Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

459. országos ülés 1913 június 16-án, hétfőn. 131 működik felekezeti iskolában. Ez azért van, mert az állami iskolák rendesen nagyobbak és több tanerőt foglalkoztatnak. Ezeket a -viszonyokat, az iskolák ellenőrzésénél feltétlenül tekintetbe kell vennünk. Ma ellenőrző közeg egyrészt a községi iskolaszék, másrészt a tanfelügyelő. A tanfelügyelők azonban adminisztratív teendőkkel annyira el vannak balmozva, hogy az iskolákat alig látogathatják, ugy hogy megtörténik az is, hogy egy-egy községben csak minden négy-öt évben egyszer fordul meg a tanfelügyelő. Ez természetesen nem nevezhető ellenőrzésnek. A felekezeti iskolákban az egyházi felügyelők járnak el; minthogy ezeknek alig van valami kárpótlásuk e fáradságukért, rendesen csak a vizsgákon jelennek meg. Az ellenőrzés tehát itt sem elégséges. Annak szükségét már a múltban is belátták, amidőn az 1876 : XXVIII. t.-czikkbon felállították a népnevelési bizottságot. De mivel ez nem működött, hivatali elődöm 1906-ban újra elrendelte a népnevelési bizottság felállítását ugy a megyében, mint a községben. De e rendeletnek sem volt foganatja. Ha egyáltalán felállíttattak e bizottságok, amit biztosan nem tudok, annyit biztosan tudok, hogy azok nem működtek. Ennek oka az volt, hogy ezzel egy ujabb bizottságot kaptunk, amelyben a tagok sokat beszélnek, tanácskoznak, de tulajdonképen érdemileg és végleg nem határoznak -semmit. Ilyen testületünk pedig máris van az országban elég. Hogy a bizottság tényleg sikerrel működjék, és hogy tényleg értékesítse azt az eredményt, mely a bizottságban a tárgyalás anyagát képezte, szükséges, hogy e bizottság ne csak tanácskozó legyen, hanem önálló hatóság legyen. (Ugy van!) Ennek folytán tehát szükségünk van egy közbeeső hatóságra, amely betölti az ürt, amely jelenleg az iskolaszék és a közigazgatási bizottság közt van. Ezt elérjük akkor, ha a mai állami szervezetünk mellett a járást vesszük alapul és minden járásban egy, esetleg — nagy járásban — két iskolatanácsot állítunk fel. Az iskolatanács tagjai lennének a törvényhatósági bizottság által kiküldött egyes tagok, az állami vagy megyei közeg elnöklete alatt. Ugyancsak tagjai lennének a járásban levő különböző felekezetek képviselői, a tanfelügyelő és a gazdasági felügyelő, aki a szakiskolák ellenőrzését volna hivatva végezni. Végül tagjai lennének az iskolalátogatók és a nagyobb iskolák igazgatói, akik a jelentéseket előterjesztenék. (Helyeslés.) Ha ez a tanács, minden érdekeltséget összefoglalva, gyakran, mondjuk havonként, vagy negyedévenként üléseket tart, alaposan tájékozást szerezhet az iskolaügy állapotáról a járásban és azt folyton figyelemmel kisérheti. Teendői közé sorolandó elsősorban az iskolaépület és az iskola közigazgatásának felügyelete; továbbá az iskolalátogatásnak szigorú ellenőrzése, valamint annak, hogy a községben teljesitik-e a tankötelezettség ellenőrzését, amelyet a törvény elrendel. Amennyiben a szülők ennek nem felelnének meg, a tanács jogosítva lenne büntetéseket kirónni a szülőkre, ami a községi közvetlen érdekeltség mellett (Igás ! Ugy van !) nehezen megvalósítható. További feladata lenne e tanácsnak a tanítás eredményét ellenőrizni az iskolalátogatók jelentése alapján; ugyancsak odautalhatő a tanítók minősítése, mivel előreláthatólag ez olyan bizottság lesz, amely a járásnak egész intelligencziáját magában foglalja. Végre jogosítva lenne ezen tanács a tanítók kisebb fegyelmi ügyeiben ítéletet hozni, kisebb büntetéseket, mondjuk 10 korona erejéig, kirónni. Ezen tanácshatározatok megfelebbezhetők másodfokban a közigazgatási bizottsághoz, harmadfokban a közoktatásügyi minisztériumhoz. A járási tanács hatásköréből természetesen kizáranclók mindazon vallástanitási ügyek, melyek eddig is kizárólag a felekezeki hatósághoz tartoztak és azok ott egyáltalában tárgyalhatók nem lennének. Viszont a tanács kiküldhetne egyes tagokat felülvizsgálni azt, vájjon az iskolalátogatóknak jelentései megfelelnek-e a tényeknek, vagy ha egyes esetekben tüzetesebb vizsgálatot elrendelni óhajt. Kívánatos, hogy ezen kiküldöttek közt egyházi személyek is szerepeljenek és hogy az iskolalátogatásnál egyházi felügyelők bevonassanak, kiknek részére ez esetben napidijat és útiköltséget kellene megállapítani. Ilyen módon kapcsolatot teremtenénk az állami és egyházi közegek közt, miáltal nemcsak az állami közegek nyernének jobb ellenőrzést a felekezeti iskolák felett, hanem egyúttal a felekezetek is jobb betekintést kapnának az állami iskolák mikénti vezetésébe. Mivel mindegyik felekezet egyaránt képviselve lesz ezen tanácsban, azok kölcsönös versengése kulturális téren előreláthatólag csak az iskolaügyet mozdítaná elő, és egyúttal azonban a kulturális érdekekben való közös munka — azt hiszem — hozzájárulna a felekezeti béke megerősítéséhez. (Igaz! Ugy van!) Az ekként szervezett iskolatanácsra lehetséges még állami teendőket is ráruházni, vagy azt legalább is javaslattétellel felruházni. így például feljogosítható a járási iskolatanács arra, hogy állami iskolákban és óvodákban a tanítók és óvónők kinevezését javaslatba hozza. (Helyeslés.) Ha a javaslatot a közigazgatási bizottság elfogadja, a főispán volna az, aki a kinevezést eszközli. Ez lehetővé teszi egyrészt a központi igazgatói deczentralizácziót, másrészt azonban a tanfelügyelők működése is meg volna könnyítve, amennyiben az iskolalátogatást is kizárólag az iskolatanács tagjai végzik, minek következtében a tanfelügyelő többet foglalkozhatik administrativ ügyekkel, mint eddig. Sőt mi több, ha a központból állandó szám vevőtisztet küldünk ki a tanfelügyelő mellé, e hatóság el17*