Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-458

Í58. országos ütés 1913 június ik-én, szombaton. 103 iiak. Erre nézve bátor vagyok csak röviden meg­jegyezni azt, hogy mivel az iskolai törvényben a fegyelmi ügyeket ilyképen rendeztük, szükséges volt, hogy azt itt is ily módon rendezzük, annál is inkább, mert a fegyelmi ügyekben, nézetem szerint, csakis egyének ellen lehet eljárni. Ezt a dolgot praktikusan az állami fenhatóság teljes biztosítása mellett másképen, mint egyéni alapon nehéz volna megoldani. Azonban remélhető, hogy a t. képviselő urnak aggályai nem lesznek a jövő­ben indokoltak, emiatt panaszra nem lesz ok. (Helyeslés.) Én egyszerűen arra hivatkozom, hogy tudomásom szerint az előbbi törvény alapján sem volt ezen fegyelmi ügyekből kifolyólag semmiféle kellemetlenség, remélhető tehát, hogy a törvény­nek ez a rendelkezése sem fogja a jövőben sem megzavarni azt a békét, amely szükséges egyrészt az állam felügyeleti jogának fentartása végett, másrészt pedig az egyházi autonómia megóvása végett, amelyet a magam részéről mindig respek­tálni fogok, (Élénk helyeslés.) Pop Cs. István t. képviselőtársam felszólalá­sára bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ő tulaj­donképen sokkal többet foglalkozott az 1907. évi iskolai törvénynyel, mint az előttünk fekvő törvényj avaslattal. Azonban biztosithatom őt, hogy az iskolá­nak, akármiféle nyelven történjék is az oktatás, elsősorban kulturális hivatása van, az iskolának elsősorban oktatni kell a gyermeket. E kulturális érdeket a jövőben mindenkor szem előtt fogom tartani. Miután én ebben a meggyőződésben va­gyok, szándékom az, hogy a jövőben az iskolák ellenőrzését kellőképen fejleszszem és a kultu­rális érdeket biztosítsam. (Élénk helyeslés.) Ezzel járna természetesen az is, hogy a tanuló az állam hivatalos nyelvét is elsajátítsa. (Igaz! Ugy van f) Ami minden állampolgárnak jól felfogott érdekében áll. E fontos czélt van hivatva elősegí­teni az óvoda is, mert ott a kis gyermekek az államnyelv alapfogalmait játszva elsajátíthatják. Hogy e tekintetben az óvoda felállítása semmiféle vexaczióval nem jár, hivatkozom arra, hogy az óvodáknak felállítását rendesen csak olyan köz­ségekben eszközöljük, amelyek azt kívánják és annak felállításához maguk is hozzájárulnak. Ennek folytán azt mondani, hogy ezzel vexálják a községek az idegennyelvü lakosságot, azt hiszem, kissé túlhajtott állítás, annyival is inkább, mert ilyen szándék a törvényj avaslatban sem ismerhető fel. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ismételten ajánlom a t. háznak, hogy méltóz­tassék a törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kíván szólni. Siegescu József előadó: T. ház! Rendkívül örülök, hogy Pop Csicsó István t. képviselőtársam daczára annak, hogy pártszempontból nem fogad­hatja el a törvényjavaslatot, mégis elismeri annak szooziális értékét, sőt dicsérettel adózik a t. mi­minister urnak azért, hogy „az óvónők fizetését felemelte. Tévedésben van a t. képviselőtársam akkor, amikor azt állítja, hogy e törvényjavaslat szoros összeköttetésben van az Ápponyi-féle tör­vényjavaslattal. Ennek a törvényjavaslatnak nincs egyéb czélja, mint az állami és nem állami óvónők fizetését, illetőleg illetményeit kiegészíteni, illető­leg rendezni. Téved abban is, midőn azt állítja, hogy a nem állami óvónők törvényjavaslatában az volna, hogy a nem állami óvódáktól ez a tör­vényjavaslat azt kívánná, hogy ott a tanítás magyar legyen. Sehol ez nincs meg és nem is kívánja senki, hogy a felekezetek által fentartott óvodákban csak magyarul tanítsanak. Ezekben az óvodákban, mint ő exczellencziája helyesen emiitette, csak kezdeményezést, illetőleg könnyítést akar nyúj­tani az állam a későbbi tanításhoz, hogy azután a gyermekek, akik az óvodákban a legelemibb tár­salgási készséget elsajátították, az elemi iskolák­ban még könnyebben felelhessenek meg annak a rendelkezésnek, hogy gondolataikat a negyedik osztály végén szabatosan kifejezhessék. (Ugy van 1) Azt hiszem, t. ház, hogy t. képviselőtársam nem is így akarta magát kifejezni, ahogy magát kifejezte, hogy ugyanis rosszul esik neki, hogy épen egy román képviselő az, aki ezt a törvény­javaslatot referálja. En épen örvendek annak, mert ezzel is demonstrálni akarjuk azt, hogy a román­ság közt nincs különbség a hazafiság tekintetében magyar és román között. (Éljenzés és taps.) De azt hiszem, hogy nemcsak közöttünk nincs kü­lönbség, akik a nemzeti munkapártban ülünk, de nincs különbség a nemzetiségi párton levő ro­mánok között sem, mert hiszen a hazafiságban reménylem, hogy ők époly kiválóak, mint mi, akik itt vagyunk. (Mozgás.) Ami pedig azt illeti, hogy az esküben azt kívánjuk, hogy az óvónő minden gyermek lelké­a magyar hazához való ragaszkodás érzelmét és a magyar nemzethez való tartozásátudatát, nem­különben a valláserkölcsös gondolkozást tartozik ébreszteni és kifejleszteni, azt hiszem, hogy a nemzetiségi párthoz tartozó képviselő urak sin­csenek az ellen, hogy az óvónők ezeket az érzel­meket plántálják a gyermekek lelkébe és épen azért nagyon kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot e megjegyzések után is általá­nosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az állami óvónők illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatik. Következik a részetes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavas­lat czimét; 1—16. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a törvényjavaslat általánosság­ban és részleteiben is letárgyalhatván, harmadszori olvasása a következő ülésben fog megejtetni. Miután a tárgysorozat 6. pontjának általános vitája a ház határozata értelmében az 5. ponttal

Next

/
Thumbnails
Contents