Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

188 Í62. országos ülés 1913 június 19-én, csütörtökön. kérem a t. házat, hogy a javaslatot elfogadni szíveskedjenek. (Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólni ? Gróf Khuen-Héderváry Károly: T. képviselőház ! A szőnyegen lévő törvényjavaslat, melyet az előadó ur szives volt ismertetni, arról szól, hogy bizonyos póthitelek, előirányzat nélküli költekezések és a zárszámadásokból folyó többkiadások, amelyek annak idején a delegáczió által meg lettek állapítva, a törvényhozás által törvénybe iktattassanak és így a törvényekben előirt módon elszámolásra találjanak. 1904-ig visszamenőleg tehát meglehetősen hosszú időre történik itt a törvényben intézkedés. Talán meg kellett volna ennek előbb is történnie, de hogyha nem történt meg, legalább arra nyújt módot a jelenlegi alkalom, hogy megvizsgáljuk, mire költetett tulaj donképen ez a pénz, és hogy ez szükséges, helyes és jó volt-e. A magam részéről meg akarom ragadni ezt az alkalmat arra, hogy némi képet nyújtsak arról, vájjon ez a költekezés, amelynek itt jeleit látjuk, mennyiben volt előkészítése azon védekező és biztonsági rendszabályoknak, amelyek az idők folyamán szerintem bizony igen jóknak bizonyultak. (Élénk helyeslés.) Ha azt nézzük, hogy mire fordíttattak ezek a költségek, illetőleg ezen hitelek, azt látjuk, hogy legnagyobb részük hadügyi, tehát felszerelés költségekre, fegyverkezésünk erősbitésére használtatott fel. Látván ezt a tünetet, kérdezhetjük, hogyan jutottunk mi ahhoz, hogy ilyen nagy költségeket kellett elviselnünk ezen hosszú évek során át, fegyverkezésünk erősibtése czéljából ? Itt mindenekelőtt azzal a jelenséggel találkozunk, hogy jóformán az egész világon sem folyik egyéb, mint a fegyverkezésnek öregbítése. (Ugy van ! Vgy van !) Monarchiákban és respublikákban egyaránt folyik a fegyverkezés, sőt talán az utóbbiakban még nagyobb arányokban, mint az előbbiekben. (Vgy van ! Vgy van !) így tehát természetes, hogy mi sem maradhattunk hátra ezen a téren. Ugy látszik, hogy a mai államok és nemzetek békevágyukat ugy vélik leginkább kielégíthetni, ha folytonos és mindig nagyobb arányú fegyverkezéssel igyekeznek annak elérését biztosítani és nem tagadható, hogy nem egyszer el is érték ezen az utón czéljukat. Hiszen láttuk, hogy az utóbbi évtizedekben Európában akárhányszor olyan súrlódások keletkeztek a nagyhatalmak között, hogy attól kellett tartam, hogy talán az erők összecsapására is kerül a sor, és íme, egyenesen és csakis a fegyverkezés eszközének tüntető, tényleges igénybevétele utján sikerült azokat az ellentéteket, amelyek előállottak, eloszlatni; maga a tüntető fegyverkezés erre már elegendőnek bizonyult. (Vgy van !) Rövid pár év előtt már magunk is ilyen próba előtt álltunk s azt mondhatjuk, hogy akkor, leszámítva legszorosabb szövetségeseinket majdnem az egész világrészszel álltunk szemben és mégis az imént felhozott eszközre és feltételre, támaszkodva, sikerült akaratunknak érvényt szereznünk és a fegyverek tényleges igénybevételét mellőznünk. (Vgy van !) A legutóbb lefolyt Mlencz hónap is, elmondhatjuk, folytonos aggodalmak között telt el; (Vgy van ! Vgy van!) véreinket féltettük, óriási áldozatokat kellett elviselnünk, sőt a gazdasági élet pangásával is kellett számolnunk és mégis elmondhatjuk, hogy ezen egész idő alatt, ebben a nagy országban mégsem zúgolódott senld. (Vgy van I) És miért ? Azért, mert bíztunk hatalmas hadierőnknek kifejlesztésében — hála Istennek, hogy megtehettük — (Éljenzés.) s másodszor számítottunk kipróbált szövetségeseinkre, (Helyeslés.) harmadszor pedig bíztunk azon politikai elvnek igazságában, amelyet képviselünk. (Elénk helyeslés.) Egy nagy türelmi próbának is voltunk kitéve, amely nem egyszer már szakadozni is kezdett; de az állam legfőbb érdekeinek megőrzésére hivatott tényezőkre és ezek között legelői a királynak fenkölt személyére támaszkodva, (Élénk éljenzés.) akire ilyenkor sulyosodik a legnagyobb felelősség, mondom, erre a három feltevésre és tényezőre támaszkodva, sikerült mégis nemcsak a béke áldásait biztosítani, hanem egész Európa előtt akaratunknak és azon politikai elvnek is elismertetést szerezni, amelyet ezen alkalommal képviseltünk. (Élénk helyeslés.) Nem kis dolog pedig ez olyan időben, amikor Európában évszázadokon át tartó időn tul is egy olyan kérdés rendezése állott elő, amely folytonos aggodalmat okozott egész Európának és úgyszólván minden tavaszszal újra meg újra, mihelyt a török birodalomban egy, vagy más helyen zúgás, morgás hallatszott, ebből a világ azt vélte kiolvasni, hogy ütött a végleszámolás órája. Hogy pedig ez a kérdés ilyen nagynak és kényesnek tartatott az egész világ által és hogy féltek ezen végmegoldástól különösen annak következményei miatt is, látjuk abból is, hogy nem egyszer hol egy, hol más kombinácziókban kísérelték meg az összeütközést megakadályozni és kimerítették tulaj donképen tehetségük javát a nagyhatalmak képviselői, hogy ezt a törekvést sikerre vezessék. Minden ilyen alkalomkor természetszerűleg felvetette magát a nagyhatalmak között a vetélkedés réme is. És mindennek daczára ezen nagy históriai folyamat leforgása alatt, amelyen most átestünk, mégis sikerült nemcsak a nagyhatalmak között a békét fentartani, hanem együttműködésük által nagyobb veszélyeket is elhárítani. (Igaz ! Vgy van!) És ha ezt látjuk egy ilyen nagy kérdésnek igazán végmegoldása pillanatában, akkor talán nincs miért kétségbe esnünk; mert ha több mint egy évszázadon át húzódott egy kérdés megoldása és ezen idő alatt aránylag csak aggodalmak voltak azok, amik komolyan reánk nehezedtek, de nem vérbeli áldozatok, akkor azt hiszem, azoktól az áldozatoktól, amelyeket ezért meghoztunk, ezentúl sem kell visszariadnunk. (Helyeslés.)