Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

hűl, országos ülés 19j a pragmatika szankczióban meghatározott közös védelem kötelezettsége folytán bizonyos súlyos terhet rovunk állampolgárainkra akkor, amikor az ő szabadságukat a közös védelem érdekében megnyirbáljuk, ugyanezt Ausztriában a kormány nem teheti meg, tehát a magyar és az osztrák honpolgárok védkötelezettsége között bizonyos fokú disparitás áll fenn, mert ez a kivándorlási jog korlátozása szintén ugyanolyan teher, mint akár az állítási, akár a szolgálati kötelezettség; az egyéni szabadság ^korlátozása az ország biz­tonsága érdekében. És hogyha a mi állampol­gáraink kötelesek ezt a súlyos terhet a közös védelem érdekében magukra vállalni, akkor az egyedül méltányos és igazságos helyzet az volna, ha ugyanezt az osztrák állampolgárok is viselnék. De van még ennek a kérdésnek egy másik hátránya is. Nevezetesen az, hogy addig, mig Ausztriában háború esetében vagy fenyegető háború idején szigorú intézkedések és szigorúbb határszolgálat nem fog életbeléptettetni, addig a mi ilyen irányú intézkedéseink is csak fél­rendszabály jellegével fognak birni. Az osztrák és a magyar határforgalom a két állam közti számtalan gazdasági és politikai kapcsolat foly­tán mindig bizonyos fokú könnyedséggel, bizo­nyos fokig lazábban kezeltetik, mint az ország többi határain mutatkozó határforgalom. Ha már most a magyar honpolgárok ilyenformán könnyebben jutnak ki Ausztriába és ha Auszt­riában az osztrák határon egyáltalában nincs a háború folytán szigorítva a határforgalom ellenőrzése, egészen természetes, hogy azok a magyar honpolgárok, akik a kivételes intéz­kedések idején nem volnának jogosultak az ország területét elhagyni, annak a révén, hogy Ausztrián keresztül választják a maguk kivándorlásának útját, ki tudnak bújni a mi hatóságaink intézkedésének hatálya alól és el­hagyhatják az ország területét, noha ez a mi törvényeink értelmében nem volna szabad. Természetesen a bizottság tisztában van vele, hogy sem a kormánynak, sem a háznak nincs módjában, hogy Ausztriával szemben ezen álláspontjának bármiképen erélyesebben érvényt szerezzen, mégis a bizottság nem akarja el­mulasztani ezt az alkalmat, hogy ne fejezze ki aggályait az iránt, hogy ez a körülmény egy­részt disparitást hoz létre az osztrák és a magyar állampolgárok védkötelezettsóge között, másrészt lehetetlenné teszi a mi intézkedéseink törvényes és teljes végrehajtását. Ezért jelentésében azon óhajának ad kifejezést, tegye meg a magyar kormány az osztrák kormánynál a szükséges és megtehető lépéseket, hogy az osztrák kormány az osztrák törvényhozás utján igyekezzék az osztrák törvényeket oly irányban kiegészíteni, hogy a közös védelem szempontjából szükséges ezen intézkedések ott is megtarthatók legyenek. (Helyeslés.) Különben a bizottság javasolja a jelentés tudomásulvételét. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIX. KÖTET. június 18-án, szerdán. 169 Elnök: Kivan valaki szólni ? Ha senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást be­fejezettnek nyilvánítom. Következik a határozat­hozatal. Kérdem a t. házat, hogy a minister­elnök urnak tárgyalás alatt lévő jelentését tudo­másul veszi-e, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a ministerelnök ur jelentését tudo­másul veszi és azt hasonló czélból a főrendi­házzal is közli. Következik a napirend 14. pontja: A mentelmibizottság jelentése Barcsay Andor képviselő ur mentelmi ügyében (írom. 855). Gueth Gyula előadó: T. ház ! Barcsay An­dor országgyűlési képviselő mentelmi ügyében a mentelmi bizottság jelentését és javaslatát a következőkben van szerencsém ismertetni. A kolozsvári királyi főügyész az iránt ke­reste meg a t. házat, hogy Barcsay Andor mentelmi jogát függeszsze fel abból a czélból, hogy a nevezett képviselőre párbaj viadal vét­sége miatt kiszabott két napi államfogházbün­tetés végrehajtható legyen. Tekintettel arra, hogy az iratok mellett fekvő Ítéletek tanúsága szerint nevezett képviselő a büntetőtörvény­könyv 298. §-a szerint minősülő párbajviadal vétsége miatt két napi államfogházra jogerősen elitéltetett, és arra való tekintettel, hogy ugyan­csak nevezett képviselő mentelmi jogát a kép­viselőház 1911 Julius hó 16-án tartott ülésé­ben már felfüggesztette, a mentelmi bizottság azt javasolja, hogy a képviselőház Barcsay Andor országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? Ha senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a hatá­rozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e Barcsay Andor országgyűlési képviselő mentelmi jogára vonatkozólag a mentelmi bizottság olyan értelmű javaslatát, hogy a mentelmi jog fel­függesztés sék, igen vagy nem? (Igen!) A ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja. Következik a napirend 16. pontja, a men­telmi bizottság jelentése Bartos János képviselő ur mentelmi ügyében (írom. 856). Gueth Gyula előadó: T. képviselőház! Bartos János képviselő ur mentelmi ügyében a követ­kezőket van szerencsém előadni: A besztercze­bányai kir. járásbíróság nevezett képviselőt, aki akkor még megválasztott képviselő nem volt, Elsner Samu zólyombrezói lakos sérelmére elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki és őt pénzbirságra Ítélte. Vádlott ezen ítélet ellen felebbezett. Időközben orsz. képviselővé választatván, a büntető eljárás foly­tathatása végett a Bp. 40. §-a szerint illetékes budapesti főügyész nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte. A megkereséshez csatolt birói Ítéletből bün­tetendő cselekmény jelenségei és a cselekmény és az országgyűlési képviselő személye közötti össze­függés megállapítható lévén, zaklatás esete tehát 22

Next

/
Thumbnails
Contents