Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

Í62. országos ülés 1913 június 19-én, csütörtökön. 189 Elsősorban a monarchia és ebben különösen Magyarország voltunk leginkább érdekelve ezen kérdésben; geográfiai fekvésünknél fogva legközelebb és minden irányban a legvitálisabban érintett bennünket az a históriai proczesszus, amely itt előttünk lefolyt. S midőn ezen átestünk, hálát adhatunk az egek urának, hogy ilyen kevés áldozat árán estünk túl rajta. (Igaz ! Ugy van !) És ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy ezt leginkább azon igen hatalmas hadi készültségünknek köszönhetjük, (Igaz! Ugy van !) amelynek alapján súlyt adhattunk szavunknak, (Igaz ! ügy van !) súlyt azon politikai igazságnak, amelyet képviseltünk s amelyet kötelességünk volt latbavetni önmagunkkal szemben, Európával szemben és mondhatom, azoknak az országoknak és népeknek érdekében is, amelyek közt a tényleges harcz lefolyt. (Ugy van !) Sok kérdés vár még megoldásra, de ha ezen a nehézen túlestünk, akkor bizton remélhetjük, hogy a többi is megtalálja a helyes megoldást és pedig anélkül, hogy a nagyhatalmak közt fennálló viszonyban valamely kedvezőtlen változás állna be. Érjen e pontra kellett helyeznie az európai diplomácziának taktikailag a legnagyobb súlyt. Ezentúl, azt hiszem, sokkal könnyebb lesz ez, mert a balkán kérdés nem fogja többé a nagyhatalmak vetélkedésének kérdését képezni és ezzel mindenesetre Európában egy súrlódási ponttal kevesebb fogja nyugtalanítani a kedélyeket, (ügy van !) A szomszédunkban megnagyobbodott és kialakult államok és országok és azok népei pedig szerintem, megszabadulva egy őket folytonos lázban tartott állapottól és miután ezentúl a saját érdekeik védelmében önön felelősségükre lesznek utalva, szerintem sokkal nyugodtabb és békésebb életet fognak folytatni, (ügy van!) különösen akkor, ha sikerül nekik a határokat megállapítani, aszerint, amint ez geográfiai és etnográfiai helyzetüknek megfelel és azonkívül erejükhöz mérten ezt végrehajtani is képesek. (Igaz! Ugy van!) És azt hiszem, hogy ez utón, e tényezők igénybevételével, sokkal jobban fogják azt megállapíthatni, mint ahogy azt a diplomaták a zöld asztalnál a legjobb akarat mellett is tehetik. (Igaz! Ugy van!) Részünkről csak arra fogunk ezentúl nagy súlyt helyezni, hogy e kialakult országok és népek csakugyan teljes önállóságban és függetlenségben éljenek. (Elénk helyeslés.) Ez nemcsak hogy megfelel annak az óhajnak és politikai elvnek, amelyet eddig mindig képviseltünk és melyet szem előtt akarunk tartani ezentúl is, t. i., hogy a Balkán országai csakugyan és csakis a balkáni népeké legyen, (Élénk helyeslés.) de azonkívül azt hiszem, hogy ez arra is fog vezetni, hogy az ő anyagi gyarapodásukat is a legsikeresebben ápolhassák, ami azonkívül a mi érdekünk is. A török birodalom pedig, amelyet mindig szimpátiával kisértünk és amelylyel mindig a legjobb viszonyban igyekeztünk maradni, ezentúl miután visszavonult azokra a területekre, amelyek a török népnek etnográfiai viszonyaival és sajátos kultúrájával sokkal homogénebbek, és kivonult azokból az országokból, amelyeknek a kultúrájához nem tudott simulni, amely körülmény volt, azt hiszem, legfőbb oka annak, hogy európai birtokait el kellett veszítenie — ezentúl sokkal erőteljesebb életet fog kifejthetni az emberiség javára, a mi szimpátiánk pedig talán sokkal pozitivabb alakban fog ezentúl vele szemben kifejezésre juthatni. (Igaz! ügy van! Tetszés.) Mindezekből kitűnik, hogy ez a lefolyt nagy átalakulás nem volt ránk nézve tulaj donképen hátrányos, sát azáltal, hogy egy folyton gyengülő és minduntalan intervenczióra szoruló állam helyén egy egész sorozata az egészséges és életrevalósi ggal bíró országoknak és államoknak alakult ki szomszédunkban, megszabadulunk egy igen háládatlan szereptől, mert hogy ugy mondjam, megszűnünk egy európai orvosi konzíliumnak tagja lenni, melynek fizetése nem volt egyéb, mint a gyanúsítás és irigykedés. (Igaz ! Ugy van !) És ezentúl mi nyíltan barátai lehetünk mindazoknak, kik a mi barátaink is akarnak lenni (Elénk helyeslés.) és ezen barátság nem lesz kitéve egy jövő bizonytalan alakulás esélyeinek, mint ahogy, sajnos, a múltban akárhányszor megtörtént. De ezzel nem akarom azt mondani, hogy most már rakjuk ölbe kezeinket, mert hiszen ez nagy hiba volna. Nekünk ezentúl is igen éberen kell figyelemmel kisérnünk mindazt, ami körülöttünk történik és ezentúl is, azt tartom, leghelyesebb lesz, hogy óvatosak maradjunk politikánkban, de azért szükség esetében ne riadjunk vissza az energiától se, mikor érdekeink ezt megkövetelik. (Helyeslés.) Külügyi politikánknak részletes bírálata és méltatása ma talán még korai volna és talán nem is erre a helyre való. De azt hiszem, hogy az élőt tünk lefolyt drámáról mégis elmondhatom a lényeget ezen pár rövid szóban, melyet itt előadni szerencsés voltam és konstatálhatok egyet, tudniillik azt, hogy politikánkat mindeddig minden agresszivitástól menten rendeztük be (Igaz ! Ugy van !) és remélem, hogy ezt a jövőben még sokkal könnyebben fogjuk tehetni. És ez az, ami legjobban felel meg a monarchia hivatásának is. Mi a magyar korona országaiban legjobban tudjuk értékelni és pedig épen veszélyek idején, hogy ez ránk nézve mily fontossággal bír és onnan merítjük azt a tudatot is, hogy a saját érdekeinket akkor óvjuk meg legjobban, mikor a monarchia és — ami tőle elválaszthatatlan — a dinasztia érdekeit is megvédjük. (Elénk helyeslés.) Ezért fogadták el őseink és ezért ragaszkodunk ma is a közös védelemnek állapotához és intézményéhez, és hogy ennek minél hatékonyabban tehessünk eleget, erőnkhöz mérten meghoztunk és meg fogunk hozni ezentúl is minden arra szükséges áldozatot. (Helyeslés.) Erre a czélra van ma tárgyalás alatt ezen törvényjavaslat, mely a múltban való ezen áldozatoknak felsorolását tartalmazza és annak ide-