Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

459. országos ülés 1913 június 16-án, hétfőn. 133 grammatikális alapfogalmakat a tanuló praktikus módon sajátíthatja el. Hogy azonban az oktatás igy sikeres legyen, szükséges, Hogy ezen modern nyelvek oktatása parallel osztályokban lehetőleg csekélyszámú tanulóval eszközöltessék, mert csak igy lehet / a beszédgyakorlatba is bevezetni a tanulót. Őszintén megvallom, hogy ezen nyelvek közül részemről a legnagyobb súlyt a német nyelv oktatására fektetném. (Helyeslés.) Ma már Magyarországon nem az a veszély, hogy germanizálhatnak bennünket, hanem inkább az a veszély, hogy maholnap igen kevés ember lesz, aki jól tud németül. (Ugy van!) Pedig ha ez előállana, ez igen szomorú és sajnálatos körülmény volna. Elsősorban azért, mert mi tulajdonképen benn vagyunk a germán kulturális körben, amely germán kulturális kör nekünk eddigelé is bizonyos előnyöket biztositott. Ezt a kérdést eldöntötte részünkre Szent István királyunk, amikor a hittéritőkkel, lovagokkal stb. és a német kormányzati rendszer utánzásával belépett a germán kulturális körbe. Ez a germán kulturális kör, amelylyel kapcsolatban a mi kultúránkat fejlesztettük, ma épen azon a ponton van, hogy a fejlődés legmagasabb fokát elérje. Ha mi most meglazítjuk azt a kapcsolatot, amelyben vele eddig állottunk és nem fektetünk súlyt arra, hogy e kultúra elterjedésének eszközét, magának a német nyelvnek ismeretét magunknak jövőre biztosítsuk épen akkor, amikor a legtöbbet tanulhatunk annak révén, ez — azt hiszem — részünkről végzetes hiba volna. (TJgy van!) Ez okból kell különös súlyt helyeznem a német nyelv oktatására, amelylyel kapcsolatban azonban a harmadik-negyedik osztályban a franciza nyelv oktatása is lehetséges. E latin nyelv jelzett áthelyezésével nemcsak a modern nyelvek oktatását mozdítjuk elő, hanem egyúttal a történeti és természettudományi szakokban az eddiginél jobb eredmény lesz elérhető. Az utóbbi tárgyaknál a hiba nézetem szerint abban rejlik, hogy az oktatás egységesen van felosztva a nyolcz osztályon végig; más az a 15—18 éves tanuló, aki a történelmet vagy a természettudományt a magok alapjaiban elsajátítja, és más a 10—14 éves gyermek, akit csak szemléltetve lehet oktatni. Ma amit a gyermek tanult, a serdülő ifjú ismét elfelejtette és nem tudja kapcsolatba hozni az előbb meg sem értett fogalmakkal. Tehát a történelmi, különösen a világtörténelmi oktatásra nagyobb súlyt kell helyezni, mint eddig tettük, mert a magyar történelmet is csak akkor érthetjük meg kellően, ha kapcsolatba hozzuk a világtörténelemmel. Ezt elérjük akkor, ha az oktatást kétszer megismételjük a 8 év alatt: először mint egész rendszert az alsó négy osztályban, és másodszor fejlettebb rendszer alakjában a felső négy osztályban. Az alsó négy osztályban főleg a kronológia kell hogy megadja a vázat későbbi oktatásra; a felsőbb osztályokban már bevihetjük az ifjút alaposabb történelmi vizsgálatokba, hogy azután átmenve az egyetemre, ott az állameszme és a jog fogalmára előkészítve legyen. Hasonló elvek alapján kellene eljárni a természettudományok oktatásánál is, hogy ezzel is megkönnyítsük a felső oktatás nehéz munkáját. Ezen modalitásnak még további előnye azonban abban is áll, hogy ezen esetben a bifurkáczió a reáliskola és a gimnázium közt csak az ötödik osztályban állana be, tehát módjában állana az ifjúnak nem tízéves, hanem tizennégy—tizenötéves korában megválasztani pályáját, amikor az alsó gimnáziumban körülbelül a tanitó is, a szülő is felismerte, hogy az ifjúnak mihez van hajlama. Ezzel a pályaválasztás nagyon meg volna könnyítve és az ifjú nem volna lekötve előre bizonyos pályákra. Ilyen rendszer mellett könnyű volna egyik vagy másik iskolát pótvizsgával is kiegészíteni bizonyos feltételek mellett, ugy, hogy ekkor valóban gyakorlati módon megkapnék az egységes középiskolát, amely egységesen képesítene ugy a tudományegyetemre, mint a műegyetemre. Sőt még tovább megyek, ezen középiskoláink kapcsolatba jönnének a polgári iskolával is, amely nézetem szerint szintén középiskola, csakhogy kisebb igényű középiskola mint a gimnázium. Ennek a tanrendje szintén megegyeznék azon tanrenddel, amelyet a jelzett uj középiskola négy osztályára állíttatnék fel. A polgári iskola folytatása volna azután két-három évfolyamban külön szakiskola, amely kizárólag gyakorlati- térre készítene elő. Ezen esetben tehát ugy a ]3olgári iskolák, mint a gimnázium, mint a reáliskola egymással kapcsolatba jöhetnének, és egységes alapelvek szerint volnának kezelhetők, ami az igazgatást is, az ellenőrzést is megkönnyítené. Ezek után legyen szabad még röviden a felső oktatás kérdéséről beszélni, amely oktatás remélhetőleg épen a közel jövőben fog nagy lendületet venni az uj egyetemek felállításával. Részemről azon vagyok, hogy ezen uj egyetemek lehetőleg minél előbb felállíttassanak, inert annál jobban lesz a/L a terv megvalósítható, minél gyorsabban esünk át a kezdet nehézségein. (Élénk helyeslés.) Előre megvallom, nem bízom benne, hogy azon bajok, amelyek eddig a budapesti egyetemen tapasztalhatók voltak, az uj egyetemek felállításával valóban orvosolva lesznek. Teljesen meg leszek elégedve, akkor, ha ezen uj egyetemek felveszik azon természetszerű szaporodást, amely az országban ezen a téren évrőlévre előáll. Nem hiszem, hogy a tanulók száma a budapesti egyetemen ezáltal csökkenni fog, és pedig annál kevésbé hiszem ezt, mert nemcsak a tanítás maga vonzza ide a tanulókat, hanem az a körülmény is, — és ez a fő, döntő körülmény — hogy a kereseti viszonyok a főváros-