Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-458
455. országos ülés 1913 június 14-én, szombaton. 101 mitása tekintetében is a legnagyobb humanizmussal jái el, meit szolgálat tekintetében a javaslat nem tesz különbséget az állami és nem állami óvodákban töltött szolgálati idő között. Gondoskodik továbbá a javaslat arról is, bogy senkinek se lekéssen kevesebb fizetése, mint amennyit most élvez. Gondos körültekintéssel állapítja meg ez a törvényjavaslat az óvónők lakását is, amennyiben preczizirozza, hogy ezentúl minden óvónői lakásnak két rendes padozott szobából, konyhából, kamarából és a legszükségesebb mellékhelyiségekből kell állania, ami eddig törvényesen biztositva nem volt. A nem állami óvónők érdekében rendkivül nagyjelentőségüek a 8. és 10. §-ok intézkedései, amelyek szerint a községi és hitfelekezeti óvónői fizetés egy részének terményekben való kiszolgáltatása csak oly feltételek mellett engedtetik meg, ha ezen terményeket az óvodafentartó az óvónő közbejötte nélkül szedeti be, továbbá, hogy a jövőben szervezendő óvónői állásokkal egybekötött fizetés kizárólag készpénzben állapitható meg és szolgáltatható ki. Ujitás mindkét törvényjavaslatban az eskü formája. Az 1891. évi XV. t.-cz. 8. §-a azt mondja, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek foglalkoztatása összekötendő a magyar nyelv, mint államnyelv ismeretébe való bevezetéssel. Ez a törvényjavaslat ideális szempontból kitágítja ezt a fogalmat és megkivánja, hogy ezen rendelkezésen felül minden óvoda és minden óvónő, tekintet nélkül az óvoda jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem : a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás érzelmét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, nemkülönben a valláserkölcsös gondolkodást tartozik felébreszteni és kifejleszteni. Bölcsen gondoskodik továbbá ez a törvényjavaslat arról, hogy a községi és hitfelekezeti óvodák fentartói kötelesek az óvodáikban alkalmazott óvónők illetményeit legalább a jelen törvényben megállapított összegekig biztositani. Amennyiben azonban az óvodafentartók nem képesek ezt a fizetést biztositani, a vallás- és közoktatásügyi minister kiegésziti ezeknek fizetését. De nemcsak fizetéskiegészitést kapnak, hanem fentartási segélyt is biztosit az egyes óvodafentartóknak. Ezek azok az előnyök, amelyek úgyszólván korszakalkotóvá teszik ezt a törvényjavaslatot. Különösen ki kell emelnünk azt a körülméiryt, hogy épen itt kell biztositani azt a czélt, hogy Magyarország minden polgárának alkalma legyen már kiskorában a magyar nyelvet megtanulni. Épen azért örvendenünk kell, hogy a minister urat ezen törvényjavaslat elkészítésekor az a gondolat vezette, hogy örökbecsű alkotás csak az lehet a szellemi életben épugy, mint egyéb téren, mely alkotás jól megalapozott pilléreken épül fel. Ezek után kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot, ugy általánosságban, mind részleteiben is elfogadni. (Helyeslés.) Szepesházy Imre jegyző: Melzer Vilmos! Melzer Vilmos: T. ház! A tárgyalás alatt lévő két törvényjavaslat közül az egyikre, a nem állami óvónőkre vonatkozó törvényjavaslatra óhajtok egy egészen rövid kijelentést tenni. Ennek a törvényjavaslatnak egyik főczélja, amely mindenesetre örömmel üdvözlendő, a nem állami óvónők illetményeinek a mai életviszonyoknak megfelelő rendezése. Ezt a rendezést és ennek kapcsán a fizetéskiegészitésekre adható államsegély igénybevételének módozatait, ez a törvényjavaslat egészen hasonló módon akarja szabályozni, mint ahogy ez a kérdés a nem állami tanítók illetményeiről szóló 1907. évi XXVII. törvényczikkben szabályozva lett. Ugyanígy akar eljárni ez a törvényjavaslat a nem állami óvónőkre vonatkozó fegyelmi szabályok tekintetében is, amennyiben e téren is ugyanazokat a határozmányokat akarja alkalmazni, mint az általam most idézett tanítói törvényt. Ugy hiszem, hogy ezek után érthető, ha én a magam részéről és szász nemzetiségű képviselőtársaim részéről is arra hivatkozom, hogy mi annak idején az idézett tanítói törvény képviselőházi tárgyalásakor éppen ezekkel a határozmányokkal szemben elutasító álláspontra helyezkedtünk. Én akkor itt ebben a házban körülményesen és behatóan fejtegettem, hogy én is magától érthetőleg szükségesnek tartom az állami felügyeletnek szigorú és hatályos gyakorlását, de emellett szükségesnek tartok egy egészséges hitfelekezeti autonómiát is, amelynek, mint ez a törvényjavaslat is akarja, az óvoda-ügy terén <nagy szerepe van. Mindkét szempontnak, az állami felügyelet követelményének és egy egészséges hitfelekezeti autonómia szempontjának szerintem az felel meg legjobban, ha az állam a maga hatalmával nem közvetlenül az egyes alárendelt hitfelekezeti alkalmazott tanító vagy óvónő ellen fordul, hanem fordul a hitfelekezeti iskola vagy óvoda fentartója ellen, ezzel szemben érvényesiti a maga felügyeleti hatalmát, szükség esetén azzal az ultima ratioval, hogy a törvény követelményeinek meg nem felelő intézetet egyszerűen bezáratja. Utalhatok arra, hogy a most fennálló óvodaügyi törvénynek az 1891. évi XV. t.-cz.-nek 28. §-a a vallás- és közoktatásügyi ministernek ehhez való jogát világosan meg is adta. Egyébként én nem óhajtok ennek a kérdésnek bővebb megvitatásába bocsátkozni, csak utalni akartam arra az elvi álláspontra, amelyre ebben a kérdésben a korábbi tanitói törvényképviselő házi tárgyalásakor helyezkedtünk, s amely elvi álláspont nekünk kötelességünkké teszi, hogy a most tárgyalás alatt álló. törvényjavaslathoz a magunk részéről hozzá ne járuljunk. Ezeket akartam a képviselőház előtt kifejteni. Elnök : Szólásra következik ? Szepesházy Imre jegyző: Pop Cs. István! Pop Cs. István: T. képviseíőliáa! Amint
