csakugyan konstatálható sajnálatos különbség. Konstatálható az, hogy tudtommal legalább nem volt sehol rá példa, hogy a karhatalmi beavatkozásra behivott csapat másra, mint az illető képviselők passziv reszisztencziájára talált volna. Igenis, a passziv reszisztenczia esetei fordultak elő, a kitiltott vagy az elnök által kizárt képviselők — mert hisz ez a gyakoribb eset, Angliában mindig az elnök parancsára történik ez — mondom az illető kizárt képviselők ülve maradtak helyükön, barátaiktól körülvéve, senki sem akart megmozdulni és a ház egyes tagjait karjuknál, fejüknél vagy kabátjuknál fogva kellett a padokból kivonszolni és eltávolitani. De az az eset nem fordult elő, hogy eközben turbulens jelenetek játszódtak volna le. És abban azután a magyar parlament csakugyan egyedül áll az összes parlamentek között, hogy ezekből nemzeti hősöket csináltak és hogy még olyan kaliberű ellenzéki politikusok is, mint aminő Andrássy Gyula képviselő ur, bizonyos jóakaratú segitséget igyekeztek nyújtani azoknak a képviselőknek, akik valóban kvalifikálhatatlanul súlyos és botrányos vétségeiknél fogva a kitiltás törvényes szankczióját vonták magukra. (Ugy van! ügy van !) Es ha azt mondja a t. képviselő ur, hogy micsoda rettenetes dolog az, hogy itten képviselővel szemben lehet ezeknek a tiszt uraknak eljárni, hogy el is lehet őket fogni, hogy micsoda állapot az, ha az alkalmazott igy járhat el az alkalmazóval szemben, hát én erre azt felelem, hogy itt megint sajátságos tévedéssel állunk szemben, különösen ami az alkalmazó és alkalmazott kérdését illeti. Igaz, én is alkalmazott vagyok, ebben a tekintetben tehát nem vagyok egészen elfogulatlan, (Derültség.) de én végtelen sajátságos és — engedjen meg — a mai világban maradi felfogásnak tartom azt, ha valaki kisebbítő mellékizt lát abban, hogy alkalmazott. (Élénk helyeslés.) Én azt hiszem, ' hogy alkalmazó és alkalmazott mint egyenértékű művelt személyek állhatnak egymással szemben bármikor. (Élénk helyeslés.) De vájjon alkalmazottja-e a parlamenti őrség vagy a ház bármely tisztviselője az egyes képviselőnek ? Hát nem sajátságos fogalomzavar-e az, amikor azért, mert a képviselőház szuverén, e ház egyes tagjai abba az illúzióba élik bele magukat, hogy ennek a szuverenitásnak egy-egy parányát ők alkotják. (Derültség.) Ez nem igy van. A szuverenitás, a mentelmi jog a házé, ebben a képviselő csak annyiban osztozik, amennyiben őt is különösebb védelemben kell részesiteni azért, hogy az egész testület joga meg legyen óva. (Igaz ! Ugy van !) De semmiféle külön kis fenségeket ne méltóztassanak a maguk számára vindikálni. (Élénk derültség.) Ami pedig a letartóztatás jogát illeti, fel van háborodva a képviselő ur, hogy az őrség parancsnokának bizonyos esetben letartóztatási joga van. De azt hiszem, elkerülte figyelmét, hogy ugyanez a letartóztatási joga a ház minden tagjával szemben bizonyos körülmények közt minden csendőrkáplárnak meg van ; mert van egy sajátságos fogalom, a tettenérés fogalma. Tettenérés esetében nagyon szomorú, de semmit sem ér a képviselői mentelmi jog. Aki az illetékes elnöki parancsot teljesítő orgánumnak ellenszegül, az mindenesetre jogtalan cselekedetet követ el, és ha a jogtalan cselekedetnél tettenérés esete forog fenn, ennek megvan reá nézve a szomorú következménye. Különben, miután ez engem elvezet a konkrét eset határáig, épp ezért nem akarok tovább menni, hanem csak egyszerűen azt jegyzem meg, hogy az a parancs, amit a ház elnöke az őrségnek kiadott, arra irányult, hogy abban az esetben, ha missziójában ellenszegülésre talál, vagy bárminő oly cselekmény követtetik el, mely az illető letartóztatását teszi szükségessé, az illetőt a legközelebbi szobába vezesse be, és erről a ház elnökének azonnal jelentést tegyen, hogy azután minden további intézkedést a ház elnöke saját felelősségére tegyen meg. (Helyeslés.) Azt hiszem, ebben a tekintetben is a képviselőház szuverenitása és a képviselőház mentelmi joga teljes mértében kidomborodik. (Igaz ! Ugy van!) Nagyon siránkozik a képviselő ur a parlament sülyedése felett, és a parlament sülyedését abban a jelenségben látja, hogy itt ismételten fegyveres, brachiális erőnek kellett megjelenni. Hiszen a parlament sülyedéséről kevesebb ember kesereghet több joggal és több jóhiszeműséggel, mint az. Id talán az élete javát abban a küzdelemben töltötte el, hogy a magyar parlamentet attól a sülyedéstől megóvja, amelynek első jelenségei visszanyúlnak idestova egy negyed évszázadra, mely mint valóságos rákfenéje a magyar nemzet organizmusának rágott és rágott a nemzet legszentebb jogain (Élénk felkiáltások : Igazi Ugy van!) és amelylyel szemben nem volt más ut, nem volt habozás, hanem alkalmazása azoknak az egyszerű rendőri intézkedéseknek, amiket minden olyan országban alkalmaztak az ilyen jelenségekre, hol a parlamentarizmus iránti valódi élő érzék megvan a nemzetben. (Igaz ! Ugy van!) Csak azok a nemzetek hagyták parlamentjükben állandósulni ezeket az anarchikus jelenségeket, amely nemzetek nem érettek meg a parlamentarizmusra, vagy amelyeknél ez idegenszerű, uj növény volt. Mentől erősebb parlamentáris érzék van egy nemzetben, annál kurtább proczesszust csinál azokkal, akik meggyalázzák ilyen viselettel. (Élénk helyeslés.) Angliában egy pillanatig sem haboztak — imént emiitettem, minő jelenségek mellett — dobni ki a háznak tizenegy tagját. Megnéztem most utó28*