Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-461
13 június 18-án, szerdán. 156 i61. országos ülés 191 van hátralékban ? Ezen egybeállítást a MÁV. igazgatósága 1907 május 1-én el is készítette, és kimutatta, hogy levonásával már a sztrájk, kocsihiány stb. miatti panaszoknak, még mindig 111.978 tonna a szénhátralék és hogy ennek folytán 803.481 korona 39 fillér terhelné a bányákat a pótbeszerzésekből eredő többköltségek czimén. (Halljuk 1 Halljuk !) Ugyanezen kimutatásban a magyar államvasutak igazgatósága a kereskedelmi kormánynak azt indítványozta, hogy a bányavállalatok által történt szerződésfelmondást ne fogadja el, hanem inkább méltányosságból tonnánkint legfeljebb két koronával emelje a szén árát, mi az évi szénmennyiség beszerzési költségét 3,737.600 koronával fogja növelni. A Máv. igazgatóságának ezen felterjesztése folytán a kereskedelmi kormány egy terjedelmes elaborátumot dolgozott ki, ezt sürgősen a ministertanács elé vitte, még pedig 1907 június 5-én és a ministertanácstól kért felhatalmazást arra, hogy utasíthassa a Máv. igazgatóságát először, hogy a szénszállitási hátralékoktól a bányákkal szemben tekintsen el, másodszor, hogy az ezen hátralékok fedezésére eszközölt beszerzésekből eredő és az egyes vállalatok terhére irt többköltségek viselésétől őket mentse fel s az ezen czimen őket terhelő összegeket irja le, harmadszor, hogy a vállalatok által bejelentetett szerződés felbontást fogadja el, végül, hogy az eddigi árakkal szemben legfeljebb tonnánként két koronával magasabb árak mellett, versenytárgyalás mellőzésével, ujszerződéseket köthessen. A ministertanács mind ezekre nézve a felhatalmazást megadta. (Mozgás.) Fel kell említenem azt a tényt is, hogy a ministertanács határozatát megelőzőleg a kincstári jogügyi igazgató véleménye is kikéretett, aki 1907 május 30-án adott jelentésében a szállítási mulasztás miatt a vállalatok vagyoni felelősségét kétségtelenül megállapította s egyszersmind felhívta a minisztérium figyelmét arra, hogy a vesenytárgyalás mellőzése nem tartozik-e azon esetek közé, midőn a véghatározat végett az ügy a felség elé lenne terjesztendő. A ministertanács határozata folytán nyomban utasította a kereskedelemügyi kormány a Máv. igazgatóságát, hogy mentse fel a bányákat a hátralékos szénszállítás alól, hogy a többköltség követelésétől álljon el s a terhükre irt összegeket irja le, a szerződéseket oldja fel, az óvadékokat adja vissza és végül tonnánként legfeljebb kétkoronás áremelés mellett versenytárgyalás mellőzésével kössön uj szerződést. (Halljuk! Halljuk!) Csak természetes, hogy ezen eljárás folytán és a szénnek drágább áron való beszerzése miatt tetemes tnlkiadás következett be, mely nemcsak az 1907-ik évben nyilvánult meg, hanem minden reá következő évben egészen az 1912-ik évig. (Ugy van!) De fokozta ezt a tulkiadást még azon körülmény is, hogy külföldről is szereztetett be szén. Nem lesz érdektelen, ha felsorolom, hogy a külföldi bányáknál 32 megrendelést tett a kereskedelmi kormány és pedig megrendelt a külföldről összesen 431.200 tonnát és 75 kocsirakományt. Ezek közt vannak 28 korona 50 filléres, sőt 39 korona 20filléres ár, (Mozgás.) de még 49 koronás ár melletti megrendelések is, (Félkiáltások : Hallatlan l Ez a koalicziós gazdálkodás !) Meg kell még azt is jegyeznem, hogy a szénnek külföldről való megrendelése is versenytárgyalás mellőzésével történt, továbbá, hogy nem közvetlenül a külföldi vállalatoknál történt a megrendelés, hanem magyar és részben osztrák czégek utján. (Mozgás.) Már most kötelességem az igazság kedvéért elmondani azt is, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a hazai bányavállalatokkal kötött szerződésben foglaltatik egy pont, a szerződés 5. §-a, amelynek alapján a hazai bányavállalatok bizonyos esetekben, általános sztrájk, nagymérvű kivándorlás stb. eseteiben jogosítva voltak szerződésüket egy évre felmondani. Ha ezen felmondásra nézve a MÁV. igazgatóságával megegyezni nem tudtak, ha ezen felmondásukat a MÁV. igazgatósága nem fogadta el, ez esetben a szerződés emiitett pontja értelmében egyedül és kizárólag a kereskedelmi minister diskréczionális jogára volt bizva a döntés, tehát egyedül és kizárólag a kereskedelmi ministertől függött, hogy elfogadja-e vagy ne fogadja el a szerződések felmondását. Amint méltóztatnak hallani, a Máv. igazgatósága nem javasolta, sőt határozottan ellenezte a szerződések felmondását és ennek daczára a minister mégis akként döntött, hogy a felmondást elfogadta. Mindezen okoknál fogva a zárszámadási bizottság nem tartotta indokoltnak ezen eljárást azért, mert köztudomású volt az, hogy a szén ára időközben lényegesen megdrágult és igy előre volt látható, hogy ez a kincstárnak igen tetemes kárt fog okozni, ami tényleg be is következett, mert ezen a czimen mintegy 40 millió korona kára állott elő a kincstárnak. (Mozgás és felkiáltások : Hallatlan !) Gueth Gyula: Ez korrekt eljárás volt! Nagy Sándor eió'adó : De nem tartotta indokoltnak a bizottság a minister döntését azért sem, mert a vállalatok csupán menekülni akartak szállítási kötelezettségeik alól. Hiszen köztudomású tény, hogy másoknak, harmadik személyeknek tovább is szállítottak, csakhogy azt akarták, hogy a Máv. részére biztosított szállítási kötelezettségek alól legalább is mentesittesssenek, hogy ezt a szenet is harmadik személyeknek sokkal drágábban adják el..... Gueth Gyula : Köztudomású ! Nagy Sándor előadó: ... holott az is köztudomású, hogy abban az időben, amidőn oly magas volt a szén ára, igen jelentékeny üzleti eredményt értek el a szénbányavállalatok. így tehát a kincstárnak súlyos anyagi megkárosításával másolóiak juttatott vagyoni előnyt. (Ugy van !)
