Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-461

162 hGi. országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. vetési törvény alapján a rendes valódi kezelésnél 45 millió felesleg irányoztatott elő. A zárszámadás szerint 98 millió volt a felesleg, úgy hogy a zárszámadási eredmény kedvezőbb az előirányzatnál 53 millióval. A rendkiviili átmeneti kezelésnél kedvezőbb az eredmény 41 millióval, amennyiben 50 millió korona felesleg volt .előirányozva és csupán 9 millió felesleg éretett el. A rendkivüli kezelés beruházási tételénél elő volt irányozva 95 millió, de csupán 89 millió használtatott fel, igy tehát ebben az évben 6 millió megtakarítás volt. Egészben véve a költségvetési törvény 46.000 koronában állapította meg a felesleget, a zárszámadás szerint pedig ez 17,627.000 koronát tett ki. A költségvetési törvényen kivül külön törvényes felhatalmazás alapján a kormány jogot nyert 37 millió korona kiadásra. Zárszámadásilag azonban az eredmény az, hogy 70 millió korona kiadás történt, ugy hogy e czimen az eredmény 33 millióval kedvezőtlenebb, mint az előirányzat. Az összes bevételeket illetőleg a költségvetési törvényen és a külön törvényes felhatalmazáson alapuló kezelést véve figyelembe, a bevétel 1446 millió korona volt, zárszámadásilag azonban 1542 milliót tett ki, ugy, hogy tényleg 96 millióval volt nagyobb a bevétel. Az összes kiadást vizsgálva, látjuk, hogy az összes kiadás 1483 millióval volt előirányozva, tényleg utalványoztatott 1594 millió, tehát 111 millióval haladta meg az utalványozás az előirányzatot. Ha egybevetjük ezt a két tételt, vagyis a 96 milliónyi nagyobb bevételt levonjuk a 111 milliót kitevő kiadási többletből, akkor az eredmény egészben véve csak 15 millióval lesz kedvezőtlenebb az előirányzatnál. Az állami leltárnál felemlitem, hogy az ingatlan vagyon álladéka 1908. év végén 4454 millió volt, vagyis ebben az évben a gyarapodás 153 milliót tett ki. Az ingó vagyon álladéka az 1908. óv végén volt 502 millió, a szaporulat itt 47 millió. A pénzmaradványokban 4.5 millió korona fogyatkozás állott be, az értékpapírok álladéka 29.5 millióval gyarapodott; az állami adósságok álladéka az 1908. év végén volt 4803 millió korona. Az állami adósság tehát 82,600.000 koronával szaporodott. Az állami követelések álladéka volt az 1908. év végén 1296 millió, itt fogyatkozás állott be 24 millióval. A jövedelmi mérlegnél 1414 millió korona bevétellel szemben 1329 millió kiadás volt, vagyis a vagyonszaporulat ebben az évben 85 millió. A vagyonmérleg az 1908. év végén a következő volt: az aktiv vagyon 7853 millió korona, a teher 5712 millió; a tényleges vagyon tehát 2141 millió. Az 1908. évben építkezési és építkezési jelleggel biró átalakítási és felszerelési czélokra lekötött hitelből 16.5 millió nem használtatott fel, mely összeg a következő 1909. évre vitetett át és melynek további folytatólagos lekötését a bizottság is javasolja és kéri, hogy a ház ezt vegye tudomásul. Az alapok és alapítványok 1908. évi vagyonálladéka kitett 246 milliót, tehát az alapok és alapítványok 6 millióval gyarapodtak. Már most áttérhetek a zárszámadási bizottságnak az 1908. évi eredményeket tárgyazó észrevételeire. Mindenekelőtt, t. ház, a magyar államvasút rendes fentartási és üzemi költségeinél ismét felmerültek ezen esztendőkben is azon tulkiadások, amelyek az 1907-ik évben és ezért a bizottság azon tulkiadásokkal szemben is ugyanazon álláspontot foglalja el, amelyet az 1907-ik évi zárszámadásoknál elfoglalt. Ezenfelül indítványozza még a bizottság, hogy a hazai szénbányák szerződési kötelezettségének be nem tartása folytán a kincstárnak ezen évben okozott 9,067.512 K 39 f kár összege per utján érvényesíttessék, amennyiben ez a hazai bányákkal kötött szerződésből kifolyólag ma még lehetséges. Ezután a zárszámadási bizottság kifogásolta a földmivelésügyi tárcza kezelésében a kincstári birtokok és fürdők tótelénél felmerült kiadásokat. A tényállás ugyanis az, hogy a földmivelésügyi kormány hosszabb lejáratú szerződéseket kötött a tátra-lomniczi és csorbatói telepek haszonbérbeadása iránt a nemzetközi hálókocsirészvénytársasággal, amely tudvalevőleg igen előkelő és gazdag vállalat. Minthogy azonban a részvénytársaság ezen vállalata ugy látszik nem volt eléggé gyümölcsöző, mindenképen szabadulni kívánt attól és ezt a következőképen érte el A haszonbérleti szerződésnek egyik pontja azt tartalmazta, hogy amenynyiben ezen haszonbérletekre nézve hazai vállalat létesülne, a haszonbérlet ezen hazai vállalat részére adandó át. Az történt azután, hogy meg is alakult csekélyebb alaptőkével egy egészen nj magyar vállalat, tisztán arra a czélra, hogy az emiitett fürdők haszonbérleti szerződése átvétessék; e hazai vállalat részvényeit azonban túlnyomó részben ugyancsak a nemzetközi hálókocsitársaság jegyezte és csak elenyésző csekély részét a magyar töke. Alig hogy megalakult ez a magyar részvénytársaság, képtelen volt kötelezettségének eleget tenni épen alaptőkéjének csekély volta következtében, így történt azután, hogy a földmivelésügyi kormány kényszerhelyzetbe került és kénytelen volt a magyar vállalattal a haszonbérleti szerződéses viszonyt áldozatok árán is megszüntetni, mert hiszen a magyar társaságtól vagyon hiányában mit sem tudott volna behajtani, viszont pedig a kincstári fürdőkre nézve lényeges kárral járt volna, hogyha a közönség egy, vagy több