Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

*R HO. országos ülés 1913 márczias 3-án, hétfőn. foglalnak, a tanítónők kezdőfizetése 860 korona, a tanítóké pedig 1500 korona, 30 évi szolgálat után pedig a tanítónő 25%-kai kevesebb nyugdijat élvez, mint a íérfitanitó. Szászországban a férfitanítók kezdőfizetése 1500 márka és fölmegy •3000-ig, a nőké pedig csak 2800-at érhet el. Daczára ennek, a pénzügyi bizottság ugy az állami, mint a felekezeti tanítókról szóló javaslatban olyan módosításokat eszközölt, hogy fizetés és lakáspénz tekintetében, eltekintve az eredeti tervezettől, a nőtanitók teljesen egyformák legyenek a férfitanitókkal, még az első osztályban is, különbség csak annyiban marad, hogy a kezdő javadalmazásból a harmadik fizetési fokozatba a íérfitanitó 2 év múlva, a' nőtanitó pedig 4 év múlva lép elő. Ami azokat a hírlapi közleményeket illeti, amelyek a jelen törvényjavaslat által praeliminált tanítói fizetést is keveslik, ezek ennek illusztrálására a külföldi tanítók díjazására nézve nagy számokat vonultatnak fel. Véletlen folytán azonban azok a czikkirók nem említik, hogy a nagy fizetéseket a külföldi államokban a párisi, a drezdai, a lipcsei és a zürichi tanítók élvezik. Hiszen nálunk Magyarországon is van nagyobb fizetés, mint amennyit ez a javaslat stipulál, pl. Budapesten. Ha tehát arról beszélünk, hogy mennyi fizetése van egy tanítónak, akkor . nem szabad az országok fővárosait venni vizsgálat alá, hanem figyelembe kell venni a tanítóság zömét, a tanyai tanítókat is, és a szerint kell a fizetésjavitás mérvét elbírálni. A való tényállás az, hogy az egy Angolországot kivéve, nincs még egy állam sehol a világon, ahol a tanítók ilyen nagy és jó fizetést élveznének, mint épen nálunk Magyarországon. A legsúlyosabb támadások érték a törvényj avaslatnak azon szakaszait, (Halljuk! Halljuk !) amelyek a tanítóknak egyik fizetési osztályból a másikba való előléptetését a közvetlen hivatali felsőbbségek minősítésétől teszik függővé. Valóban csodálkozni lehet azon a méltatlankodáson, amelyet ez az intézkedés az érdekelteknél kivált. Köztudomású dolog ugyanis, hogy az állami közigazgatás bármily néven nevezendő szakmájában működő köztisztviselőnek egjnk fizetési osztályból a másikba való előléptetése a ministernek diszkreczionális jogai közé tartozik. A minister jiedig nem ismerheti azt az ezer és tízezer tisztviselőt és így nincs más módja, ha a tisztviselőket elő akarja léptetni, mint az, hogy minősitvényüket vegye alapul, (Helyeslés.) amelyet vagy közvetlen érintkezés utján, vagy pedig az u. n, minősítési ivek felhasználásával állapit meg. Ha a tanítók ennél a fizetési tervezetnél elfogadják azt az elvet, amelyet az 1907 : XXVI. és XXVII. t.-cz. csak elvként mondott ki, hogy a tanítók köztisztviselők, akkor el kell hogy fogadják azt is, hogy őket, midőn az egyik osztályból a másikba előlépnek, csakis a minősítés alapján léptethetik elő. Egy hang (a középen): Titkos minősítés alapján ! Siegescu József előadó : Nem titkos! Szüllő Géza: Helyes ! Hiszen a tanítók is minősítenek! Siegescu József .előadó: Nem hagyható itt szó nélkül egyeseknek azon téves állítása, mintha a többi állami tisztviselőnek a minősítés alapján való előléptetését vagy mellőzését az a körülmény tenné indokolttá, hogy a magasabb fizetési osztályba kinevezendő, mondjuk osztálytanácsos, vagy ministeri tanácsos a fizetésibeli emelkedéssel együtt egyszersmind egy szélesebb hatáskörű és nagyobb qualitásokat igénylő ügykörnek ellátására is van hivatva, holott a tanitó állásának kezdetétől végéig ugyanazt a működési kört tölti be. Ennek az állitásnak téves voltát a gyakorlat és a tények a legfényesebben igazolják. Mert a minősítés alapján való esetleges elmellőzés az előléptetésnél nemcsak a magasabb állású tisztviselőket éri. Hiszen tudjuk, hogy a ministeriumokban sokszor a fogalmazót, a segédtitkárt is éri ilyen baleset, ezekről pedig nem lehet azt mondani, hogy amidőn a segédfogalmazóból fogalmazó lesz, akkor az egyszersmind nagyobb ügykör ellátására is lenne hivatva. Az is épugy, mint a tanitó, továbbra is ugyanazt az ügykört tölti be, és ha a minősítése nem jó, a minister nem fogja őt előléptetni. De az automatikus előléptetést a tanügy érdekében sem lehetne elfogadni, mert igaz ugyan, hogy ez a minősítés egyesekre nézve esetleg sérelmes lehet ; azokra t. i., akik hivatásukat lanyhán teljesitik, akik kötelességüknek nem valami szilárd erkölcsi felfogással tesznek eleget, azokra nézve az lehet sérelmes, de másrészről a hivatásukat ügyszeretettel, odaadással és tisztult erkölcsi felfogással végző tanítókra nézve a jutalmazás egyetlen módját képezi, nem is szólva arról, hogy ha az egész vonalon eletbeléptetnők az automatikus előléptetést, ezzel a hairyagságot, a léha ságot a buzgalommal és a lelkes odaadással egyforma elbírálásban részesitenők (Ugy van! Ugy van!) és a gyengébb tanítókból kiölnénk minden igyekezetet, a jobb tanítókban pedig az ügyszeretetet és a hivatás iránti lelkesedést és odaadást tennők tönkre.!(Ugy van! ügy van!) Az érdekelt tanítók kezdetben ellenezték a minősítésnek azt a módját, ahogyan azt a 12. §. tervezte, mert az volt a terv, hogy az titkos lesz. (Mozgás.) Es különösen ellenezték azt, hogy a minősítés alkalmával az iskolák gondnokságai és a felekezeti iskolák részéről az iskolaszékek is szolgáltassanak jelentést. A közoktatásügyi bizottság tekintettel arra, hogy nem mindenütt vannak a tanítói munka megbecsüléséhez és kellő elbírálásához szükséges elég intelligencziával bíró gondnokságok és iskolaszékek, belement abba, hogy a minősítés megállapítása kérdésében a gondnokságokat és iskolaszékeket mellőzi, valamint ahhoz is hozzájárult, hogy a minősítés ne