Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-459

459. országos ülés 1913 június 16-án, hétfőn. 123 a fizetésük contradictio in terminis, hogy akkor, mikor kanonokról beszélünk, ezek mégis oly kevés dotáczióval legyenek ellátva, hogy szinte szé­gyenlem magam fizetésüket itt bemutatni, de az ügy érdekében a kanonok urak meg fogják nekem engedni, hogy ezt mégis megtegyem és bemutassam, hogy mily kevés dotáczióval vannak ellátva. A nagyprépostnak, tehát aki a püspök után követ­kezik, van 3600 korona évi fizetése, az olvasó kanonoknak évi dotácziója 3200 korona, az éneklő kanonoké 2600 korona, az őrkanonoké 2600 korona, az iskolás kanonoké 2400 korona és az iroda­kanonoké 2000 korona. Mellékjövedelem nincs egy krajczár se. Ez a valóság. Előre bejelentettem hogy szomorú, de igaz. Azt hiszem, ezt nem szabad tűrni és meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur ezt nem is fogja tűrni és ő lesz az első, aki kezébe veszi ezt az ügyet és ezeknek a dignitáriusoknak a helyzetét javítani fogja. Nem azért kívánok az ő részükre fizetésemelést, mert kanonokok, hanem azért, mert nagy funkcziót teljesítenek az egyház­megyében, vezetőszerepet visznek, mindegyikük­nek külön munkaköre van, az egyik — mondjuk — irodaigazgató, a másik oldalkanonok, a negye­dik főtanfelügyelő, akik mind fontos nemzeti é3 egyházi missziót teljesítenek, tehát méltók arra, hogy ő feléjük is fordítsa a minister ur a figyelmét. Hogy hogyan lehetne ezt tenni, én nem vagyok hivatva megjelölni az utat. Hiszen lehetne mint pl. Ausztriában, rangsorozni őket, de lehet rajtuk ugy is segítem, ha a minister ur kegyes volna esetleg személyi pótlék czimén valami dotácziót nekik biztosítani. Én hiszem és meg vagyok győződve, hogy mindezek a sérelmek, amelyek magukban véve nem olyan nagyok, a legközelebbi időben orvoslást fog­nak nyerni annál is inkább, mert a vallás- és köz­oktatásügyi minister ur épen tegnapelőtt jelentette ki, hogy ő minden jogos sérelmet mindenkor kész orvosolni. (Helyeslés.) Meg vagyok győződve, hogy ha a kormány az ilyen kisebb sérelmeket komoly megfontolás tárgyává teszi, lassanként megnyeri az egész románság szimpátiáját és én közeledni látom az időt, amidőn a magyarság és a románság egymást megértve, egymást megbecsülve, (He­lyeslés.) egyformán fognak dolgozni e hon boldo­gitásán. (Élénk éljenzés.) Ép azért a törvényjavaslatot abban az erős reményben fogadom el, hogy az általam kimutatott sérelmeket a kormány minél előbb megfontolja és szanálni fogja. (Élénk helyeslés.) Elnök: Miután szólásra senki sincs felje­gyezve, kérdem a t. házat: kíván-e valaki szólni ? (Nem I) Ha nem, a vitát bezárom. A minister ur kíván szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi mi­nister: T. ház! (Halljuk/) Ez a törvényjavaslat, amint az előadó ur szives volt kifejteni, szoros kapcsolatban áll a kongrua-kérdéssel. Ugyanaz :k az alapelvek, amelyeket a kongruatörvény meg­valósított, irányítják ezt a törvényjavaslatot is. Hogy mi az egyes felekezetek, vagy nemzetiségek közt különbséget nem teszünk, az leginkább ki­tűnik abból, hogy a különböző lelkészekre nézve egyenlő elvek szerint állapítjuk meg a korpótlék összegét. A többi egyházak részéről nem is történt semmi felszólalás ; teljesen meg vannak elégedve az eddigi intézkedésekkel és azt hiszem, panaszra a görög-keleti egyháznak sincs oka, annál kevésbbé, mert még mielőtt a törvény megalkottatott volna, mi a segélyeket a kisebb javadalmazásu lelkészek számára már ki is utaltuk. (Élénk helyeslés.) Természetesen, midőn az állam ilyen áldo­zatot hoz a vallás érdekében, ezért ellenszolgálta­tást is várhat (Élénk helyeslés.) s hogy ezen ellen­szolgáltatás tekintetében maga állapítja meg azon módozatokat, amelyek mellett ezt a kivételes segélyt megadja. Ezen ellenszolgáltatás az állam részére nem lehet más, mint kulturális természetű. Minden lelkész, aki a kulturális czélt szol­gálja, megkapja a kongruát is, meg a lelkészi pótlékot is. (Élénk helyeslés.) Hogy a ministerium e tekintetben is igazságosan jár el, az épen Poj) Cs. István képviselő ur beszédéből állapítható meg, aki hivatkozott arra, hogy egyik-másik vidéken tényleg történtek félreértések és ezeket épen a ministerium egyenlítette ki. Mi tehát itt a köz­pontban mindenesetre törekedni fogunk minden esetben, amidőn látjuk, hogy a kulturális érdek biztosítva van, a megfelelő szolgáltatást nyújtani. S hogy ez a kulturális érdek nem állhat ellentét­ben a magyar állameszmével, azt tőlünk senki rossz néven nem veheti, mert a magyar állam­eszme védelme nekünk jogunk, sőt kötelességünk. Amennyiben pedig a jöyőben lehetséges volna, tekintettel a pénzügyi helyzetre és figyelemmel az eddigi, nevezetesen a kulturális érdek kielé­gítése terén szerzett tapasztalatokra, ezen segé­lyeket intézményesen is biztosítani, részünkről mindenesetre törekedni fogunk arra, hogy a jövőben még nagyobb összegek fordíttassanak a kisebb képzettségű lelkészek segélyezésére, akik, elismerem, gyakran igen nehéz helyzetben vannak. (Élénk helyeslés.) Egjnrttal Siegescu József t. barátom felszóla­lására, aki figyelmembe ajánlta a görög-katholikus kanonokok illetményeit és sorsukat, vagytok bátor közölni, hogy épen nemrég volt alkalmam ezen kanonokok részére személyi pótlékot utalványozni. (Élénk helyeslés.) Mindezen felhozott okok alapján kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk he­lyeslés.) Elnök : Az előadó ur kivan szólani. Herczeg Ferencz előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után a felvilágosítások után, melyeket a minister ur szájából hallottunk, egészen feleslegesnek tartom, hogy Siegescu József t. bará­tom ékes formában előadott komoly érveivel fog­lalkozzam. Azonban, ha meg méltóztatik engedni, Pop Cs. István t. képviselő ur néhány megjegyzé­sére mégis reflektálok. (Halljuk ! Halljuk !) Én azt 16*

Next

/
Thumbnails
Contents