Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

ÍÚ2. országos ülés 1913 június 19-én, csütörtökön. 175 kezest foglal magában : az egyik a büntetőtörvénykönyv 1.40. §-ának helyébe lép : hiteles törvénymagyarázat a királysértés fogalmáról, uj büntetési tételekkel. A másik a köztársasági mozgalomban résztvevőket bünteti államfogházzal, pénzbüntetéssel, hivatalvesztéssel és a politikai jogok felfüggesztésével. (Élénk helyeslés.) A pénzbüntetés visszatérés az 1848-iki törvényhozás intencziójához. A javaslat mind a két szakaszába, valamint a büntetőtörvénykönyv 173. §-ába ütköző cselekményeket a szakbiróság hatáskörébe utalja, mert csak a szakbiróság képes megítélni igazán, függetlenül a napi politika változó és szeszélyes hangulataiból, hogy mit jelent ebben az. országban a köztársasági mozgalom és mit jelent a királyság nagy intézménye. T. képviselőház! A köztársasági mozgalom ujabb keletű : törpe kalandoroknak bizarr játéka ez (Igaz ! Ugy van !) azoknak az együgyű embereknek hiszékenységével, akik mindenféle politikai szédelgésnek akaratnélküli zsákmányai. (Igaz! Ugy van !) Az államhatalomnak kötelessége, hogy teljes szigorúsággal lépjen fel azok ellen, akik az agitácziónak káprázatos külsőségeivel, az izgatásnak legsilányabb eszközeivel (Igaz ! Ugy van !) igyekeznek félrevezetni a tömegeket és valósággal szellemi kutmérgezést akarnak űzni ebben az országban. (Igaz ! ügy van !) Erkölcsi kötelessége a törvényhozásnak, hogy megvédje azokat a hiszékeny embereket attól, hogy az ő életük komoly pályáján e balga tanok ingoványos talajára tévedjenek. T. képviselőház ! Az uj választói jog uj nagy tömegeket hoz az alkotmányos élet szinterére, uj tömegeket, politikailag teljesen iskolázatlan tömegeket és kell, hogy e törvényben tilalomfát állitsunk elébük, hadd tudják, hadd lássák, hol kezdődik a politikai küzdelem meg nem engedett határvonala. Ezzel a törvénynyel meg kell védenünk a politikai harcz szinvonalat, meg kell védenünk a politikai élet erkölcsi alapját azoknak az egyéneknek a támadása ellen, akiknek egész működésük abban áll, hogy mindent és mindenkit tulliczitálnak, (Igaz! Ugy van!) még saját magukat, saját múltjukat is és akik azoknak a fantasztikus agyrémeknek a hirdetésével tulaj donképen a maguk politikai érvényesülését keresik. (Igaz ! Ugy van !) Ennek a mozgalomnak az árja nem hat el a trón zsámolyáig, leheletével sohasem fogja a szent korona fényét elhomályositani. {Igaz ! ügy van!) Vásári lármája sohasem fogja megingatni azt a hagyományos királyhüséget, amely évtizedek nagy megpróbáltatásait kiállotta és az áldozatkészség ragyogó tetteit irta bele a magyar történelembe. (Igaz l Ugy van !) De ennek a mozgalomnak a hire tulhat, tulzsibong az ország hatá-, rain. Maguk az agitátorok is gondoskodnak róla, hogy tulzsibongjon. Es akkor ott, tul a határokon a mi ellenségeink kárörvendve, rosszakarattal, tudatosan nagyitva azt fogják hirdetni, hogy e vásári lárma már harczizaj, hogy ez a szennyes ár fékevesztett folyam, amely elsöpréssel, pusztulással, végromlással fenyegeti a nemzetet. És akkor, t. ház, a mi jóbarátaink, a mi szövetségeseink megdöbbenve fogják kérdezni: Hogyan, hát ez a nemzet, amely oly diadalmas léptekkel halad előre a kulturnemzetek nagy országútján, eltűri azt, hogy tövis lepje el, gyom verje fel a maga portáját ? Hogyan ? Hát ez a nemzet, amely a királyság védelmének fényes és véres drámáit játszotta el a világtörténelem nagy szinpadán, elnézi, eltűri, hogy ezek az apró komédiások (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés.) köztársasági bohózatokat rendezzenek ? (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Ezeket a mozgalmakat mi egy pillanatig sem tűrhetjük; ezeket a mozgalmakat nekünk csirájukban kell elfojtanunk. Ezt követeli tőlünk nemzetünk jó hírneve, politikai reputácziónk, nemzetünk erkölcsi súlya és hitele. (Igaz ! ügy van !) De ezt követeli tőlünk nemzetünk nagy múltja is. Mert a királyság intézményét az a nagy államalkotó erő hozta létre, amely a mi dicső őseinket jellemezte. Elődeink megalapították a magyar királyságot, amely a maga hatalmát a nemzet szabad akaratából, minden jog forrásától, a nemzettől nyerte. Ez a hatalom egy magasabb közjogi egységbe foglalta össze a politikai magyar nemzetet és a legyőzött népeket. Ez a magasabb közjogi egység az összetartozásnak láthatatlan, de erős szálaival fűzte össze a szent koronának minden tagját, a királyt és a nemzetet. Kifelé a királyság intézménye a szabadabb erőkifejtésnek nagyobb lehetőségét, a nemzeti védelemnek teljes erejét biztosította, bent az országban az alkotmányos életnek teljes szabadságát, a szabadság minden áldását és a nemzeti jogoknak teljességét képviselte. Ennek a hatalmi egységnek jelképe a szent korona, mely az egész magyar alkotmánynak, a király jogainak és a nemzet szabadságának a szimbóluma. A szent korona tanában a magyar géniusznak egész államalkotó bölcsesége megnyilvánul. A szent korona fényéből sugárzik elő a szabadság nagy gondolata, a szent korona fényében egyesül az alattvalói hűség és az állampolgári engedelmesség nagy és szent érzése. A királyság intézményében így olvad egygyé a királyhűség és a hazaszeretet. (Igaz! ügy van !) Hűség a királyhoz, hűség a hazához igy olvad egy felbonthatatlan fogalmi egységgé. (Igaz ! Ugy van !) Aki a királyt sérti meg, az a nemzet szuverenitását bántja meg, aki a királyság intézményét megtámadja, annyi, mintha hazaárulást követne el. (Igaz ! Ugy van !) Ezért alapították, ezért védték meg évszázadokon át életükkel és vérükkel a mi őseink a magyar királyság intézményét, ezt az egészen kiválóan specziális magyar alkotást. Hiszen a magyar nemzet története nem annyira hóditó hadjáratoknak harczát, mint épen a királyság intézményének védelmében véghezvitt nagy tetteknek ragyogó példáit örökíti meg. (Helyeslés.) Nagy