Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-460
4£Ö. országos ülés 1913 június 17-én, kedden. 139 osztályliarcz alapján erélyesebb eszközökkel igyekezzenek kikényszeríteni. Ezt a törvényjavaslatot, amely első lépés ezen szocziális reform megvalósítására, örömmel üdvözlöm és a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Miután szólásra senki sincs félj egyezve, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Beöthy László kereskedelemügyi minister: T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a t. ház szives türelmét a magam részéről is lehető rövid időre igénybe vegyem, hogy rámutathassak azokra a legfőbb szempontokra, amelyek engem ezen törvényjavaslat összeállításánál és előterjesztésénél vezettek. Amint t. barátom, az előadó ur is mondotta, ennek a törvényjavaslatnak feladata tényleg a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyai egy részének szabályozása ; egy részének, amely az ő foglalkoztatásukkal, jelesül a foglalkoztatásukra szánt idő meghatározásával és korlátozásával áll kapcsolatban. Ennek a törvényjavaslatnak alapgondolata az, hogy igyekezzünk a kereskedelmi alkalmazottak szocziális helyzetén javítani, (Helyeslés.) igyekezzünk javítani azáltal, hogy olyan intézkedéseket léptetünk életbe, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kereskedelmi alkalmazottak munkája bizonyos határon túlterjedőleg legyen igénybe vehető, még abban az esetben is, ha ők maguk ehhez hozzájárulnak, saját beleegyezésüket ehhez megadják. (Helyeslés.) Ez a határ, amelyen túlterjedőleg a törvényjavaslat nem engedi igénybe venni a kereskedelmi alkalmazottak munkáját, az a határ, ahol a munka már erőltetett, túlfeszített lenne, mert az ilyen erőltetett, túlfeszített munka idő előtt felemészti, megsemmisíti azt az értékes tőkét, amely a kereskedelmi alkalmazottak munkaerejében, munkabírásában van és amely ennek az egész érdemes osztálynak úgyszólván egyedüli vagyona. (Helyeslés.) Ha beállna ez a helyzet, akkor ez a körülmény nemcsak az állam produktív képessége szempontjából lenne igen hátrányos, de egyenesen végzetes hatással volna magára az érdekelt társadalmi osztályra, mert egyenesen lehetetlenné tenné rá nézve, hogy kielégíthesse azokat a szocziális igényeket és megfelelhessen azoknak a szocziális követelményeknek, amelyek teljesítésével nemcsak önmagának, de az egész társadalomnak tartozik. (Igaz / ügy van!) Ezzel a veszélylyel azonban mindenkor és mindenütt szemben találjuk magunkat, ott, ahol egyes társadalmi osztályoknak jogviszonya főleg magánjogi megállapodásokon, magánjogi egyezkedéseken alapul. Ez nagyon természetes is. A magánjogi megállapodásoknál mindegyik egyezkedő fél természetszerűen a saját egyéni érdekeit akarja érvényesíteni. Az ekként előálló versenyben már most az az egyezkedő fél van előnyös helyzetben, amely gazdaságilag erősebb, gazdaságilag Mztositottabb szituácziót foglal el, A vele szemben álló, gazdaságilag gyengébb fél már most azokat a hátrányokat, amelyeket ő ezen szerződés folyamán tapasztal, ugy igyekszik kiegyenlíteni, hogy munkájának mind nagyobb és nagyobb tömegét viszi piaczra, bocsátja bérbe, hogy e réven nyerje el azt, amit különben az egyezkedésnél elérnie nem sikerült. Ezzel az általános jelenséggel szemben a kulturnemzetek törvényhozása arra az álláspontra helyezkedett, hogy miután az egyéni munkaszerződés megállapításába az egyéni szabadság korlátozása nélkül nem avatkozhatik bele, a kérdés megoldásába belevonta a szocziális szempontot és e szocziális szempontból állított fel azután bizonyos korlátokat, amelyek lehetetlenné teszik, hogy bármely társadalmi osztály munkája, akár az ő beleegyezésével is, bizonyos határokon túl igénybe legyen vehető. A kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyára vonatkozólag, amint erre t. barátom, Hantos Elemér, helyesen mutatott rá, az első ilyen lépés volt a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény megalkotása. Ehhez a törvényhez társul már most ez a törvényjavaslat. De azt hiszem, azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy ez a két törvényjavaslat még korántsem meríti ki a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak szabályozását. (Igaz! Ugy van!) Igen sok teendő vár még ránk ebben a tekintetben és én nyugodtan és megelégedéssel jelenthetem a t. háznak, hogy a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyainak szabályozását illetőleg a munkálatok már meglehetősen előrehaladtak. Megnyugtathatom e tekintetben t. barátomat, Hantos Elemért, hogy ezeket a munkálatokat én nem az ipartörvénynyel egységesen óhajtanám a törvényhozás elé terjeszteni, hanem azt óhajtanám, hogy ezzel a kérdéssel külön legyen alkalma a törvényhozásnak foglalkozni és remélem, hogy az idevágó törvényjavaslat már az őszi ülésszak megkezdésével a t. ház elé kerülhet. (Élénk helyeslés.) Természetesen kötelességszerüleg foglalkoztam a nyugdíj kérdés megoldásával is, e tekintetben azonban még csak az előkészítés stádiumában vagyunk, még csak az e czélból szükséges statisztikai adatok összegyűjtése van folyamatban. Nem áltathatom magam és nem akarom áltatni a t. házat azzal, hogy az ide vonatkozó törvényjavaslat rövidesen elkészülne. Méltóztatnak tudni, hogy ha azt akarjuk, hogy az a nyugdíjtörvény tényleg megfeleljen a viszonyoknak akkor igen alapos számitások kell hogy megelőzzék, igen alaposan kell feldolgoznunk azokat az adatokat, amelyeket most a statisztikai felvételek utján összegyűjtünk, hogy teljesen nyugodt és megbízható alapon jöhessünk azután ide a t. ház elé. (Igaz I Ugy van !) Azonban ismétlem, ezen kérdés is azok közé tartozik, amelyekkel, szerintem, minden kormánynak kötelessége lesz foglalkozni. (Helyeslés.) T. ház ! Ha valaki a zárórát ugy akarja szabályozni, hogy annak jótéteményeit tényleg élvezzék is azok, akik számára az szánva van, annak 18*
