Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-462
H2. országos ülés 1913 jimius lú-én, csütörtökön. 181 lámái megtörjenek, amely az állandóságot képviselje a mi széttagoltságunk között, s főleg amely különösen a mostani állapotok között amidőn egy világfejlődés előtt állunk : a magyar nemzetet itt, Európának legexponáltabb pontján megtartsa, hatalmassá fejleszsze. Ez a királyság intézménye nálunk. Ez a mi meggyőződésünk, ez volt őseink meggyőződése is és ennélfogva ebben van a királyságnak tulajdonképeni szükségessége. De bizonyos az, t. képviselőház, hogy a vásott gyermekeknek tűzzel való játéka, bár önmagában talán nem veszedelmes, tűzvészt idézhet elő mégis, körmükre kell tehát koppintani az ilyen vásott gyermekeknek. Ebben látom ennek a harmadik szakasz rendelkezésének politikai czélszerüségét. (Helyeslés.) T. képviselőház ! A napokban roppant nagy sérelemként hallottam emliteni azt, hogy ezeknek a cselekményeknek elbírálása kivétetik az esküdtbíróság hatásköréből és szakbiróság elé utaltatik. Az igazságügyminister itt igazán szépen fejtette ki, hogy az esküdtbirósághoz fűzött reményeink nem váltak be. A 14 évi tapasztalat tényleg arra vezetett, hogy az esküdtbiróságnál valami hiba van. Az esküdtbiróságot tehát valami módon reformálni kell. (Igaz! TJgy van!) Felesleges példákra hivatkoznom. Valamenynyien ismerjük az Ítélkezésnek azokat az eseteit, amelyeknél az esküdtbíróság nem az igazságosságnak adott kifejezést és meg vagyunk róla győződve valamennyien, hogy a legnagyobb baj és hiba az igazságszolgáltatás terén, ha az Ítélkezések folytán jogbizonytalanság áll elé. (Igaz ! ügy van !) Mert hiszen az igazságszolgáltatás nem frivol játék, pedig az esküdtszéki Ítéletek egy része tényleg valóságos frivol játékká tette azt. T. képviselőház ! Az esküdtbíróság nem önczél. Czélja, hogy helyesen szolgáltasson igazságot. Ha ennek megfelelni nem képes, akkor reformálni kell, akkor megfelelő módon át kell alakítani. (TJgy van!) Ami pedig a királysértés és a királyság intézménye elleni bűncselekmény eseteit illeti, ezekre nézve a mostani esküdtbiróságot én megfelelőnek, alkalmasnak egyáltalában nem tartom, összeállitásánál fogva nem tartom erre alkalmasnak. (Igaz ! ügy van !) Hiszen azt, hogy valaki gyilkolt-e, gyujtogatott-e, rabolt-e, a legegyszerűbb ember is képes elbírálni, de azt, hogy írásban elkövettetett-e valamely bűncselekmény vagy nem, azok az esküdtek, akik most Ítélkeznek, akiknek legnagyobb része nevét is alig aláírni tudó földmi velő, elbírálni nem képesek. (TJgy van! TJgy van I) Ertem azt, hogy az írásban vagy sajtó utján elkövetett bűncselekményi esetek egy része minősített esküdtszék elé kerül, tudniillik ha azoknak az esküdteknek, mondjuk, legalább középiskolai képzettsége van, tehát azt az irást megértem képesek, azonban a mai esküdtekkel sajtóbirósági ügyekben ítélkezni nem lehet. (Helyeslés.) Ezeknek az ügyeknek elbírálásánál nagyon fontos dolog annak megkülönböztetése, hogy meddig terjed a politikai szabadság és hol következik be a politikai bűntény. Ennek a határnak megállapítása már nagyon nehé 1 ?; ennek elbírálására a szakbiróságot tartom alkalmasnak és pedig nemcsak az államnak, hanem magának a vádlottnak védelme szempontjából is, mert hiszen el tudok képzelni olyan esküdtszéket is, amely e tekintetben egyenesen a vádlott jogtalan hátrányára jár el. És midőn a törvényjavaslat 3. §-a azt mondja, hogy a bűncselekményt az követi el, aki a királyság intézményét politikai czélzattal megtámadja, azt, hogy politikai czélzattal történt-e a megtámadás, vagy nem, ennek az esküdtszéknek az elbírálására bízni alig lehet. Ez a szakasz vét a gondolat szabadsága ellen, vét a katedra szabadsága ellen, mert annak elbírálását, hogy politikai czélzattal történt-e a kérdéses izgatás, az esküdtszékre bízni nem lehet. (Helyeslés.) Ily körülmények között tehát a törvényjavaslatot jogilag is és politikai szempontból is indokoltnak és szükségesnek tartom és azt hiszem, hogy e törvény megalkotása által kötelességet teljesítünk ugy az állam, mint a magyar nemzet irányában, midőn azt az állandó szimbólumot, amely a magyar államnak mintegy alapját képezi, t. i. a királyságot felemeljük arra a magaslatra, amelyen mindenki hódolattal tekinthet rá. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincsen felírva. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Minthogy az előadó ur szólni nem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a tárgyalás alatt lévő, a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem % (Igen !) Elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—5. §§-aií, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Eszel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére fog kitüzetni. Következik a napirend második pontja : Kézdivásárhelyről a kir. törvényszéknek Sepsiszentgyörgyre áthelyezése tárgyában az igazságügyminister ur törvényjavaslata (ír. 854, 871). Az előadó urat illeti a szó. Hantos Elemér előadó : T. ház ! Van szerencsém az igazságügyi bizottság megbízásából a m. kir. igazságügyminister urnak törvényjavaslatát a kir. törvényszéknek Kézdivásárhelyről Sepsiszentgyörgyre való áthelyezése tárgyában bemutatni és elfogadásra ajánlani,
