Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

126 •Í59. országos ülés 1913 június íb-án, hétfőn. kimutatás szerint volt 27,713.505 korona 30 fillér és levonjuk ebből az összegből az 1911. évi cselekvő maradványt, akkor kapunk 1,652.467 korona 12 fillér kevesbletet, tehát ennyi a hiány az 1911. év végén, összehasonlítva az előző évvel. Ez az apadás abból származik, hogy az 1911-iki előirányzatban a rendes bevételeknél a zárszámadások alapján 5,846.480 korona 70 fillér irányoztatott elő, a rendkívüli kiadásoknál pedig 7,8Í8.222 korona 68 fillér, ennyit tett ki a rendkívüli kiadás, minek folytán a rendes és rendkivüli kezelésnél túlhaladták az előirányzatot; 1,971.743 korona és 91 fillérrel történt a túllépés. Ebben az összegben azonban benne foglaltatik 319.276 korona 79 fillér, amely az 1911. évben ingatlan és ingó vagyon gyarapításra fordíttatott. Ha már most okát keressük annak, hogy miért történt e deficzit, azt megtaláljuk abban, hogy az 1907. évi XXVI. és XXVII. törvényczikk, amint méltóztatik tudni, a tanítók fizetését rendezte, jelentékeny, magasabb tanítói illetékeket állapított meg, de a nyugdijalap matematikai mérlegére nem gondolt akkor a törvényhozás. Azért történt, hogy a tanítói nyugdíjazásnál maradt a régi dotáczió és természetesen több tanitó menvén nyugdíjba, kevesebb lévén a hozzájárulás a tanítók és az állampénztár részéről, nagyon természetesen deficzitnek kellett beállnia és sajnos, ez a deficzit évről-évre nagyobbodik. Éppen azért, amint tudom, a kultuszminister ur már tervbe vette és tanácskozásokat folytat a pénzügyminister úrral ennek orvoslását, mert a matematikai számitások szerint, bár ma még elég aktiv helyzetben van a pénztár, két-három év múlva, ha csak ennyi dotáczió lesz az állampénztár részéről, feltétlenül csődbe fog jutni ez az intézmény, amint számításokat csináltunk, körülbelül öt miUióval kell emelni az államnak a hozzájárulást. Ily körülmények közt nem tehet mást a közoktatásügyi bizottság és azt hiszem, hogy a kormány hozzájárulásával fog találkozni, ha a t. kultuszminister ur figyelmét felhívjuk arra, hogy keressen módot a pénzügyminister urnái, hogy deficzitbe ne kerüljön az intézmény, másrészt találjon módot arra is, hogy a már régóta hangoztatott revízió ezen intézményre vonatkozólag, mely még 1885-ben alkottatott, megtörténjék, bog}' végre-valahára a tanítói nyugdíjintézmény revízió alá vétessék. Ezeknek előterjesztése után kérem a t. házat, hogy a jelentést tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister urnak jelentését az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet 1911. évi állapotáról tudomásul veszi-e, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a jelentést tudomásul veszi és igy az hasonló eljárás ezéljából a főrendiházzal fog - közöltetni, Következik a napirend 8. pontja : a vallásés közoktatásügyi minister jelentése azon községi és hitfelekezeti elemi iskolai tanítókról, akik ellen az 1911. év folyamán az 1907. évi XXVII. t.-cz. 22. §-ánaka—c)pontjai alapján fegyelmi vizsgálat indíttatott, illetve a közoktatásügyi bizottság vonatkozó jelentése (írom. 496, 824). Az előadó urat illeti a szó. Mártonffy Márton előadó: T. ház! A ministeri jelentésből kitűnik, hogy az 1911. év folyamán az idézett törvény alapján 143 tanitó ellen tétetett folyamatba eljárás. E törvényszakasz ugyanis elrendeli, hogy azon tanítók ellen, kik állami fizetéskiegészitést húznak, részint a magyar nyelv tanításának elhanyagolása miatt, részint a magyar nyelv elhanyagolása és államellenes magatartás miatt, vagy kizárólag államellenes viselkedés miatt avagy részint a magyar nyelv elhanyagolása, részint tiltott taneszközök és tankönyvek használata miatt fegyelmi vizsgálatot kell indítani. Ilyen okok miatt 143 tanitó ellen indíttatott eljárás. Érdekes a kimutatás szerint, hogy ezek közt volt 17 községi elemi iskolai tanitó, 4 római katholikus, 41 görög-katholikus, 74 görög-keleti és 7 ágostai evangélikus hitfelekezeti tanitó. Felmentő ibélefc hozatott 5 esetben, marasztaló ítélet volt 44 esetben, beszüntettetett 7, eljárás alatt van 1 tanitó, lemondott 1, nyugdíjazással véget ért 11 eset és folyamatban van még 74 eljárás. Megjegyzem azonban, hogy mert ez az 1911. évről szól. módom és alkalmam volt meggyőződni arról, hogy az 1911-ikiek mind elintéztettek már, tehát Í912-re semmi sem maradt folyamatban. Marasztaló Ítélet hozatott 4 községi, 1 római katholikus, 11 görögkatholikus, 23 görög-keleti és 5 ágostai evangélikus tanitó ellen. Felmentetett három görög-katholikus, 1 görög-keleti és 1 ágostai evangélikus. Nyugdíjaztatott 2 községi tanitó, 6 görög-katholikus és 3 görög-keleti. Amint emiitettem, az eljárás megindításának indoka volt 116 tanítóra vonatkozólag a magyar nyelv tanításának elhanyagolása, 27 esetben pedig részint a magyar nyelv elbanj^agolása, részint tiltott taneszközök használata és államellenes magatartás. Ha meggondoljuk azt, hogy 20.000 nem állami tanítóról van szó, akik közül az 1911. évben csak 143 adott okot aTra, hogy a fegyelmi eljárás megindittassék és ha hozzáadom azt is, hogy a per folyamán kiderült, hogy némelyek ártatlanok vagy kevésbbé minősítettek s úgyszólván csak 70—80 tanitó találtatott bűnösnek, azt hiszem, nem vigasztalan a kép s mivel a legújabban megalkotott tanítói fizetésrendezési törvényben már szankcziót is nyert ez az intézkedés, mig az 1907. t.-czikkben nem volt olyan nyomatékosan megállapítva, hogy ha a tanitó ezekben bűnösnek találtatik és elmarasztaltatik, hogy akkor megvonják tőle a segítséget, (Helyeslés.) már ez az anyagi érdek is arra fogja őket ösztönözni, hogy ne adjanak okot a fegyelmi eljárásra. De másrészt — és ezt kell különösen hangsúlyozni — reméljük, hogy a magyar tanítóság megértve nemes hiva-