Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-440
86 hkO. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. milyen fizetés volt, akkor fogjuk csak látni, hogy mit jelent az a felekezeti tanítókra nézve. Az 1893. év előtt szolgáltak a tanítók 200—300 korona fizetés mellett talán nagyobb lelkesedéssel és talán nagyobb megelégedettséggel, mint a mostani tanítók. Az 1893. év után 600 korona fizetést és 100 korona ötödéves korpótlékot kaptak, az 1907. év után 1000 korona alapfizetést és korpótlékokat, most pedig a tanító feljut 3200 korona fizetésig. (Helyeslés.) A lakbér az 1907 : XXVI. t.-cz. szerint, bármennyi korpótléka volt is valakinek, illetőleg bármennyire emelkedett is valakinek a fizetése, mindig ugyanaz maradt, t. i. 200—600 korona között váltakozott. Ezzel szemben a jelen javaslatban ugy -a férfi-, mint a nőtanitó kinevezése pillanatában élvez 240—600 korona között váltakozó lakbért, amely lakbér a szolgálati idő arányában az első osztályba sorozott tanítóknál egészen 1000 koronáig emelkedik, de 400 koronánál kevesebbje nem leket egy tanítónak sem az országban. (Helyeslés.) A felekezeti tanítók lakbére, igaz, kogy kevesebb, mint az állami tanítóké, de a törvényjavaslat 17. §-a gondoskodik arról, kogy ka a fentartók sajátjukból akarják felemelni tanítóiknak lakbérét, ez ellen az államkormányzatnak kifogása nem leket, (Helyeslés.) amennyiben a közoktatásügyi bizottságban a következő szöveg vétetett fel a 17. §-ba (olvassa): »Jogában áll azonban az iskolafentartó községnek, illetőleg hitfelekezetnek, tanítóinak lakáspénzét az állami tanítók lakáspénze arányában saját erejéből felemelni, anélkül, — és ez fontos most — hogy ennek következtében a fizetéskiegészitésre megállapított államsegély megvonkató, vagy leszállítható lenne.« A pénzügyi bizottság, tekintettel a tanítók kívánságára, kimondta azt is, kogy a jövőben létesítendő tanítói lakások két lakószobájának együttesen legalább 40 négyszögméter alapterületűnek kell lenni. Tehát ugy a férfi.-, mint a nőtanitó mái 18 éves korában lehet tanitó, azaz köztisztviselő, illetve már akkor élvezket lakbért, fizetést, mig bármely más hasonló minősítésű közigazgatási ágnál kénytelen több éven át fizetéstelen minőségben tengődni. A tanítók ezen fizetési tervezet szerint bejutottak az általuk kivánt XI., X. és IX. osztályú javadalmazásba, még pedig sokkal előnyösebb módon, mint bármilyen más köztisztviselő. Mig más tisztviselőnél az időtartam, amig egyik osztályból a másikba kinevezhető, nincs megállapítva, sőt mindenféle külső körülménytől függ, mint elkalálozás, nyugdíjazás, a főnök kényekedve, addig a tanitó, ha az a bizonyos stipulált idő elmúlik és a tanítónak legalább tűrhető minősítése van, elő kell léptetni. Sem a polgári iskolai tanitó, sem a középiskolai tanár nem tudja előre kiszámítani, mikor lép be a következő fokozatba; ilyen előnyben, mint a tanítók, épen csak az egyetemi tanárok vannak. Csak az egyetemi tanár és a népiskolai tanitó tudja előre kiszámítani, mikor lép a következő fokozatba. Tehát pl. egy fiatalabb korú, de korábban kinevezett tanitó nem akadályozható meg az előlépésben. Külön kiemelendőnek tartom a 16. §. első bekezdését, mely arról intézkedik, hogy egy tanítónak sem lehet kisebb fizetése, mint amennyi neki az 1907. évi XXVII. t.-cz. szerint bármikor járna, még akkor sem, ka kedvezőtlen minősítés esetén előlépésben nem részesülhetne. Tehát még akkor is, ha a minősítés alapján nem volna előléptethető, annyi fizetés, mint amennyi az Ápponyi-féle törvény szerint járna neki, mindig biztosítva van. Ezt a kedvezményt a közoktatási bizottság kiterjesztette a felekezeti tanítókra is azáltal, hogy felvette a következő szöveget: «Az a tanitó, aki ez időszerint alapfizetés és korpótlék czimén többet élvez, mint amilyen fizetésre a jelen törvény alapján igényt tarthat, a különbözetet személyi pótlék czimen kapja. Ilyen tanítónál sem az államsegélyt, sem az iskolafentartó által biztosított összeget leszállítani nem lehet. Ugyancsak személyi pótlék czimén kapja a különbözetet az a tanitó is, kinek az 1907. évi XXVII. t.-cz.-ben megállapított alapfizetés és korpótlék czimén együttvéve, bármikor magasabb összegű illetménye volt, mint amilyen fizetésre a jelen törvény alapján igényt tartkat.» Ugyancsak mint rendkívüli kedvezményt kell feltüntetnem a 21. §-nak második bekezdését is, amely az igazgatói pótlék beszámításánál a tanítók számába felveszi az igazgatósága alatt működő kisdedóvónőt és munkásházvezetőnőt is. Ezt a tanítók az 1907. évi törvény tárgyalásánál követelték, de akkor nem találtak megkallgatásra. Nézzük most már azokat a kérdéseket, amelyeket a tanítók magukra nézve sérelmesnek tartanak. Panaszként felhozzák, hogy a javaslat nem számítja be a községek, hitfelekezetek, társulatok és magánosok által fentartott iskoláknál az 1893. évi XXVI. t.-cz. életbeléptetése előtti éveket. T. ház, ahhoz, hogy a kormányzat ezeket az éveket beszámítsa, — én nagyon jól tudom ;és meg vagyok győződve, kogy ezt a tanítók is tudják, — a tanítóknak nincs is joguk. Hiszen 1893 előtt csak 600 koronás, vagy még kevesebb alapfizetésük volt, akkor még korpótlékról szó nem volt; ha tehát nem volt pótlék, nincs mit beszámitani. (Ugy van!) Es ez a törvényjavaslat mégis odáig megy, kogy konorálja ezeknek a tanitóknak az 1893. év előtti éveit is, amennyiben biztosítja az érdemes tanitóknak a 200 koronától egészen 600 koronáig terjedő személyi pótlékot, amit azután beszámítanak a nyugdíjba is, (Helyeslés.) Ilyen személyi pótlékban csak az arra érdemes tanítók részesíthetők és a személyi pótlékok