Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

(3 június 16-án, hétfőn: 124 4*59. országos ülés 191 hiszem, hogy ha valaki Pop Cs. István képviselő ur beszéde folyamán belépett volna ebbe a terembe és nem tudta volna, hogy mi ennek a felszólalásnak az előzménye, azt a benyomást nyerhette volna, hogy a magyar állam súlyos adót akar kivetni a román papságra. Hogy annyi méltatlankodást, amennyit a képviselő ur szájából hallottunk, az idézhetett elő, hogy az állam nagy áldozatok árán segiteni akar valláskülönbség nélkül a szegény­sorsú lelkészségen, azt, kivéve azon szűkebb kört, melyben a mélyen t. képviselő ur a maga rezonan­cziáját keresi, aHg érthetné meg valaki, (Ugy van ! Ugy van !) A magyar állam segítséget kivan nyújtani az alsó papságnak és ezt egy mindenki által elérhető tudományos kvalifikáczióhoz köti. Hogy ebben hogyan találhat igazságtalanságot valaki: ezt objektíven gondolkodó embereknek bajos volna elmagyarázni. (Ugy van! Ugy van!) Igen t. képviselőtársam beszédjének tenorja körülbelül az volt, hogy a magyar állam hozzon minél nagyobb áldozatokat a román papság érde­kében, de törődjék minél kevesebbet azzal, hogy hova fordittatik az a pénz, melyet az állam ad. (Derültség. Ugy van!) Bocsánatot kérek, a t. képviselő urnak arra a megjegyzésére is, hogy az állam beleavatkozik az egyház fegyelmi jogába, amidőn pre tendálj a magának, hogy Ítéletet mondjon afelett, vájjon erkölcsös-e az a lelkész és megfelel-e hivatásának, volna egy kis válaszom. (Ralijuk! Halljuk!) Az államnak más czéljai vannak, mint az egyház­nak. (Helyeslés.) Pop Cs. István : Akkor szomorú! Herczeg Ferencz előadó : Igenis, más czéljai vannak, de ez nem szomorú. (Felkiáltások: Ter­mészetes !) És természetes, t. ház, hogy az állam, amikor egy dotácziót osztogat, arra ügyel, hogy akiknek a dotácziót adja, azok ne helyezkedje­nek szembe azokkal a specziális és szintén igen magasztos czélokkal, amelyeket az állam maga elé tüz. (Élénk helyeslés.) Egyébként kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni/J57c%£ helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat. méltóztatnak-e a vallás- és közoktatási minister ur törvényjavaslatát a lelkészi illetményeknek kor­j->ótlékok utján való emeléséről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: Kivan valaki a czimliez szólani ? (Nem!) Ha nem, ugy azt elfogadottnak jelen­tem ki. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. %.át.) Elnök : Kíván valaki szólni ? (Nnn !) Ha nem, ugy a szakasz meg nem támadtatván, azt elfoga­dottnak jelentem ki. Hoványi Géza jögyző (olvassa a törvényiavaslat 2. §-át.) Pop, C. István! Pop Cs. István: T. képviselőház! Amint bátor voltam jelezni beszédem folyamán, ezen második szakaszhoz egy módositványt fogok elő­terjeszteni, amely nagyjában megegyezik ezen szakasz tartalmával, azon különbséggel, hogy ezen szavak : »az 1600 K összegig terjedő . . .« stb. kimaradnak. T. ház ! Legyen szabad rektinkálnom igen t. Siegescu képviselő ur előterjesztését, aki kenet­teljes szavakban biztosítani kívánja jövőre a magas kormány jóindulatát, azonban a jelenben megelégszik kijelentésekkel. Figyelmeztetem arra a latin közmondásra: »bis dat, qui cito dat«. Ugy tudom, most kellene adni, most várják és erre várnak nem évtizedeken, hanem évszázadokon át és hogy talán elérkezett a legfőbb ideje, hogy ez tényleg megadassák és ne bízzuk ismét a kor­mányra. Mert csekély 8 év alatt körülbelül 5 ministerium váltakozott és mindig csak ígéretek­kel tartottak bennünket; most tehát, amikor erre alkalom kínálkozik, azonnal teljesíteni keU ezt a jogos kérést és nem kell a megoldást tovább halogatni, mert a kenetteljes ígéretek igen jók, de az éhes gyomrot nem elégítik ki. Az előadó ur igen szellemesen foglalkozott a kérdéssel és olyan elveket hangoztatott, amelye­ket most hallunk először, hogy t. i. az államnak egészen más czéljai vannak, mint az egyháznak. Hát ez csodálatos valami. Ebben én ellentétet, antitézist látok, mert minden kormány, a legfőbb főpapok és a legelső ministerek mindig azt mond­ják, hogy az egyháznak ugyanaz a magasztos hi­vatása van, mint az államnak, egymást támogatva, karöltve kell tehát haladniok. (Ellenmondások jobbfelől.) Egy hang (a jobboldalon) : Az irányt az állam jelöli meg! Pop Cs. István : Ami pedig arra vonatkozott, hogy az állam maga állapítja meg, hogy kinek mit ad, e tekintetben mint országgyűlési képviselő és mint a népparíament tagja, kell hogy kifejezzem tiltakozásomat, mert az állam nem ad semmit sem, az állam a mi pénzünket adja ... Herczeg Ferencz előadó: Mi vagyunk az állam ! Pop Gs. István : ... és mi csak azokból a sanyarú fillérekből kérünk vissza, amiket mi fizettünk be. Nem az államtól kapunk tehát. Az állam csak kezeli ezeket az összegeket és az államnak az a szent kötelessége, hogy akkor, amikor visszajuttatja azokat a keserves filléreket, igazságosan oszsza el és azokban mindenkit ré­szeltessen. Nem fogadom el azt az elvet, hogy az állam az a mindenható hatalom, amely kegyeket oszto­gat. Czimeket, rangokat adhat, de a pénzt a sajá­tunkból adja. Ezzel az indokolással még csak

Next

/
Thumbnails
Contents