Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-465

Í65- országos ülés 1913 október 8-án, szerdán. 213 Nekünk, mint ellenzéknek, elsőrangú kötelességünk a jövő ellenzékekkel szemben is érvényben tartani azt az elvet, amelynek már egyszer a nemzet többséget is adott, hogy erőszakkal a házszabályokat megváltoztatni nem lehet. De nemcsak ez. az egy érv az, amely nehézzé, sőt lehetetlenné teszi az itteni tárgyalásokat. Vannak más okok is. Á második ilyen ok az, hogy nem tartom jogi lelkiismeretemmel megegyeztethetőnek, hogy ebben a házban a rendes tárgyalásokban résztvegyek, ebben a házban, ahol a házszabályok olyan eklatánsán megsértettek, anélkül, hogy ez a sérelem megfelelő formában reparáltatott volna. Harmadszor nagyon feszélyez az itteni vitában- való részvételben az a legújabb honmentő intézmény : az őrség felállitása. En azt hiszem, hogy ez az őrség egyáltalában nem egyeztethető össze a parlament szabadságával, a vita szabadságával, (ügy van! a balközépen. Zaj jóbhfelől.) Én azt hiszem, hogy az az őrség igenis nagyon nehézzé teszi azt, hogy annak jelenlétében folyjon a vita. Mert meg lehet azt követelni — nekem utoljára mindegy is, hogy megattakiroznak-e vagy sem, — hogy ezzel a képviselők ne törődjenek. De mégsem lehet azt mondani, hogy a szólásszabadság biztosítva van akkor, mikor, ha a képviselő elég merész esetleg olyan valamit mondani, amit itt egy tiszt ur magára nézve sértőnek tart, akkor ennek a tisztnek joga legyen itt a képviselőházban kardot rántani (Zaj.) és azt a képviselőt itt levágni. (Felkiáltások : Nem áll !) Megteheti anélkül, hogy bárki ezért őt megróná ; ez önök szerint egészen rendes, egészen helyes eljárás az ő részéről. Hol van az megirva, hogy ilyen veszélyeknek kell magát kitenni egy képviselőnek ? hogy tőle, aki fegyvertelenül, kard nélkül és pisztoly nélkül jelenik meg itt e házban, aki esetleg elaggott ember, akit nem azért választottak meg, mert erős izmai vannak, mert sok párbajt vitt, aki nem krakéler, hanem egyáltalában békés ember, hogyankövetelhetjük meg, hogyha ő esetleg kimondja elitélő véleményét erről az őrségről, erről az uj szervezetéről a háznak, ha azt tudja, hogy akkor őt levágják és hogyha védeni akarja magát, akkor szemben találja magát a revolverekkel ? Hogyha ez szabad parlament, akkor nem tudom, mi annak az ellenkezője ? (Zaj és ellenmondás.) Kérem, ez megtörtént. (Zaj. Elnök , csenget.) Ha ez szabad parlament, (Folytonos zaj és ellenmondások.) hogyha ilyen parlament van még más a világon, (Felkiáltások a jobbközépen: Nem kell trombitálni! Zaj.) ahol ez megtörténhetik, anélkül, hogy az elnök még csak egy szóval is megintse azt a tiszt urat, akkor elismerem, hogy nekünk kötelességünk itt megjelenni. De ha ez ugy áll, ahogy én mondom, ha ez az állapot példátlan a maga nemében, ha sehol nem volt ilyen . eset és nem is lehet, akkor nem követe:het k meg tő'ünk, hogy mi mindennapidé bejöjjünk és hogy a képviselő, akinek erre kedve nincs; mindennap koczkáztassa a bőrét és az életét. (Ellenmondás és zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Gr. Andrássy Gyula: Mai felszólalásomnak a főczélja, hogy ezt a szerencsétlen intézményt, ezt az őrséget, keüo világitásba helyezzem, hogy lássa — ha ide hallgat — Magyarország és a külföld egy része, lássa meg, mily viszonyok között él ma Magyarország parlamentje. Mielőtt a kritikára átmennék, legyen szabad elmondanom a tényállást, — azt, amelyet önök itt j ogi helyzetnek neveznek — amint az kiderül a törvényből, az utasitásokból és a ministerelnök urnak czikkéből, — aki azt hiszem atyja volt ennek a javaslatnak. (Élénk éljenzés.) Mindezekből megvilágitva akarom előadni a tényállást, és nem hiszem, hogy Európában bárki, bármilyen komoly politikus elhigyje, hogy ez lehetséges. Igazán, szomorú, hogy ide sülyedt Magyarország parlamentje. (Derültség és ellentmondás.) Beállítanak ide egy őrséget, katonailag szervezve. (Felkiáltások : Hol van ?) Felfegyverezik revolverekkel, karddal, minthogyha bakonyi rablók ellen kellene a jogbiztonságot megvédeni. (Folytonos zaj és ellentmondások. Elnök csenget.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Szükség volt reá ! Kovács Gyula ! Gr. Andrássy Gyula: Azt mondják, hogy azért volt szükség erre, mert itt egy ideges képviselő magánkivüli állapotban annyira megfeledkezett önmagáról — amit eléggé sajnálni nem lehet soha — hogy reá lőtt a ház akkori elnökére. (Felkiáltások : Virágot küldtek neki !) Ez, kérem, igazán naiv beszéd. Hiszen egy olyan embert, aki el van tökélve, hogy tette után önmagát lövi meg, ettől nem fogja visszatartani semmiféle hős katonaság. Az ilyen ember, aki ilyenre van eltökélve, akkor is, aM elvesztette uralmát idegei felett, kiszámitani többé nem tud, ilyen a bűnt el fogja követni akkor is, hogyha azok a tiszt urak itt állanak. Az ilyen véletlen, szerencsétlen eseményre nem kell számítani. Ilyen egyszer történik, nem többször. Ez eUen állandó óvó intézkedés inkább az volna, ha körülbástyáznák a ház elnökét, hogy hozzá ne férhessen senki, nem pedig az, hogy itt annyi embert felfegyverkezve beállítanak és azután — ami még csodálatosabb — ezeknek az uraknak azt a jogot is megadják, hogy rögtön a helyszínén maguknak elégtételt vegyenek. Ilyent nem hallottam soha. Az a joguk is megvan, hogy ők, mint tisztek, a frontot elhagyják anélkül, hogy parancsot kapnának feljebbvalójuktól, anélkül, hogy parancsot kapnának az elnöktől, aki egyedül volna itt jogosítva intézkedni, és . nekimenjenek annak a képviselőnek, aki megsértette őket és itt a képviselőházban összevágják. Hát képzelhető ilyen eljárás ? Lehet-e igy a parlament tekintélyét, méltóságát fentaitar.i ? Igazán elszomorodik az ember szive, hogy itt a magyar parlamentben meg kellett érni ezt, hogy itt a magyar parlamentben