Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

186 í6%. országos ülés Í913 június 19-én, csütörtökön. kongresszusokból való, amelyek Bécsben, illetőleg 1856-ban Parisban tartattak, amelyek azonban rendkívül fogyatékosak lévén, a nemzetközi zsákmány-bíróságnak kellő bázist nem szolgáltattak. Ez volt az ok, hogy akkor, mikor ezen zsákmány-bíróság felállítása már elhatároztatott, felmerült egyszersmind az a kívánság, hogy ez a nemzetközi tengeri hadi jog is kodifikáltassék. Ebből a czélból tényleg a különböző tengeri államok képviselői össze is jöttek az 1908. év végén Londonban és ott hosszabb időn keresztül egész nemzetközi tengeri hadi jogi kódexet dolgoztak ki. El is fogadták ezt a kódexet, azonban mikor ratifikáczióra került a dolog, ott megakadt ennek az úgynevezett londoni deklarácziónak a megerősítése. Angliában ugyanis, mikor a londoni deklarácziót a parlament elé terjesztették, a parlament ugy találta, hogy az abban lefektetett szabályok az angol tengeri kereskedelemre nézve bizonyos tekintetben sérelmesek. Az eredmény az volt, hogy az angol parlament a törvényjavaslatot, amely erre a zsákmánybiróságra, illetőleg erre a londoni deklaráezióra vonatkozott, az u. n. naval prise bül-t, elvetette. Azóta igen sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy vájjon helyes volt-e az angolok részéről ezt a londoni deklarácziót, illetőleg a zsákmánybíróságra vonatkozó egyezményt elvetni és maguk az angolok mindinkább arra a meggyőződésre kezdtek jönni, hogy bizony ez nagy hiba volt és magának az angol kereskedelemnek sem állt érdekében. Ez a felfogás mindinkább terjedt és a legújabb időben foglalkoztak eizel a kérdéssel azok a különböző nemzetközi egyesületek és konferencziák, amelyek a tengeri kereskedelmi jogra vonatkozólag összejöttek, illetve ezen a téren működnek. Épen a múlt hónapban Kopenhágában tartatott egy nemzetközi tengerjogi konferenczia, amelynek napirendjére egyenesen ki volt tűzve az a kérdés, hogy vájjon ez a londoni deklaráczió megfelel-e a tengeri kereskedelem érdekeinek, avagy nem és vájjon ennek következtében kivánatos-e hogy a zsákmánybiróságra vonatkozó ezen egyezmény és ez a londoni deklaráczió ratifikáltassék-e, vagy sem. Nagyon érdekes jelenségnek voltunk ekkor tanúi, t. i. maguk az angolok, akik pedig igen nagy számban voltak képviselve ezen a kopenhágai konferenczián, kijelentették unisono, hogy ők a londoni deklarácziót, igenis, az angol kereskedelem érdekében állónak tekintik ; konsta tálták azt, hogy a londoni deklaráczió nagy haladást jelent a nemzetközi tengeri hadijog terén és hogy ennek következtében mennél erő'sebb mozgalmat akarnak indítani az iránt, hogy ez a londoni deklaráczió is ratifikáltassék és azon egyezmények sorába vétessék fel, amelyek a többiekkel együtt szentesítve és alkalmazva lesznek. Ezeket azért bátorkodtam itt szóvá tenni, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy ámbátor mi a tengeri kereskedelem terén nem foglalunk el elsőrendű helyet, mindazonáltal egy tengeri háború esetére a mi hajóink és a mi kereskedelmünk is ki van téve mindenféle zaklatásoknak és veszélyeztetéseknek, tehát érdekünkben áll nekünk is, hogy ezen nemzetközi zsákmánybíróság igenis felállittassék és hogy az a kodifikáczió, amelyet Londonban végeitek, tényleg elfogadtassák és igy ezen bíróság életbeléptetése lehetővé tétessék. Azért bátor vagyok ezt azzal a kérelemmel a t. kormány irányában előterjeszteni, hogy méltóztassék saját hatáskörében, amennyire lehetséges, odahatni, hogy ez a nemzetközi zsákmánybíróság felállittassék, illetőleg, hogy ez a londoni deklaráczió, amely a nemzetközi tengeri hadjogra vonatkozik, minél előbb tényleg ratifikáltassék és szintén beiktattassék a mi törvényeink közé. Egyébképen a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeilés.) BaiogSi Jenő igazságügymisüster: T. ház! Nagy Ferencz t. barátom megnyugtatására legyen szabad egészen röviden kijelentenem, hogyha a többi résztvevő államok készek lesznek a ratifikáczióra, akkor a magyar kormány is hajlandó lesz arra, hogy a londoni deklaráezióra és a zsákmánybiróságra vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjeszsze. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem 1) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal, Kérdem a t. háztól: elfogadja-e a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat beczikkelyezéséről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául % (Igen!) A ház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Simon Elemér előadó: A czimre nézve volna egy lényegtelen módosításom, az tudniillik, hogy a szórend változtassák meg és tétessék »két első« helyett: »első két«. Ez jobban megfelel a magyarság követelményének és a tényállásnak is. (Helyeslés.) Elnök : Elfogadtatik. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—5. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére fog kitüzetni. Következik napirend szerint a kórházhaj ókról szóló nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 814, 876) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Simon Elemér előadó : T. képviselőház ! Az 1899. évi első hágai békeértekezlet megállapította azon ismérveket, amelyek a tengeri háborúban az államok, jótékonysági társulatok és az egyesek által a hadviselő feleknek rendelkezésére bocsájtott kórházhajókat karrakterizálják. Az 1904. évben