Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-465

214 46*5. országos ülés 1913 magyarázni kell magyar embereknek, hogy magyar képviselőket ilyen módon rendben tartani nem szabad. (Zaj jobbról és a középen. Felkiáltások : De trombitálni szabad !) Miskolczy Imre: Hogy viselkedtek azok a magyar képviselők ? (Ugy van ! jobb felől.) Gr. Andrássy Gyula: És még tovább megy ez az óriási joga ennek a katonailag szervezett őrségnek. Igazán, mikor ezt olvastam, saját szemeimnek se hittem. Jogában áll a képviselőt letartóztatni tizenkét óráig, tovább nem; igy a jogbiztonság teljes tizenkét órán. túl az a katonatiszt ur nem zárhatja be Magyarország képviselőjét, akit egy kerület küldött ide, akit innen csak a képviselőház maga zárhat ki, senki más ! Tudtommal a képviselőház elnökének nincs az a joga, hogy egy képviselőt bezárhasson. Tudtommal még a képviselőháznak a maga egészében sem volt eddig az a joga, hogy egyik képviselőjét bezárhassa. Fegyelmi joga odáig terjedt, hogy bizonyos időre kizárhassa, hogy megróhassa, de arra, hogy bárkit bezárhasson, a magyar parlamentnek joga nem volt. Ez az őrségi törvény sem ad ilyen jogot ; hiába kutattam benne, nem találtam erre támpontot. Ilyen hatalmat tehát a törvény nem adott sem a háznak, sem az elnöknek, és mégis — szörnyű és érthetetlen — az utasításban, amelyet az akkori házelnök kiadott, benne van az, hogy az őrségnek ugyanazon joga van meg, mint a csendőröknek: azaz, ha ellenáll a képviselő, akkor bekísérte theíi, tizenkét órára bezárhatja. Honnan veszi a volt elnök ur azt a jogot, hogy a képviselő urak szabadságával rendelkezik ? Honnan ? Szuverenitása érzetéből ? Milyen alapon ? Hol van az a törvény, jogszokás, jogszabály, amely neki erre hatalmat ad ? Én nem ismerek ilyet. És mégis itt van, sőt ugy emlékszem, hogy meg is történt múltkor, azon szomorú eset alkalmával, hogy egy képviselőt bekísértek. Ez a tényállás. De még ez sem elég gravámén. (Zaj jobbjelöl.) Megtörtént az, hogy egy tiszt itt összevágott egy magyar képviselőt, mert megsértette őt. (Zaj.) Megtörtént, nincs mit tagadni rajta. {Zaj. Egy hang a középen : Nem is tagadja senki !) Épen azért! S ha be is zárnak egy képviselőt, a képviselőház elnöke ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Ez neki lappália. Hanem igenis az auditor, a katonai bíróság megjelenik, helyszini szemlét tart, kihallgatja a képviselőt, vizsgálja, vájjon helyesen járt-e el a képviselőház alkalmazottja akkor, amikor egy képviselőt a képviselőházban elkövetett dolgokért Összekaszabolt! Ez_ parlamentáris felfogás ? Beszélnek Angliáról. En nem is akarom ezekkel egy napon Anglia szokásait felhozni, de nem tudom hol, talán Törökországban, talán Oroszországban, uj alkotmányu országokban, képzelhető-e ilyen eljárás ? Én nem ismerem ennek párját sehol, sehol a világon, hogy ez igy megtörténhetett volna és hogy maga a ministerelnök ur azután egy czikkben mintegy dicsőíti ezt a felfedezését, hogy hogyan október ü-án, szerdán. lehet ilyen elegánsan szabadulni a turbulens, gorombáskodó elemektől. Ha ezt Európa bármelyik államférfiának bemutatjuk és ez azt mondja, hogy ez helyes, ez természetes, ilyen módon gyógyítani lehet, ilyen módon a parlament betegségem segíteni lehet, akkor én beállok munkapártinak. (Nagy derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Köszönjük széfen I) Kérem, nem egyen, akik most ugy köszönik, követtek és Isten ne adja, hogy hatalomra jöjjek, talán még követni is fognak. Valóban nem ismerek kormányt, nem ismerek pártot, amely ilyen rövid idő alatt annyi kárt csinált az országnak, mint ez. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) Épen azon érdekeket sértik meg, amelyek védelmére vállalkoztak. Először is mi volt az, amivel annyira dicsekedtek Khuen első ministerelnöktől fogva a mai napig ? Mindig az, hogy a király és a nemzet közti harmóniát biztosítani fogják. Mennyit ártottak ennek! Milyen borzasztó bűnük van e tekintetben ! Hogy másra ne is térjek át, maradjak annál a témánál, amelyet ma itt ki akarok fejteni, az őrségnél: mennyi hibát követtek el ebben a kérdésben a király iránt való tisztelet szempontjából. Először is kiragadták a házszabálynak a legodiózusabb részét, azt, amelyik intézkedik az elnöki fegyelmi jogról, a büntetésekről, kidobásokról és ezt Ö~ felsége elé terjesztik legmagasabb szentesítés végett, ebből törvényt csnálnak, mikor erre semminemű ok fenn nem forgott. (Derültség és ellenmondások a jobboldalon.) Kérem, ne méltóztassanak olyan nagyon nevetni. Miről volt szó ? Semmi másról, mint arról, hogy az elnöknek a házszabályban megállapított jogkörét miként lehessen tiszteletben tartatni, a házszabályszerü intézkedéseket miként lehessen végrehajtani ? Szükséges erre törvény ? Tisza István mostani ministerelnök . .. (Elénk éljenzés a jobboldalon.) Gál Sándor: Csak éljenezzék itt, künn ugy sem éljenzik ! Gr. Andrássy Gyula: Nem tudom, miért szorult rá annyira a ministerelnök — itt annyian vannak, olyan nagy többsége van ! — hogy mindig megéljenezzék, mikor én őt megemlítem. De ha örömük telik benne és neki is örömére szolgál, nekem valóban semmi kifogásom nincs ez ellen. Miért volt szükség törvényre ? Hogy a házszabályt végrehajtsák. Tisza István 1898-ban tárgyalt az ellenzékkel erről a kérdésről. Akkor is házszabályban akarta biztosítani a kivezetés lehetőségét. Senkinek Magyarországon — nem mondom, másutt —, de Magyarországon kifogása az eUen nem volt, hogy házszabály ne állapithassa meg azt a jogot, csak nem tartották időszerűnek, czélszerünek. De mindig a házszabály keretében akarták azt tárgyalni, vájjon a kizárást erővel végrehajtani szabad-e vagv sem 1 Miért kellett ebbe belevonni Ö felsége személyét ? Miért kellett vele törvényt alkotni ? (Ugy van I Ugy van ! a báloldalon.) Mélyen sértették ezzel Ö felsége érdekeit. (Ellenmondás a jobboldalon.) És még egyszer belevonták ö felsége szemé-