Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-458
104 Í58. országos ülés 1913 június 14-én, szombaton. együtt folytattatott le, most következik a nem állami ovódák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti óvónők illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat általánosságban való elfogadása felett a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, 1—29. §-ait, melyeit észrevétel nélkül elfogadtatnak). Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a 30. §-«, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 31. %-t). Melzer Vilmos ! Melzer Vilmos: T. képviselőház ! A 31. §. az óvodai nyomtatványokról szól és előírja, hogy az ilyen nyomtatványok mintáit a vallás- és közoktatásügyi minister állapitja meg és hogy e nyomtatványok magyar nyelven töltetnek ki. Ez a szakasz lényegében azonos a tanítókról szóló 1907. évi XXVII. törvényczikk 33. §-ával, de hiányzik belőle a most idézett törvényszakasz második bekezdése, amely vonatkozik a nem magyar tannyelvű népiskolák nyomtatványaira és szórói-szóra igy hangzik (olvassa) : »Az iskolafenntartónak azonban jogában áll ezeket<< — tudniillik ezen nyomtatványokat — »a magyar nyelv mellett hasábosán a megállapított tannyelven is kitölteni.« Minthogy van nem magyar foglalkoztatási nyelvvel biró óvoda is, ugy hiszem, hogy egészen helyes és jogosult és semmi további indokolást nem kivan az az óhajtás, hogy egy ilyén értelmű második bekezdés a most tárgyalás alatt álló 31. §-hoz hozzátoldassék és azért minden bővebbi indokolás nélkül bátor vagyok indítványozni, hogy a 31. §-hoz mint második bekezdés a következő határozmány legyen felveendő (olvassa) : >'Az óvodafentartónak azonban jogában áll ezeket a magyar nyelv mellett hasábosán a foglalkoztatási nyelven is kitölteni*. (Helyeslés.) Elnök ; Kivan még valaki szólni ? A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister ; T. képviselőház ! Melzer Vilmos t. képviselőtársamnak ezen indítványát a felhozott indokok alapján a magam részéről a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem.') Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Miután maga a szakasz meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Méltóztassanak azonban szavazni arra vonatkozólag, hogy elfogadja-e a ház a Melzer Vilmos képviselő ur által a 31. §. 2. bekezdéseképen javasolt szöveget. (Igen !) Elfogadottnak jelentem ki. Szinyei- Merse Félix jegyző (olvassa a törvényjavaslat 32—37. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : Ezzel a javaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása a következő ülésen fog megejtetni és eziránt a napirendi indítvány során fogok javaslatot tenni. Következik a napirend 7. pontja : az önálló gazdasági népiskolai szaktanítók és szaktanitónők, illetményeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 803, 843) tárgyalása. Az előadó ur Mván szólni. Siegescu József előadó: T. ház! Az utóbbi években a magyar kormányok mindent megtettek, hogy hazánkban a gyáripart meghono' sitsák és felvirágoztassák. Nem tagadható, hogy ez a törekvés örvendetes fellendülést adott a gyáriparnak, mindazonáltal messze vagyunk attól az időponttól, hogy a közgazdasági élet súlypontja a gyáriparra és az ezzel karöltve járó kereskedelemre essék. Minden ily irányú törekvés daczára be kell látnunk, hogy mi még mindig földmivelő állam vagyunk. Ha pedig ez igy van, akkor mint elementáris szükséglet jelentkezett azon követelmény, hogy a folyton súlyosbodó viszonyokkal szemben földmivelő népünket, hazánk lakosságának zömét, arra képesítjük, hogy kisebb-nagyobb földbirtokát minél produktívabbá tegye, ugy hogy abból annyi hasznot tudjon produkálni, amennyiből magát és családját fentarthassa. A régi gazdálkodási móddal lehetetlenség a mai viszonyok között a megélhetést biztosítani. Ennélfogva arról kellett gondoskodni, hogy a gazdálkodás legujabbkori hasznos eredményeit köznépünk tudatába átvigyük. 0\j eszközhöz kellett folyamodni, amely eddig mindig a leghatékonyabb, legüdvösebb, legáldásosabb eredményekkel járt: az iskolához. A népiskolának legújabb tanterve már a mindennapi iskolai tanítás anyagába beleviszi a gazdálkodás munkáját a czélból, hogy a népiskola növendékeinek érzéke ezen foglalkozási ág iránt élénken felébresztessék. És miután a mindennapi iskola munkáját ebben az irányban elvégezte, a néjjiskola felsőbb tagozatának, az u. n. gazdasági ismétlő-iskolának jut az a feladat, hogy földmivelő népünk gyermekeit abban a korban, mikor az ifjúság az uj benyomások iránt leginkább fogékony, megismertesse a mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek legujabbkori vívmányaival. (Az elnöki széket Szász Károly alelnök foglalja el.) A mindennapi népiskola fölé épült általános gazdasági iskola szervezeténél fogva alig képes még a legszükségesebbet is nyújtani. Ezért kellett az önálló gazdasági népiskalát is felállítani, amelyben a földmivelési pályára készülő fiatalság a gazdasági élet szükséges ismereteibe bevezettetik. Ezen törvényjavaslat méltó módon gondoskodik a szaktanítókról és szaktanitónőkről, amenynyiben azoknak, akik a tanítóképző intézet után a kétéves gazdasági tanítóképző intézetet elvégezték, biztosit, még pedig a férfiaknak 31, a nőknek
