Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

UO. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. 87 összege azoknál a tanítóknál, akiknek az 1893. október elseje előtti szolgálata 10 évnél kevesebb, nem lehet több évi 200 koronánál, ha a 10 évet eléri vagy meghaladja, de 15 évnél kevesebb, nem lehet több évi 400 koronánál, és ha a 15 évet eléri vagy meghaladja, nem lehet több évi 600 koronánál. Ezt a személyi pótlékot bátran nevezhetjük nemzeti ajándéknak, mert ehhez a tanítóknak joguk nincs, ezzel a kormányzat tisztán csak azt akarta kimutatni a tanítókkal szemben, hogy a tanítói munka iránt kellő megbecsüléssel van. (Helyeslés.) De ugyanezt a pótlékot biztosítja ez a törvényjavaslat a felekezeti tanítóknak is. Méltóztassanak megengedni, hogy kimutassam, hogy ezen pótlék mellett még mit biztosit a kormányzat a tanítóknak, amihez szintén nincs joguk, mert ha a minister ur csak a rideg számvetés és nem a méltányosság és a tanítói munka megbecsülése szempontjából rendezte volna fizetésüket, akkor most a fizetésrendezés alkalmával az illetmények ujabb megállapítását rendelte volna el, amit azonban nem tett. Az illetmények megállapításával alig maradt volna tanitó az országban, aki legalább 400—500, de sőt sok 600—700 koronát ne veszített volna. Hogy ez csakugyan igy van, azt néhány példával fogom illusztrálni. (Halljuk!) Az 1893-iki fizetésmegállapitásnál tekintetbe vették az u. n. kataszteri jövedelmet. Most, ha kineveznek egy tanítót, a haszonbérértéket veszik alapul, ami rendkívül nagy különbséget tesz ki az 1893-iki és a mostani árak különbözete mellett. Vegyünk néhány iskolát. Bács-Bodrog megyében a madarassi róm. kath. iskola tanítója élvez kilencz hold földet és négy öl fát; az 1893-iki kataszteri jövedelem 202 korona volt, 1907-ben azonban 702 korona. A miniszter ezeknek a régi tanítóknak a fizetését nem az uj illetmény megállapítása szerint egészíti ki, hanem a régi szerint, vagyis ajándékoz neki 500 koronát. Gömör-Kishont megyében a cserencsényi ágostai evangélikus iskolánál 12 hold értéke volt 1893-ban 191 korona 72 fUlér, 10 hektoliter búza értéke volt 127 korona 75 fillér, most pedig a 12 hold értéke 500 korona, a 10 hektoliter búza értéke 166 korona ; a különbözet tehát 347 korona az 1893-iki és az 1907-iki összeírás között. Vagy például Szatmár megyében a börveli református tanítói állásnál a különbözet 836 korona ; Tolna vármegyében a matosi ágostai evangélikus tanítói állásnál a különbözet 579 korona ; Vas megyében a haraszti róm. katholikus iskolánál a különbözet 179 korona; a kisszőlősi róm. katholikus iskolánál a különbözet 184 korona. Nem akarom untatni a t. házat több példával ; de ebből is világos, hogy a minister ur akkor, mikor a régi megállapítást fogadta el az illetmény kiegészítésénél, nem a rideg számvetés alapján, hanem a méltányosság alapján állapította meg a tanítói fizetéseket. Ugyancsak ezzel összefüggésben van az a rendkívüli értékelésre méltó intézkedés, amely a 9. §. utolsó bekezdésében található, és nagyon sajnálom, hogy a tanítók ezt nem vették észre, mert senki ezt a szakaszt szóvá nem. tette. Ez a javaslat t. i. a magasabb fizetés szempontjából ugyanúgy beszámítja az állami szolgálatba történt kinevezés előtt akár községi, akár hitfelekezeti tanítói minőségben eltöltött szolgálati éveket, mintha azok azokat állami alkalmazásban töltötték volna el, holott az 1907: XXVI. t.-cz. 4. §-a különbséget tesz az állami szolgálatba saját kérelme folytán kinevezett és az illető községi vagy hitfelekezeti iskola államosítása folytán átvett tanítók illetményei között. Pl. ha egy községi vagy hitfelekezeti tanitó, akinek e minőségben 16 évi szolgálata volt, de gyermekei neveltetése szempontjából rá van utalva arra, hogy városba kérje a kineveztetését, ahol állami iskola van, az eddig őt megillető 1000 korona törzs- és három 500 koronát kitevő korpótlék, vagyis összesen 1500 korona fizetés helyett csakis a kezdőfizetést, 1000 koronát kapta, míg a jelen törvény minden szolgálati évét ugy tekinti, mintha azt az államnál töltötte volna el s beosztja a 16 évnek megfelelő II. fizetési osztály 3. fokozatába, 2000 korona fizetéssel. Tehát már ebben az egy esetben is 1000 koronával többet kap a tanitó, mint amennyit részére az 1907. évi törvény megállapít. A másik panasz az, hogy a tanítók nem egyenesen kerülnek a XI. fizetési osztály megfelelő javadalmazásába, hanem előbb két évig, illetőleg a nőtanitóknak négy évig kezdő fizetésben kell szolgálniok. Ezzel szemben ki kell emelnem, hogy minden közigazgatási ágnál, de még a magánvállalatoknál is, legalább két, de sokszor öt-hat évig fizetéstelen minőségben szolgálnak az alkalmazottak. A férfi.- és a nőtanitók ellenben, amint kimutattam, már 18 éves korukban lehetnek köztisztviselők. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja él.) A. legtöbb külföldi országban a tanítói pályára való előtanulmányok is nemcsak 8 évet vesznek igénybe, mint nálunk, hanem 9—12 évet és ott is ideiglenesen kell működniök, sokszor két évig, de háromig is, és rendes tanítók csak ujabb képesitő-vizsga alapján lesznek; mig nálunk 18 éves korában rögtön kap fizetést, rögtön kineveztetik és rendes tisztviselő lesz. Ehhez képest a tanítók a törvényjavaslat alapján sem az első alkalmaztatási idő, sem a díjazás tekintetében, sem más magán- vagy közigazgatási alkalmazottakkal, sem a külföldi tanítókkal szemben hátrányban nincsenek, sőt ezekkel szemben nem kicsinylendő előnyöket élveznek. A harmadik panaszra vonatkozólag, hogy a tanitónők fizetés tekintetében hátrányban maradnak a férfitanitókkal szemben, ki kell jelentenem, hogy az egész kontinensen mindenhol különbség van a férfi- és a nőtanitók illetményei közt. Ausztria egyes tartományaiban, ha a tanítónő férjhez megy, állásáról le kell mondania, anélkül, hogy nyugdíjra igénye volna. Finnországban, ahol a nők a legtöbb jogot élvezik, hiszen a törvényhozásban is helyet