Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-457

96 457. országos ülés 1913 június 13-án, pénteken. gendő arra, hogy megakadályozza azt, hogy egyes olyan szeszfőzdék, amelyek répa feldolgozására keletkeztek, exkontingens - szeszt forgalomba ne hozhassanak, ami veszélyeztette volna a kontin­genssel nem bíró régebbi mezőgazdasági szeszfőz­dék helyzetét. Belátta ezt a veszélyt a törvényhozás 1898-ban és a kisebb és nagyobb adótétel közti különbözetet 24 K-ra emelte fel. Mivel azonban ez olyan intézkedés, mely a kiegyezési törvény értel­mében csak akkor léphet életbe, ha Ausztriában is hasonló intézkedések foganatosíttatnak és mint­hogy ezek az intézkedések egyéb okok miatt Ausztriában keresztülvihetők nem voltak, a kor­mánynak gondoskodnia kellett olyan intézkedé­sekről, amelyek ezen a helyzeten segitenek anélkül, hogy a kiegyezési törvénynyel és az Ausztriával való gazdasági megegyezéssel ellentétbe jutnánk. Ezt a törvényjavaslat az által vélte elérhetni, hogy ilyen uj ipari főzdéknek keletkezését meggátolja. En kizártnak tartom, t. képviselőház, hogy ez az intézkedés ezzel az eredménynyel járjon, amitől sokan félnek, tudniillik, hogy ez a fogyasztók érdekével ellentétben álló szeszkartelnek kelet­kezésére vezethet. Kizártnak tartom pedig azért, mert épen ugy, amint 1888. óta egy ilyen kartel nem keletkezett, pedig akkor nem a törvény által, hanem a tényleges gazdasági helyzet által, ami mindig van legalább olyan erős, mint a törvény, uj ipari gyáraknak keletkezése meg volt akadá­lyozva ; tehát ha 1888 óta az a tény, hogy uj ipari szeszgyárak nem keletkezhettek, nem vezetett arra, hogy egy, a fogyasztókat kizsákmányoló szeszkartel keletkezzék, ugy én teljesen nyugodt vagyok az iránt, hogy ha most törvény tiltja meg uj ipari szeszgyárak keletkezését, ez sem fog arra vezetni, hogy egy a fogyasztók érdekeivel szemben álló és a fogyasztókat kizsákmányoló szeszkartel keletkezzék. Ha azonban ez bekövetkez­nék, (Halljuk! Halljuk !) akkor ismét egy olyan inczidentális jelenséggel állnánk szemben, mint amilyennel szemben állottunk most ezen uj gyárak keletkezésénél s amint a kormány ismerte most kötelezettségét abban a tekintetben, hogy ezen inczidentális veszélylyel szemben megfelelő véde­kezési rendszabályokat javasoljon a képviselőház­nak, ugy minden esetre ismerni fogja kötelességét a kormány a jövőben is és hogy ha ez, a nézetem szerint kizárt veszély előállana, a kormány tudni fogja kötelességét és olyan javaslatokkal fog a tör­vényhozás elé járulni, amelyek ezen veszélynek ellensúlyozására alkalmasak lesznek. (Helyeslés.) Nem tartom azonban indokoltnak azoknak aggályait sem, akik ellenkezőleg már most a má­sik — bocsánatot kérek a kifejezésért — túlzásba esve kevesellik ezen törvénynek rendelkezését s azt mondják, nem elég, hogy uj ipari gyárak keletkezése van megakadályozva, hanem meg kellene akadályozni azt, hogy azok az exkontin­gens nélkül keletkezett ipari gyárak, melyek ma már működnek, termelésüket fokozhassák, sőt vannak, akik tovább menve, még azt is kivánják, hogy akadályozzuk meg azt, hogy a régi kontin­genssel biró ipari szeszgyáraknak az exkontin­gens termelése is bizonyos korlátok közé szorít­tassák. Ez megint olyan intézkedés, amelynek szük­ségességét a mai adott helyzetbe nem látom be. Nem látom be pedig azért, mert ami ezt a 6, már ma működésben lévő kontingenssel nem biró ipari gyárat illeti, ezekre nézve nézetem szerint egyelőre legalább is teljesen elegendő a törvény­nek az a rendelkezése, amely a pénzügyi bizottság javaslatára vétetett fel a törvényjavaslatba, hogy t. i. ezeknek a gyáraknak sem engedhető meg az, hogy olyan berendezési változtatásokat vigyenek keresztül, melyek termelésük fokozására vezet­nének. Elismerem, igaza van Bujanovics Gyula t. képviselőtársamnak abban, hogy egy szeszgyár üzeme lényegesen fokozható anélkül, hogy az illető gyár berendezései fokoztatnának. Ámde azt az analógiát, amelyet méltóztatott felhozni a kisüstök tekintetében, teljesen még sem ismerhetem el, miután törvényhozásunk a termelési adó alá eső szeszfőzdék tekintetében sajnos oly nagy előnyöket biztosit a termelésnek mesterséges fokozását illetőleg, hogy természetesen, különösen mióta a szeszadó fokozatosan 70 fillér­ről 140 fillérre emeltetett, az egyes vállalkozók igen előnyösen járnak akkor, ha a nyersanyagok­nak egy igen jelentékeny veszteségével és nagy pazarlásával is fokozzák termelésüket, mert hiszen amit elveszítenek a nyersanyag értékében, azt háromszorosan, négyszeresen megnyerik adóban való megtakarításnál. A fogyasztási adó alá eső szeszfőzdéknél ez a helyzet nem áll fenn, mert hiszen tényleg a valódi termeivény alapján adóznak, ugy hogy ha meg is engedem, hogy van egy kis latitude a tekintet­ben, hogy a nyersanyagok pocséklása révén a termelést fokozhatják, ha megengedem és tény­leg ugy is van, hogy van egy kis latitude, ez a nyereség sohasem lesz olyan nagy és sohasern tu­dok olyan exorbitáns szeszárakat képzelni, hogy ez a nyereség, tekintettel a 20 koronás adókülön­bözetre, olyan nagy legyen, hogy ez tulaj don­képen veszedelmet rejtene magában és szüksé­gessé tenné azt, hogy a törvényjavaslat intéz­kedései már most megváltoztattassanak. De ha bekövetkeznék is ez az eset, ami el­végre lehetséges, mert közgazdasági téren soha­sem lehet tudni, hogy mi fog bekövetkezni, ismét csak arra hivatkozhatom, amit az előbb mon­dottam a más irányban aggódóknak, hogy ismét olyan inczidentális veszedelemmel fogunk szem­benállani, amelylyel szemben való védekezésre a kormány megint meg fogja találni a helyes eszkö­zöket és utakat, (Helyeslés.) annál is inkább, mert hiszen a törvényhozás akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot megszavazza, tulaj donképen már a kormánynak az ezen szeszfőzdék üzemének korlátozása iránti intézkedése tekintetében helyes­lését nyilvánitja, tehát nem fog a kormány adott esetben egyebet tenni, mint hogy le fogja vonni a konzekvencziáját a törvényhozás rendelkezésé-

Next

/
Thumbnails
Contents