Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-461
Í61. országos ülés 1913 június 18-án, szerdán. 155 résen : egyrészt a nyugdíjazások, másrészt uj személyekkel való betöltés folytán. (TJgy van!) A bizottság ezt a rendszert, amely az állami kiadásokat ily módon lényegesen fokozta, kifogásolja (Helyeslés.) és szükségesnek tartotta a t. ház figyelmét felhívni arra, hogy végre állást foglalhasson az amúgy is túltengéshen levő személyszaporítás ellen. (Helyeslés.) A második javaslata a bizottságnak az, hogy a kormány kezelése alatt álló alapok és alapítványok, amelyek eddig az egyes ministeriumok ellenőrzése allatt állanak, a jövőben a szorgosabb ellenőrzés végett közvetlenül az állami számvevőszékre bízassanak. Javasolja tehát a bizottság, hogy utasittassék a kormány, hogy az alapok és alapítványok közvetlen eüenőrzési módozataira nézve az állami számvevőszékkel tárgyaljon. (Helyeslés.) A harmadik észrevétel, amelyet a bizottságnak szóvá kellett tenni, a kereskedelmi tárcza kezelésénél fordult elő. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1907. évben a MAV. rendes és rendkívüli kiadásainál 56 millió szerepel, mint tulkiadás. A bizottság a tulkiadásokból nem kifogásolta sem a személyi járandóságok, sem a dologi kiadások czimén okozott tulkiadásokat, mert ezeket indokoltaknak találta. Ellenben a rendes fentartási és üzemi kiadásoknál 27 millió tulkiadásban 7,350.000 korona olyan tulkiadás foglaltatik, amelyet a bizottság kénytelen volt kifogásolniB 7,350.000 korona tulkiadás indokolásául a kereskedelemügyi kormány azt adta elő, hogy miután a hazai bányák nem voltak képesek a magyar államvasutak szénszükségletét fedezni, a minister kénytelen volt nagyobb mennyiségű angol, sziléziai és vesztfáliai szén beszerzését elrendelni. Ennek folytán a fogyasztott szén átlagos egységára szabványszénre átszámítva 8433 koronát tett ki, holott a megelőző évben a szabványszén egységára 5'744 korona volt. A széndrágulásnak e többlete szabványszén-tonnánként tehát 2-689 korona volt, a mi 1907. évben 2,733.203 korona felhasznált szabványtonnaszénnel okozta a 7,350.000 korona tulkiadást. Ez volt a kereskedelemügyi kormány indokolása e tulkiadásoknál. (Halljuk ! Halljuk !) A zárszámadási bizottság e nagymérvű tulkiadás helyes megítélésének és elbírálásának czéljából szükségesnek tartotta, hogy felderítse elsősorban, hogy miért és mennyiben nem voltak képesek a hazai bányák a magyar államvasutak szénszükségletét fedezni, továbbá miért volt szükséges külföldi szenet beszerezni és mennyit tett ez ki ? Megfeleltek-e az akkori áraknak volt-e a MAV. szénszükséglete korábbi szerződésekkel biztosítva, avagy a köteles gondosság mellőzésével a magyar államvasutak szénszükséglete csak az utolsó pillanatban lett-e fedezve ? Ha pedig az 1907. évre szükségelt szénmennyiség már előre szerződésileg biztosítva volt, akkor mi volt az oka annak hogy a zárszámadás eredménye a szénárak drágulása cimén oly tetemes tulkiadást idézett elő ? A zárszámadási bizottság e tények tisztázása és megállapítása végett a kereskedelmi kormánytól bekivánta az összes ide vonatkozó eredeti okmányokat (Helyeslés.) és azoknak szorgos tanulmányozása után arra az eredményre jutott, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a magyar államvasutak szénszükséglete az 1907. esztendőben már előre szerződésileg biztosítva volt és hogy e tekintetben tehát mulasztás nem forog fenn. Már most ismertetnem kell a tényállást. A hazai bányákkal és pedig 19 bányával köttetett szerződés, melyek egy részét még a Eejérvárykormány, túlnyomó nagyobb részét az u. n. koalicziós Wekerle-kormány kötötte és pedig két szerződésnek kivételével, melyek rövidebb lejáratúak voltak, a többit mind öt-öt évi időtartamra és pedig 1907 márczius hó 1-től 1912 márczius hó l-ig. A hazai bányák a szerződés pontjainak betartására szükségelt és megkivántató óvadékot letették és pedig 2,860.872 koronát. A szerződések, melyek 1906 február és márczius havában köttettek, még hatályba sem léptek, midőn azokat a bányatulajdonosok egyszerűen felmondták, még pedig azért, mert köztudomásúlag a szén ára nemcsak nálunk, hanem az egész kontinensen lényegesen megdrágult és nemcsak ezen szerződésbeli kötelezettségeik alól kívántak a bányavállalatok menekülni, hanem már korábban vállalt szerződéseikből és pedig az 1906. évben is vállalt szerződéseikből kifolyólag hátralékban voltak a szén szállításával, melynek folyománya azután az volt, hogy a magyar államvasutak szénkészlete napról-napra csökkenvén, már-már az a veszély fenyegetett, hogy szénhiány miatt forgalmi zavarok fognak a M. A. V.-nál beállni. Ennek folytán a magyar államvasutak igazgatósága sürgős jelentést tett 1906 deczember 29-én, az akkori kereskedelemügyi kormánynak, melyben előadta, (Halljuk ! Halljuk !) hogy kénytelen volt az 1906. évi augusztus 26-ig felszaporodott szénhátralékot a bányáknak lemondani és a terhükre történt beszerzésről a bányákat azzal a kijelentéssel értesíteni, hogy a felmerült többköltséget terhükre fogják irni. Kéri egyúttal az igazgatóság a ministeriumot arra, hogy ezen álláspontjának helyessége elismertessék és a többköltséget a bányák terhére irják. A kereskedelemügyi kormány ezen sürgős bejelentésre 1907 márczius 8-án értekezletet hivott egybe, melyre meghívta a hazai bányák és a MAV. képviselőit oly czélból, hogy a vállalatok megbízottai kötelező kijelentést tegyenek, hogy a hátralékos szénmennyiségből mennyit volnának hajlandók sürgősen leszállítani ? Miután ezen értekezleten a hazai vállalatok azt vitatták, hogy ők szénszállítással hátralékban egyáltalában lennének, és miután panaszkodtak a drága munkabérek, kivándorlás, sztrájk stb. miatt, kérték egyúttal a szerződés alól való felmentésüket. A kereskedelemügyi kormány mindenekelőtt elrendelte az adatgyűjtést, elrendelte annak összeállítását, hogy melyik bánya milyen mennyiségű szénszállítással 20*
