Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-465

218 465. országos ülés 1913 október 8-án, szerdán. házszabályt érvényben állónak nem tekinti. Ennek az állitásnak igazolásául kellemes meglepetésemre nem hivatkozik most már arra a sokszor hallott érvre, hogy érvénytelen ez a házszabály, mert a kisebbség távollétében hozatott, örülök, hogy ezt a tarthatatlan és bocsánatot kérek, nevetséges állítást most már maguk is elejtették, mert hiszen hová lenne a parlamentarizmus, ha érvénytelenek volnának a háznak a kisebbség távollétébe hozott határozatai ? Hiszen akkor egyszerűen a kisebbség kezében volna az, hogy bármikor egyszerű kimenetellel lehetetlenné tegye a ház számára a határozathozatalt. (Igaz! ügy van!) Érvénytelen azonban, szerinte, a házszabály azért, mert a ház egy részének jogtalan távoltartása mellett fogadtatott el. T. ház ! A jelenleg érvényben álló házszabályt a képviselőház folyó évi márczius 13-án tartott ülésében fogadta el. Ennek az ülésnek elején nem volt kitiltva a házból senki. Be is jött az ellenzék és az ellenzéknek egyes tagjai az ülés megkezdésekormindjárt— aki kíváncsi, megnézheti az akkori naplóból — oly botrányos magaviselettel tette lehetetlenné a tanácskozást, hogy az illető tíz tagját a háznak, az akkor már törvényben megállapított jognál és köteless' gnél fogva az elnök eltávolíttatta. Azután a törvény értelmében erről a háznak azonnal jelentést tett az elnök és a ház 216 szavazattal jóváhagyta az elnök eljárását. (Igaz! ügy van!) így tehát 10 tagja a háznak volt az ülés későbbi folyama alatt az ülésből távoltartva egyenesen a törvény imperativ rendelkezéséhez képest, teljesen korrekt eljárás szerint. Azt hiszem tehát, ebből senki még csak némi látszatával is az igazságnak nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a háznak akkor hozott határozata érvénytelen lett volna. A képviselő ur másik érve az, hogy a házszabályon ejtett sérelem reparálva nincs. Ez annyiszor megvitatott kérdés, hogy talán nem szükséges vele részletesebben foglalkozni, elég ismételnem azt, hogy én soha annak czáfolatát nem hallottam, hogy ne a ház legyen illetékes reparátora egy oly szabálytalanságnak, mely a ház belső szuverén hatáskörében történt. (Igaz ! ügy van!) Egy ilyen reparácziója az elkövetett formasértésnek a ház abszolút többségének konstatált hozzájárulásával megtörtént, igénytelen nézetem szerint tehát itt a legkorrektebb reparáczióval állunk szemben. De azt is megmondtuk ismételten és nem tart vissza tőle az ilyesmihez hasonló szereplése sem az ellenzéknek, hogyha az nekik megnyugtatásukra szolgál, lia nekik a ház működésében való részvételt megkönnyíti, nagyon szívesen hozzájárulunk ahhoz, hogy velük még egy olyan ujabb házhatározat formáját megbeszéljük, melyben ők is reparáczióját látják az elkövetett formasértésnek. (Élénk helyeslés.) így tehát egyenesen ő rajtuk áll, a ház kisebbségén, az ellenzéken áll a sor, hogy ezt a felajánlott módját a reparációnak elfogadják. A harmadik és leghosszabb része a képviselő ur beszédének a parlamenti őrséggel foglalkozott. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy e kérdésnek két oldala van, tudniillik az általános elvi kérdés és az itt lefolyt sajnálatos inczidensből kifejlődött konkrét eset. Ez az utóbbi kérdés — és itt ismét elhagyta képviselőtársamat ujabb időben végtelenül megromlott emlékezőtehetsége (Derültség.) — akkor azonnal az elnök által a ház elé hozatott mint mentelmi ügy és a ház által a mentelmi bizottsághoz utasíttatott. A mentelmi bizottság természetszerűleg a nyári szünet folytán csak most fog a kérdéssel foglalkozhatni; addig tehát, míg azzal a mentelmi bizottság nem foglalkozott, ahol nekem is, mint a ház akkori elnökének, kötelességszerüleg hozzá kell járulnom a tényállás hiteles felderitéséhez, a legnagyobb mértékben illetlen dolognak tartanám, itt a konkrét esetre vonatkozó részével a kérdésnek foglalkozni. Rá fogmik térni, lesz arra mód, legyen szerencsénk akkor a képviselő urakhoz, hogy itt hallhassuk az ő érveiket. Ami azonban a dolog elvi részét illeti, itt is a képviselő ur igyekszik pellengére állitani ezt az egész intézményt, urbi et orbi, benn a hazában, Európa szine előtt, és talán legnagyobb előszeretettel azon a közbeeső stáczión, amelyik nyugat felé haladva Magyarországot Európa többi részétől elválasztja. (Élénk tetszés és taps.) De hát a tényállás előadásában a képviselő urnak meglehetősen szerencsétlen keze van. Nem tudtam szó szerint feljegyezni kifejezéseit, de felveti a kérdést, hog}' mi minden joga van itt annak a tiszt urnak, ki az őrséget vezeti. Hát nézzük csak meg egy kicsit, hogy mire van joga. Egyáltalában nincs joga a házba bejönni máskor, mintha az elnök jiarancsára itt megjelenik, egyáltalában nincs joga itt más czélból megjelenni, mint az elnök parancsának végrehajtása czéljából. Azok a szabályok pedig, melyek szerint a házelnök parancsának végrehajtásánál eljárni tartozik, a ház elnöke által megállapított szabályzatban vannak lefektetve. Ezek a szabályok természetesen tekintetbe veszik az őrség katonai jellegét, tekintetbe veszik tehát azt, hogy az őrség katonai szervezet, katonai személyekből áll, katonatisztek vezetése alatt működik. De hiszen ez nagyon természetes. Mindenütt . a világon az a karhatalmi tényező, amely bejön szükség esetén a parlamentbe, hogy ott érvényt szerezzen az elnök akaratának és a házszabálynak, saját szervezettel, saját szabályzattal bír, eljárásában saját szervezete szerint jár el, reá nézve saját szabályai irányadók. Francziaországhan sorkatonaság jön be, amely napról-napra bocsáttatik ad hoc az elnök rendelkezésére. Vájjon az a sorkatonaság és az a tiszt, aki azt vezeti, nem a saját szabályai szerint járna el és jár el ? Mert tudtommal egy eset volt rá, mikor a képviselőházba bementek, hogy effektuálják az elnöki parancsot. Német- és Angolországban a rendőrség jön be az elnök parancsára.