Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-458

100 45S. országos ülés 1913 június lk-én, szombaton. lat. (Helyeslés.) Méltóztatnak ebhez hozzájárulni ? (Igen ?) Ehhez képest mondom ki a határozatot. Az előadó ur kivan szólni. Siegescu József előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A kisdedóvó intézetek országos szervezését a múlt század utolsó évtizedeiben a magyar nemzeti állameszme megerősítésére irányuló törekvés hozta létre. Lélektanilag megállapított tény, hogy a kifejlett ember lelkületében a késői korban is elevenen élnek az első gyermekkor benyomásai. Azért gondoskodott az 1891 : XV. t.-cz. arról, hogy a kisdedek lelkébe beleplántáltassék már ebben a korban a haza fogalmának szentsége és a magyar nyelv szépségei iránti érzék. Ezen hazafias és nemzeti momentumokon kivül a kisdedóvók intézményéhez gyakorlati értékek is fűződnek. Különösen áll ez azon kisdedóvó intézetekre, amelyek nem magyar nyelvű községekben állíttatnak fel. Ilyen községek népiskoláiban a tanitó valóban megoldhatatlan feladat elé van állitva, ha a magyar nyelv tanításában nem támogatja őt a kisdedóvó intézet. A kisdedóvó intézetekben elért ily értelmű eredmény sokkal nagyobb, mint a népiskolákban, mert tudjuk, hogy mig a kisdedóvó intézetekben az iskolázás első éveinek folyamán a magyar dalokon és játékokon kivül a társalgás készségét is elsajátíthatják, addig ez bizony az olyan népiskolákban, ahol az alsó tagozatban nincs óvóképző intézet, csak a harmadik, vagy legjobb esetben a második év végén érhető el. De ezen kulturmisssió mellett a kisdedóvó intézetek szocziális és gazdasági czélt is tűznek maguk elé, amennyiben a kisdedóvónők hivatalos ténykedésük közepette szocziális működést fejtenek ki; a nyári hónapokban t. i., amikor a kisdedek felügyelet nélkül egyedül otthon hagyhatók nem volnának és a földmivelő nép minden családjában legalább egy munkaerőt kellene otthonhagyni azért, hogy a gyermekekre felügyeljen, — ilyen esetben, ha a kisdedóvó intézetbe elküldik a gyermeket, az óvónő a gondos anyát is pótolja, amennyiben az óvodába reggel fölvezetett kisded egészen az esti órákig, amig hozzátartozói hazatérnek a mezei munkából, az intézetben gondos felügyelet alatt áll. Sajnos, az ország pénzügyi viszonyai mindezideig nem engedték meg, hogy 1891 : XV. t.-cz. megalkotása óta a törvényhozás a kisdedóvónők anyagi helyzetének javításával foglalkozhatott volna. Annál nagyobb elismeréssel kell adóznunk dr. Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi minister ur ő exczellencziájának azon gondoskodásáért, amelyet ezen alsó ágazat iránt is kifejt. Annál dicséretreméltóbb ez, mert hiszen tudjuk, hogy eddig leginkább a tudomány magasabb régióihoz volt az ő szeme hozzászokva. Legyen szabad ezután röviden összefoglalni e két törvényjavaslat előnyeit. A minister ur szeme előtt az egységes fizetési elv lebegett. Ledöntötte azt a válaszfalat, amely eddig az állami és nem állami óvónők közt volt, amennyiben ugy az állami, mint a nem állami óvónők részére egyforma kezdő és befejező fizetést stipulál. Az állami óvónők fizetése a következő : ha két évnél kevesebb működése van, biztosítva van mint kezdőfizetés 1100 korona és 240 és 600 korona közötti lakbér. Két év múlva már eléri az 1200 koronát és ismét a két év múlva az 1400 koronát, ugy hogy ezentúl minden öt évben emelkedik a fizetése 200 koronával, 26-ik évében tehát eléri a 2200 koronát és természetesen a megfelelő lakbért, amely 800 és 320 korona között váltakozik. A nem állami, felekezeti vagy jogi személyek által fentartott óvónők fizetése ismét ilyenformán kezdődik ; 1100 korona a kezdőfizetés, a befejező fizetés pedig épen ugy mint az államiaknál, 2200 korona. A különbség csak az, hogy az állami óvónők elérik a maximális, fizetést szolgálatuk 26-ik évében, mig a nem áüami tanítónők szolgálatuk 31-ik évében. Ebből látható, hogy ez a fizetésrendezés óriási haladást mutat az 1891. évi XV. törvényczikk 14. §-ával szemben, amely nem stipulált egyebet, mint hogy az óvónőknek legalább 600, illetőleg 800 korona fizetése legyen. Ehhez az összeghez csak az államiak részére két izben esedékes 100— 100 koronás ötödéves pótlék járul, olykéji, hogy az első ötödéves pótlékot mindjárt kinevezésük napján, a másodikat pedig tiz év múlva érték el. Az ötödéves korpótlókokat megáUapitó 1893. évi XXVI. törvényczikk az óvónőket teljesen figyelmen kivül hagyta és az állami óvónők csak költségvetési felhatalmazás alapján részesültek későbben 100 koronás ötödéves pótlékban. Mivel pedig az állami tanítók illetményeit emelő ujabb intézkedéseknél az óvónőket szintén figyelmen kivül hagyták, ugyancsak az 1908. évi költségvetési felhatalmazás tette lehetővé a ministernek, hogy minden évben 75 óvónőnek fizetését 800 koronáról 1000 koronára emelhesse fel. Ez az intézkedés azonban csak az államiakra vonatkozott és ha az óvónők számát tekintetbe veszszük, akkor látjuk, hogy ennek következtében csak az óvónők egyharmad részénél sikerült a törzsfizetóst 800 koronáról 1000 koronára emelni. Ezzel szemben a községi és hitfelekezeti óvónők még most is épen azzal a fizetéssel vannak ellátva, mint voltak az 1891-iki törvény megalkotásakor, vagyis még most is évi 800 K fizetés mellett teljesitik ezt a nagyszabású, igazán nemzeti missziót, mert ők sem ötödéves, sem személyi pótlékban eddig nem részesültek. Méltányos és jogos tehát, hogy ez a törvényjavaslat nem tesz különbséget állami és nem állami óvónők között, mert hiszen a munka s a czél, amelyet elérni szándékoznak, teljesen egy. A nem állami óvónők fizetése tehát a múlthoz képest óriási módon emelkedik. A 30 évi szolgálattal bíró óvónők eddigi fizetésüknek majdnem négyszeresét, vagyis 2200 K-t kapnak és már a hatodik szolgálati évükben megkapják fizetésük kétszeresét, vagyis 1200 koronát. A törvényjavaslat a szolgálati évek beszá-