Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-459
130 459. országos ülés 1913 június 16-án, hétfőn. tudvalevőleg az elemi népiskola VI. osztályának elvégzése fogja az intellektuális czenzust és igy a választói jogosultságnak mintegy gerinczét alkotni. Az emiitett uj választójogi törvény 49. §-a többek közt ezeket mondja (olvassa) : »Az elemi népiskola VI. osztálya elvégzésének igazolását külön törvény fogja szabályoznia Ez tehát imperativ utasitás volt, amely a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak szólt és a ministerium e javaslat beterjesztésével tett eleget ennek az utasitásnak. Megjegyzem, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban megvan a terv, hogy egy szerves törvényjavaslat keretében rendeztessék a tanfelügyelet és az iskolalátogatás intenzivebbé való tételének egész kérdése. Ennek keretében lehetett volna ezt a kérdést is rendezni, mivel azonban épen a választói jogTa való tekintettel sürgős intézkedésre van szükség, a minister ur kénytelen volt ezt a rövid néhány szakaszos törvényt benyújtani. Ez a törvény ugy van fogalmazva, hogy az emiitett szerves . törvénynek egyik kiegészitő részét fogja később képezhetni. A vallás- és közoktatásügyi minister ur ugy oldotta meg a ráháramló feladatot, hogy az 1876. évi XXVIII. népiskolai törvény 3—4. §-át tovább fejlesztette. Az emiitett törvény 3. §-a tudvalevőleg jogot ad a ministernek, hogy tanfelügyelők, tanfelügyelői segédek, vagy külön rendfcivüli megbízottak utján ellenőrizhesse az iskolákat; a 4. §. pedig ezt a legfőbb felügyeleti jogot kiterjeszti az egyházi és felekezeti iskolákra is. Az előttünk fekvő törvényben egy lépéssel tovább ment a ministerium s mivel a VI. osztály külön, mondhatni alkotmányjogi jelentőséget fog nyerni, egy zárvizsgát kreáltak, amelynek letételétől, illetve ennek igazolásától fog a jövőben függni a választói jog mégszerezhetése. A törvényjavaslatnak két legfontosabb rendelkezése az, hogy ezen záróvizsga érvényéhez a ministeri kiküldött jelenléte szükséges, az erről kiállítandó végbizonyítvány érvényéhez pedig ugyancsak az iskolafelügyelő aláírása szükségeltetik. En azt hiszem, nem kell bővebben megindokolnom, hogy midőn ilyen nagy fontosságot nyer a VI. osztály elvégzésének igazolása, szükség van arra, hogy egységes felügyelet legyen, szükség van különösen arra, hogy ezek a politikai jogok egységes feltételek mellett legyenek megszerezhetők. A javaslat eredeti szövegében a közoktatásügyi bizottság két kis stiláris módosítást alkalmazott. Tisztelettel kérem a közoktatásügyi bizottság megbízásából, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. ((Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amint az előadó ur szives volt kiemelni, és amint az az indokolásban is foglaltatik, ezen rövid törvény csak kis részét képezi a további intézkedéseknek, amelyeket a népiskolai ellenőrzés czéljából a magam részéről szükségesnek vélek. Engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal röviden tájékoztassam azon alapelvekről, amelyek szerint ezen ellenőrzést, illetőleg ellenőrző közegek működését szervezni óhajtom. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ez mennyire szükséges, kitűnik talán a következőkből. Ha figyelembe vesszük a közoktatásügyi tárczának költségvetését, azt tajjasztaljuk, hogy ez az utolsó évtizedben rohamosan fejlődött; kolosszális emelkedés volt tapasztalható e téren. Ha felvetjük ezzel kapcsolatban azt a kérdést, vájjon a kulturális fejlődés szintén ilyen mértékben haladt-e előre, akkor azt hiszem, hogy erre biztató választ nem adhatunk. Semmi aggályom sincs aziránt, hogy ez nem helyes eljárás. Ha mi a magyar kultúrát fejleszteni akarjuk, kötelességünk elsősorban a kultúra munkásainak anyagi helyzetéről gondoskodni. (Elénk helyeslés.) Ez ma tényleg megtörtént. Ezt követőleg épen azért, mert megtörtént, mi reánk, a kormányra és a parlamentra hárul a feladat, hogy ezeknek az intézkedéseknek ellenértékét megkapjuk. Némi nehézség csak a tekintetben áll fenn, amennyiben az iskolaügy sajátlagos módon fejlődött ki hazánkban, amely történeti fejlődést semmi körülmények között figyelmen kívül nem hagyhatjuk. Mint méltóztatik tudni, az 1868-iki törvény tulajdonképen a községi iskolák kifejlesztését kontemplálta. Ez azonban nem igy történt, mert tényleg egyrészt a felekezeti, másrészt az állami iskolák rendszere fejlődött ki jjárhuzamosan. Ennek nézetem szerint két oka van. Az egyik ok, hogy községi iskola csak ott fejlődhetik ki, ahol az intelligenczia helyben lakik és foglalkozhatik valóban a községi iskola ügyeivel is. Ezért a községi iskola rendszere csak nagyobb városokban válik be. Ehhez szükséges feltételek a vidéken alig találhatók meg. A másik indok pedig az, hogy az egyházak és a felekezeti iskolák fejlődése megelőzte az egész iskolaügy rendezését, amely iránytól eltérni nem lehetett; de ez nem is volt kívánatos, mivel a különböző felekezetek a múltban is igen nagy kulturális erőt hoztak be ezen fejlődésbe. E viszonyok tehát azt eredményezték, hogy van ma az országban összesen 16.530 iskola és ebben az iskolában tanit összesen- 32.865 tanitó. Az 1911-iki adatok szerint az összes iskolákból állami iskola volt 18%, községi iskola 8°/o, ennek folytán az iskolák számát véve alapul, az iskolák háromnegyed része felekezeti, a tanítóknak azonban csak kétharmad része
