Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-457

í57, országos ülés 1913 június IS^án, pénteken. 0? nek. Ma aggályosnak tartom ily rendelkezés felvételét, mert őszintén megvallva, nem tudnék a t. képviselőháznak olyan megoldást javaslatba hozni, amely igazságérzetemmel megegyeztethető lenne, amely biztosithatna arról, hogy azon szeszfőzdék tekintetében, amelyek eddig minden törvényes korlátozás nélkül és minden törvényes korlátozásra való számitás nélkül létesültek, tudnánk-e olyan megoldást találni, amely minden esetben biztositaná azt, hogy nem fogjuk ezáltal egyeseknek méltán szerzett jogait megsérteni. Az idők folyamán minden esetre ugy fognak kialakulni ezen szeszfőzdék termelési viszonyai, hogy ha szükségesnek fog mutatkozni, hogy törvényhozási intézkedés tétessék, az sokkal több alappal és nagyobb lelkinyugalommal lesz megtehető, mint amilyen lelkinyugalommal ma erre vonatkozó javaslatot előterjeszthetnék. Nem tartom végül indokoltnak azoknak aggályait sem, akik a kontingenssel biró ipari szeszgyárak exkontingens-termelését akarnák bizonyos korlátok közé szoritani. Nem tartom indokoltnak ezt ma azért, mert eddig olyan jelenségeket nem láttam felmerülni, amelyek ilyen törvényhozási intézkedést igényelnének, amely törvényhozási intézkedés különben teljesen ellentétben állana az 1888 óta fennálló szeszadó-rendszerünkkel, tehát ezzel nagy hátrányban lenne a mostani intézkedéssel szemben, amely annak szükségképeni folyamánya. Az olyan intézkedés, mely ipari szeszfőzdék exkontingens termelését korlátozná, teljesen ellentétben volna az egész rendszerrel és ennélfogva ilyen intézkedést javasolni ma nem volna módomban, feleslegesnek is tartom. Mert mi ennek a törvényjavaslatnak a czélja ? Az, ami a törvényjavaslat czimében is kifejezésre jut, t. i. a szeszkontingens biztosítása. A szeszkontingenst biztosítani kell azokkal szemben, akik szeszkontingenssel nem birnak, kiknek tehát érdekei ellentétesek azokkal, akik szeszkontingenssel birnak. Nem szükséges azonban biztosítani — legalább nem a mai jelenségek alapján — azokkal szemben, akik szintén birnak szeszkontingenssel és akiknek szintén érdeke, hogy a szeszkontingens értéke ne devalváltassék. Végül méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak a melasse feldolgozó gyárakról és a törvényjavaslat azon rendelkezéséről, amely felhatalmazza a pénzügyministert és a földmivelésügyi ministert, hogy czukorgyáraknak melasse feldolgozására uj ipargyárak felállítását megengedje Teljesen osztozom abban a nézetben, hogy az ily gyárak keletkezésének szüksége fenn nem áll és nemcsak osztozom ebben, de hiszem, hogy nem is fog előállani szüksége annak, hogy ily ipari gyárak keletkezzenek. Másrészt azonban szükségesnek tartottam ily rendelkezésnek felvételét a törvénybe azért, mert nagyon sok oly törvényes rendelkezés van, amely akkor helyes és akkor funkczionál jól, ha végrehajtására nem kerül a sor és ily rendelkezésnek tartom ezt is. Szükségesnek tartottam azonban azért, mert ha ily renKÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XIX. KÖTET. delkezés fel nem vétetik, akkor azt, amit a t. képviselő ur ma mond és ami a mai helyzetre áll, hogy a melassze mindig értékesíthető és mindig helyes áron értékesíthető, kérdésesnek tartom, hogy állana-e a jövőre is, mert akkor a helyzet az volna, hogy a répaczukorgyárak ki volnának szolgáltatva a melassze értékesítés tekintetében egy esetleges szeszkartellnek, sőt nem is kell szeszkartell, hanem kell egyéb, mint a nagyipari szeszgyárak tömörülése és egyesülése a melassze árának leszorítása szempontjából. Ez semmi esetre sem volna helyes intézkedés, ez oly törvényes intézkedés volna, amely a közgazdaság egyes érdekeltjeit a közgazdasági többi érdekelteknek kiszolgáltatná, holott nézetem szerint a helyes gazdasági törvényhozás az, amely biztosítja, hogy az összes közgazdasági tényezők és érdekeltek jogos érdekei kellő kielégülést nyerjenek. De szükségesnek tartottam ily intézkedés felvételét a répatermelő gazdák szempontjából is, akik, nem tagadható, bizonyos áldozatot hoztak, bizonyos önfeláldozásnak és önmegtagadásnak adták jelét akkor, amikor lojálisán beismerve, hogy a szeszipar és szesztermelés főleg a burgonyát termelő vidékek javára kell, hogy szolgáljon, minden agitáczió nélkül belenyugodtak ezen törvényhozási intézkedésbe, amely mégis az ő termelésük elhelyezésének korlátozását jelenti. Amikor egyrészt a törvényhozás a répatermelő mezőgazdákkal szemben ezt a korlátozást felállítja, másrészt biztosítania kellett a törvényhozásnak a répatermelő mezőgazdákat az iránt, hogy helyes és jogos elhelyezési piaezuk részükre ezentúl is biztosíttatik, és nem fog kedvezőtlenebb helyzetbe jutni répaértékesitésük czukorgyártási czélokra, mint amely helyzetben eddig volt. Már pedig bocsánatot kérek, abban, hogy ha a melasszeárak csökkennek, hogy ez a répaárakra mily behatással lenne, elvégre fillérekig menő számításokat tenni nem lehet. Kétségtelen azonban az, hogy minden termelő a nyersanyagért többet adhat akkor, ha a termeivényeit jobban értékesítheti, tehát kétségtelen, hogy ha a czukorgyárosok a melassze-t jobban értékesíthetik, akkor — ceteris paribus — jobb árt adhatnak a répáért, mintha nem értékesíthetik, a melassze-t. És ne méltóztassék azt hinni, hogy itt egészen jelentéktelen összegről van szó, mert igenis ha a melassznak mai értékesítési lehetőségét nem biztosítjuk, de lehetővé teszszük, hogy a melasszértékesités tekintetében a czukorgyárak teljesen ki legyenek szolgáltatva egyes ipari szeszfőzdék összebeszélésének, akkor én igenis el tudom képzelni azt, hogy a melassz ára 4—5 koronával is csökken és egy ilyen árcsökkenés a répa árának már 10—12 fillérrel való csökkenését is előidézhetné. Hogy elő fogja-e idézni, azt nem tudom, lehet, hogy többel, lehet, hogy kevesebbel csökkennének az árak, mert hiszen az áralakulásnál oly sok tényező játszik közre és a pszichikai momentumok is oly behatással birnak, hogy sokszor egy kisebb jelentőségű gazdasági tényező nagyobb 13