Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

164 462. országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. pedig elő volt irányozva feleslegként 77,342.000 korona, zárszámadásilag pedig 77,322.000 korona volt a felesleg, vagyis 20.000 koronával kisebb, mint az előirányzat. Már most összegezve a költségvetési törvény és a külön törvényes felhatalmazás alapján mutatkozó kezelést, azt látjuk, hogy összes bevételül elő volt irányozva 1692 millió, zárszámadásilag pedig a bevétel kitett 1776 milliót, igy tehát a bevétel 84 millió koronával nagyobb volt az előirányzottnál. Az összes kiadásként előirányozva volt összeg kitett 1614 millió koronát, utalványozva pedig lett az összes kiadásokra 1740 mülió, tehát a kiutalványozott többlet 126 millió. A nagyobb bevételt, vagyis a 84 millió koronát levonva a 126 millió kiadási többletből, az eredmény egészben véve kedvezőtlenebb 42 millió koronával. Az állami leltáraknál az ingatlan vagyon 1909-ben kitett 4638 millió koronát, a gyarapodás ebből 186 millió. Az ingó vagyon álladéka 1909 végén volt 549 millió korona, ebben az évi gyarapodás 46 millió korona. A pénzmaradvány 19 millió koronával gyarapodott, az értékpapíroknál a gyarapodás 6 millió korona, az állami követeléseknél gyarapodás 9'6 millió korona. A pénztári mérleg tényleges bevétele volt 14.544,000 korona, tényleges kiadása 14.525,000 korona, és igy a bevétel több volt 19 millió koronával. A jövedelmi mérlegnél az összes bevétel volt 1452 millió, az összes kiadás 1442 millió, vagyis 1909. év végén a vagyonszaporulat 9 millió koronát tett ki. A vagyonmérleg a következő: 1907. végén volt a cselekvő vagyon 8155 millió, a teher 6033 millió, a tényleges vagyon tehát az év végén 2122 millió. 1909. évben épitkezési és építkezési jelleggel biró átalakítási és felszerelési czélokra le volt kötve 30 millió, ebből azonban nem egészen 13 millió nem lett felhasználva és ezen összeg az 1910 évre átvittetett. A bizottság javasolja, hogy a ház vegye ezt tudomásul és ezen összeg folytatólag az 1910. évre is lekötve maradjon. Az alapok ós alapítványok, amelyek a kormány kezelése alatt voltak, 1909 végén 251 millió korona álladókkal birtak. Már most, t. ház, az 1909. zárszámadások vizsgálata után szükségesnek tartotta a bizottság a t. háznak még a következőket bejelenteni. (Halljuk! Sálijuk!') A kereskedelmi tárcza körében a talpfa és tűzifa beszerzését (Félkiáltások: Hálljiűc!) a kereskedelmi kormány a kincstárra nézve igen súlyos szerződések mellett kötötte meg. Röviden és szárazon vázolom a tényeket. (Halljuk! Halljuk!) Az 1907. évben a fa és különösen a talpfa ára jelentékenyen emelkedett. Eisler Józsiás és testvérei... B. Podmaniczky Endre: Az a hires? (Derültség.) Nagy Sándor előadó: .. . bécsi czég, ismerve a magyar államvasutak hangulatát, anélkül, hogy a magyar államvasút talpfaszállitásra vonatkozólag árlejtési hirdetményt egyáltalában kibocsátott volna, (Mozgás.) és anélkül, hogy a magyar államvasutak igazgatósága az Eisler czéget ajánlattételre felhívta volna, (Mozgás.) saját elhatározásából önkéntesen tett ajánlatot tiz évre nagymennyiségű talpfa szállítására nézve. Konstatálnom kell azonban az igazság kedvéért azt, hogy mindjárt nem kötötte meg a magyar államvasút, illetve a kereskedelmi kormány ezen ajánlat folytán a szerződést, hanem árlejtést hirdetett és ezt oly módon tette, hogy 1910 április havában tette közzé az árlejtési hirdetményt, ugy hogy alig néhány hét állott rendelkezésükre az ajánlattevőknek. A czégek az árlejtésen legtöbbnyire öt-hat évre tettek ajánlatot és csuj)án Eisler és azonkívül Grünmann Arnold czég tett tiz évre ajánlatot. Hangsúlyoznom és kiemelnem kell, hogy három évnél hosszabb időre terjedő szállítás nem volt soha gyakorlatban; sohasem fordult elő azelőtt az az eset, hogy a talpfa szállítása iránt tiz évre bármikor is szerződés köttetett volna. Az Eisler Józsiás czég évenkénti'400.000 talpfa szállítására tett ajánlatot. A többi ajánlattevők csekély mennyiséggel szerepeltek, kivéve az említett Grünmann Arnold czéget. A különböző hosszúságú talpfák árai tekintetében az Eisler-czég úgyszólván a legdrágább volt; egy-két czég volt jelentéktelen menynyiségre nézve magasabb árajánlattal. Illusztráczióképen bátor vagyok felemlíteni, hogy amíg az egyik czég, Schwarcz Nándor, pl. a 270 czentiméter hosszú talpfát az 1909. évre 2 K 95 fillérért ajánlotta, addig az Eisler-czég 3 K 95 fillérért. (Félkiáltások: Hallatlan!) Mig az 1912. évben a Schwarcz Nándor czég állandóan fentartotta a 2 K 95 filléres árajánlatot egész terjedelmében, minden változtatás nélkül, addig az Eislerczég 4 K 15 fillérért, tehát 1 K 20 fillérrel drágábban volt hajlandó azt szállítani. (Elénk mozgás.) Stranyavszky Sándor: Hallatlan! Nagy Sándor előadó: De még ennél is nagyobb, lényegesebb az eltérés a 250 czentiméter hosszúságú talpfánál. Ezt a Schwarcz Nándor czég négy éven át egy árban változatlanul, tehát 1912-ben is 2 K 65 fillérért ajánlotta, mig az Eisler-czég 3 K 60 filléres áron kezdve és azt folyton fokozatosan emelve, 1912-ben már 4 K 30 fillérért, tehát 1 K 65 fillérrel drágábban volt hajlandó ugyanezt a talpfát szállítani. (Felkiáltások : Hallatlan! Gyalázat!) Sztranyavszky Sándor: És e felett akarunk mi szó nélkül napirendre térni! És ezek az erkölcsbírák! B. Podmaniczky Endre: Hallatlan! Nagy Sándor előadó: De ez még nem minden. Ha az Eisler Józsiás czéggel az akkori nem létezett magas árak mellett köttetik meg a szerződés, ez még hagyján és ha már ilyen szo-