Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

168 46i országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. hogy a szóbanforgó jelentéseket szintén vegye tudomásul, hasonló czélból a főrendiházhoz tegye át és annak hozzájárulása után a határozatot Horvát-Szlavonországok országgyűlésével is közölje. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház az állami számvevőszéknek most előadott jelentését a zárszámadásvizsgáló-bizottság javaslata értelmében, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a jelentést tudomásul veszi és igy az hasonló czélból a főrendiházzal, annak hozzájárulása után pedig a határozat Horvát-Szlavonországok országgyűlésével közöltetik. Napirend szerint következik a 13. pont: a könyvtári bizottság előterjesztése a könyvtárnak az 1912. év alatti gyarapodásáról, használatáról és számadásairól (írom. 763). Farkas Pál előadó urat illeti a szó. Farkas Pál előadó: T. ház! A könyvtári bizottság előterjesztését a könyvtárnak az 1912. év alatti gyarapodásáról, használatáról és számadásairól a következőkben óhajtom ismertetni! (Halljuk!) Jelentem a t. háznak, hogy a könyvtár a lefolyt esztendőben összesen 2728 kötettel gyarapodott, ugy hogy az eddigi állománnyal együtt a könyvtár 77830 kötetből áll. A könyvtárt látogató képviselők száma 216 volt, a ház tagjai által kölcsönvett művek száma 725-öt tett ki, 1063 kötetben. Mások által elnöki engedélylyel 2962 kötet lőn kikölcsönözve. Ami a könyvtár újra rendezését és az uj katalógus előkészítését illeti, a lefolyt év kevésbbé eredményes volt az előző 1911. évnél. Oka ennek a könyvtári bizottság albizottságának az a határozata, mely ^szerint a könyvtár anyagának katalógusa nem szukczesszive — az egyes szakok elkészitése után — hanem csak az egész könyvtári anyag teljes rendezése és katalogizálása után bocsátható sajtó alá. Ez a rendelkezés ugyanis szükségessé tette a már feldolgozott anyag katalógusának még egy példányban való leírását, nehogy a közel 80.000-nyi kötetből álló könyvtár a szedés ideje alatt katalógus nem létében használhatatlanná váljék. E rengeteg Írásbeli munka mellett elkészült a múlt óv folyamán a B. 6., B. 10., az A. 3., A. 4., az összes 0. szakok és a D. szak beosztási tervezete, azonkívül rendeztetett és katalogizáltatok teljesen a B. 10. ós a D. szak. Végül feldolgozás alatt áll a magyar történelem (C. 2) és a fentemiitett évkönyvek, folyóiratok, stb. szakasza (A. 4.). Ezek beterjesztése után a könyvtári bizottság nevében kérem a t. házat, méltóztassék az 1914. évi költségvetésbe a könyvtár javadalmául 16.000, könyvkötésre 10.000, a régibb országgyűlési iratok gyűjtésére pedig 10.000 koronának felvételét elhatározni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, elfogadja-e a t. ház a könyvtári bizottság által tett javaslatot igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a javaslatot elfogadja. Következik a 15. pont: a védköteles egyének kivándorlásának egy évre történt eltiltásáról, valamint ily egyének részére útlevelek kiadásának beszüntetéséről a ministerelnök ur jelentése (írom. 708, 847). Az előadó ur kivan szólni. Rakovszky Iván előadó: T. ház! Az 1909-ik évi II. t.-cz.-nek, az utlevélügyről szóló törvénynek 2. §-a felhatalmazza a kormányt arra, hogy ha a védkötelesek kivándorlása nagyobb arányt ölt, ezt a kivándorlást a magyar állam területén általában vagy az ország egyes területén eltilthassa, másrészről az 1903 : VI. t.-cz. 2. §-a arra hatalmazza fel a kormányt, hogy háború esetén, vagy akkor, hogyha az országnak vagy annak valamely részének biztonsága követeli, a fegyveres erő kötelékébe tartozó egyének részére az útlevelek kiadását egyáltalában beszüntesse. A monarchia határa közelében a múlt esztendőben kitört nagyarányú háború, valamint a külföldi politikai és diplomácziai helyzetnek az az állapota, amely véderőnknek készenlétben tartását állandóan szükségessé tette, indokolja azt, hogy a kormány az emiitett két törvényszakaszban ráruházott hatáskörrel élve, egyrészt a védkötelesek kivándorlását korlátozta, másrészt a véderő kötelékébe tartozó egyének részére az útlevelek kiadását teljesen beszüntette. Igaz ugyan, hogy ez az állampolgárok szabad költözködési jogának csorbájával jár, mégis a közigazgatási bizottság, tekintettel arra, hogy a küljjolitikai helyzet ezt az intézkedést indokolttá tette, javasolja a jelentés tudomásulvételét. T. ház! A közigazgatási bizottság tárgyalása folyamán azonban szóba került egy másik körülmény, amelyet a közigazgatási bizottság jelentése is szóvá tesz. Bátor leszek ezt részemről kissé bővebben ismertetni. (Halljuk !) Akkor, mikor a magyar kormány törvényben megállapított felhatalmazással élve az állampolgárok szabad költözködési jogára bizonyos sulylyal nehezedő intézkedéseket tesz, akkor ilyen intézkedések a monarchia másik államában nem lettek életbe léptetve, még pedig azért nem, mert Ausztriának kivándorlási törvénye egyáltalán nincsen, útlevéltörvénye pedig nem hatalmazza fel semmi tekintetben a kormányt arra, hogyha a monarchia biztonsága szükségessé teszi, ilyen kivételes intézkedéseket tegyen meg. Már most az Ausztriában uralkodó jelenlegi állapot, hogy t. i. a kormány ilyen kivételes intézkedéseket nem tehet, kétféle hátránynyal bir mi reánk. Az egyik az, hogy addig, mig mi