Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-462

176 Í62. országos ülés 1913 janius 19-én, csütörtökön. időknek nehéz megpróbáltatásaiban forrott össze a király a magyar nemzettel. Törvényeink ismételten szentnek és sérthetetlennek nyilvánították a király személyét és fokozott jogi védelemben részesítették. Őseink emlékének tisztelete, ősi intézményeinkhez való ragaszkodás kötelességünkké teszi, hogy azon az utón haladjunk, amelyen őseink haladtak. De nemcsak őseink tisztelete, nemcsak az ősi intézményekhez való ragaszkodás teszi szent kötelességünkké, hogy a király személyét, a királyság intézményét védelemben részesítsük és a jogi védelemnek minden bástyájával megerősítsük, de egyenesen kötelességünkké teszi nemzetünk nagy jövőjébe vetett hitünk és hazaszeretetünk érzése. (Helyeslés.) T. képviselőház ! Ma, mikor túl a határokon nagy üzeneteket üzennek egymásnak a népek és ezeknek a nagy üzeneteknek nyomán nagy és véres tettek fakadnak, mikor Európa térképe úgyszólván napról-napra változik, mikor leng, inog forrongásban van az egész világ, mikor itt benn az országban faji, felekezeti, nemzetiségi ellentétek és ellentétes gazdasági energiák nyugszanak, talán csak azért, hogy ujabb erőt gyűjtsenek, talán csak azért, hogy ujabb lendületet nyerjenek uj harczokhoz, ma csak egy az állandó, egy a szilárd ; a magyar királyságnak az intézménye, a szent korona, amely hatalmas abroncsával a széthúzó erőket összefogja, egyesíti egy nagy hatalmi egységbe és érvényesiti a nemzet javára. (Igaz ! Ugy van!) Ebben a harczban, ebben a küzdelemben, ebben a forrongásban csak egy a változhatatlan, csak egy a megdönthetetlen : ennek a nemzetnek a hűsége királyához, (Elénk felkiáltások : Igaz! ügy van!) ki a legalkotmányosabb uralkodónak diszes nevét nyerte, aki hosszú uralkodásának páratlan jóságával és böloseségével az egész világ tiszteletét szerezte meg a maga én nemzete számára. (Élénk helyeslés és éljenzés.) T. ház ! A nemzet hűsége királyához és a király bizalma hűséges nemzetéhez : ezek a nagy érzések legyenek a jövő századok haladásának szilárd alapjai. (Elénk helyeslés.) Ezzel a kívánsággal és hazaszeretetem egész melegével kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. Elénk felkiáltások : Éljen a király !) Elnök : Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! Mikor a napirenden levő törvényjavaslatot múlt héten az országgyűlés elé terjesztettem, határozottan, kifejezetten és félreértést nem tűrő módon hangsúlyoztam, hogy azon kis csoport propagandájának, mely Magyarországon a köztársasági pártot szervezni óhajtja, jelentőséget egyáltalában nem tulaj donitok. Ha tehát az ellenzéki sajtó némely orgánumában azt vitatják, hogy a kormány itt vészharangot kongat és nem tudom micsoda veszedelmet lát a nemzetre vagy a dinasztiára, akkor ezzel szemben nyugodtan utaUiatok mindarra, amit a javaslat beterjesztésekor előadtam és ismételve hangsúlyozhatom, hogy ilyen vélekedés teljesen távol állott tőlen és a kormánytól. Ily felfogás mellett is azonban a javaslat általános indokolásában felsoroltakon felül is komolyan tudom indokolni azt, hogy ezen javaslat előterjesztésével tovább nem várhattam. Jól tudom, hogyha az országnak 20,880.000 lakosából, tehát közel a 21 millió hűséges alattvalóból egy kicsiny vidéki városban összejön 80, mond nyolcvan ember és azok étkezés közben nagyon sajátságos propagandát kezdenek űzni, jól tudom, hogy ez a cselekedet nem komoly történelmi cselekmény, hanem valami groteszk, szeczessziós, boszantó, de egyúttal komikus látvány is. (Elénk helyeslés.) Ha ennek ellenére is törvényhozásilag kell megemlékezni róla, ennek főoka az, hogy az ország békéjét, az 1867-iki kiegyezés alapján való nyugodt és békés fejlődését (Helyeslés.) és egészséges haladását nem szabad politikailag éretlen elemek önző izgatásainak kitenni. (Elénk helyeslés.) T. ház ! Az ellenzék egy vezérférfia egy nagyon elterjedt napilap vezércikkében két hét előtt előadja a maga bírálatát a javaslatról. Azt is felemlíti, hogy itt Szibériát és ostort alkalmaz a kormány a politikai meggyőződés elnyomására, felhozza, hogy az egyéni szabadság azon korlátozásával kapcsolatban, amely itt e javaslatban állítólag benn volna, a kormány önző érdekből a trón tekintélye mögé bújik és minden cselekményének kritikáját, mint a király tényének bírálatát állítván oda, ezáltal büntető felelősséget akar hárítani az ellenzékre s azt mondja a t. vezérczikkező képviselő ur, talán még őt is be fogják csukni ezen vezérczikk miatt. T. ház! Hogy Szibériában a büntetés végrehajtásának milyenek a viszonyai, afelől nemcsak a fantasztikus leírások, hanem egész komoly börtönügyi kongresszusoknak a tárgyalásai és különösen angol börtönügyi szakférfiaknak tudományos munkái feküsznek előttünk. Ha valakinek eszébe jut a javaslatban foglalt államfogházbüntetést, amelynek végrehajtási szabályait nagyon jól ismerjük, Szibériával párhuzamba vonni, az a tisztelt czikkiró ur az illető olvasóközönség tájékozottságának és értelmi színvonalának mindenesetre alacsony színvonalát tételezi fel. (Ugy van I Ugy van !) T. ház! Nem először van a magyar kormány a kiegyezés óta abban a helyzetben, hogy hasonló mozgalommal szemben álljon. Deák Ferencz beszédeinek ötödik kötetéből, —• megjelölöm a lapot is, a 351. és következő lapokon olvasható — valamint Horvát Boldizsár akkori igazságügyministernek élete végén közzétett emlékirataiból tudom, hogy közvetlenül a kiegyezés után demokrata körök alakultak szerte az országban, amelynek hivatása volt a szélsőbalnak, amint akkor hivták a szélső ellenzéket, ujabb és ujabb hiveket toborozni, az izgatást az országban állandóvá és folytonossá tenni és a 48-iki alkotmány