Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-438

60 438. országos ülés 1913 február 28-án, pénteken. eljárását abban a tekintetben, amikor a legelők javításáról akart gondoskodni, amit nem vonok kétségbe, hogy akkor megcsinálja a törvényjavaslatot ugy, hogy magukat az érdekelt kisgazdákat egyáltalán meg nem hallgatja, hogy állást foglalhattak volna a legelők javitása, a legelők jövedelmének fokozása tekintetében, hogy mily eszközökkel lehet keresztülvinni ezt. Már most, amint említettem, van Magyarországon a kisgazdáknak szövetkezete, van törvényesen, alapszabályokkal működő egyesülete. Nem mondhatja a földmivelésügyi kormány, hogy kit kérdezzen meg Magyarországon, mert hiszen egyenként nem lehet megkérdezni. De van kit megkérdezni és elmulasztotta ezek megkérdezését és igy állhatott elő helyzet, hogy a törvényjavaslat ugy készült el, hogy annak legfontosabb részét most vissza is kellett vonni. Mert lehetetlenség és igazán elcsodálkoztam rajta, mikor ezt a törvényjavaslatot megláttam, hogy a kisajátítás mellett, mely már visszavonatott, kimondatott az is, hogy kisajátitás esetén nem a terület forgalmi értéke, hanem csak használati értéke téríttetik meg. Ez a használati érték ugyanis nem teszi ki 10%-át sem a valóságos értéknek. Én magam is közös legelőbirtokos lévén, tudom, hogy a legelőt nem ugy használják, hogy évi hasznot adjon, hanem ugy, hogy egyiknek se kerüljön pénzébe a legeltetés. Ha tehát a kisajátításnál az évi haszon ellenértékét számítanák fel, a tulaj donképeni értéknek tizedrésze sem esnék rá. De ne töltsük ezzel az időt, ez a szakasz hála istennek visszavonatott, és azt hisszük, hogy majd más formában kerül elő. Meg akarom még említeni, t. képviselőház, hogy a javaslat tervezésében óriási hiánynak találom azt, amire már Pop Cs. István képviselőtársam is hivatkozott, hogy az erdőbirtokosságokat nem azonosította ezen társulatokkal. Az erdőbirtokossági kezelés óriási költségébe kerül a kisbirtokosoknak. Igaz, hogy csinált hasznot az az erdőtörvény, ámbár ott is ugy van, hogy azokra a községekre is kimondta a kötelező erdősítést és a felügyeletet is rájuk szabta, kik saját akaratukból már csinálták, viszont nem mondta ki arra a nagybirtokosra, aM nem csinálta meg az erdősítést olyan arányban, mint birtoka után megillette volna. Erre nem mondta ki a kényszert, hanem a kisgazdára kimondta és oda állította az erdőfelügyelőt, holott ezek a maguk jószántából is megcsinálták. De ha. már megtörtént a dolog, ha már nagyobbrészt keresztül is van hajtva az újraerdősítés és az erdőrészek bevettettek makkal és nevelő anyaggal, akkor igazán meg lehetne szüntetni az erdőközösségi szervezetet és ha már a legelőtársulatot jogi személyivé alakítjuk, amit a magam részéről is üdvözlök, sőt tavaly kisgazdaegyesületünkből feliratot is intéztünk a t. képviselőházhoz és a ministeri umhoz e tekintetben, — akkor meg kellene szüntetni ezt a külön erdőkezelést is, amely költséges. Mert a helyzet az ám, hogy ami fa a kisbirtokosság kis erdejéből évente kivágatásra kerül, hogy újra erdősittessék, annak jövedelmét jórészben az erdőfelügyelőség czimén elviszik tőle, ugy, hogy nekik az erdejükből jövedelem aüg marad meg, a kezelőség elviszi azt. Ha tehát ezen segíteni akarunk és a közbirtokosságnak előnyt akarunk nyújtani, akkor meg kell szüntetni a költséges eljárást. Nézetem szerint tehát hibája a törvényjavaslatnak, hogy ezt nem csinálta hozzá és nem szüntette meg az erdőkezelést ennél a dolognál. Ami a törvényjavaslatot illeti, majd a részleteknél leszek bátor több módosító javaslatot tenni. Altalánosságban kifogásolom azt, hogy a társulati elnököt, ha nem megfelelő, mint a törvényjavaslat mondja, joga van a közigazgatási bizottságnak vagy a földmivelésügyi kormánynak elmozdítani, és kinevezni elnököt, kinek nem is kell a közbirtokosság tagjai közül valónak lenni. Én nem ismerem az erdélyi vagy az észak-magyarországi viszonyokat, de az országnak abban a másik részében, melyet én ismerek, igazán teljesen felesleges ez, mert a közbirtokosság közül mindig találhat még kinevezés esetére is megfelelő egyént elnöknek, holott ez a rendelkezés azt a látszatot kelti a tulajdonosok közt, mintha a törvényalkotónak az volna a czélja, hogy talán ki akarja venni kezükből a saját legelőjük kezelését. Én nem teszem ^el, hogy ez a czélja, de ezt a látszatot kelti, hogy ki akarja venni a kezelést az ő kezéből és kinevezi az uradalom gazdatisztjét vagy a községi jegyzőt, aki jogosítva lesz az erdők kezelésére. Túlságosan szigorú intézkedésnek tartom, hogy az elnök, ha kötelességét nem teljesiti, 10—2000 koronáig terjedhető büntetéssel sújtható. A főszolgabírónak csak elég nagy jogköre van, de egy társulati elnökre ilyen nagy summákkal még sem lehet büntetést szabni. Én nem mondom, hogy a javaslat azt keresi, hogy mennél erősebben büntethessen, de megadja rá a jogot, már pedig egy törvénynél mindig a rosszabb oldalát kell nézni annak, ami bekövetkezhetik, és épen ezért sokallom én a büntetés összegét és f

ogok módosító indítványt tenni annak leszállítása érdekében. Benne van a javaslatban, hogy a társulat alakuló üléseire és évi közgyűléseire a földmivelésügyi minister vagy a közigazgatási bíróság megbízottat küldhet és ez elnököl. Az egyik szakasz azt mondja, hogy ha a társulat maga kér vizsgálót, vagy ha ennek kiküldése a társulat hibájából vagy tisztviselőinek hibájából válik szükségessé, a társulat köteles fizetni a kiküldött napidijait és költségeit. Bocsánatot kérek, én szorosabban szeretném meghatározni ezt az intézkedést. Ha ugyanis nem irjuk elő szigorúan, hogy mikor van a kormánynak kiküldetési joga és mikor köteles fizetni a társulat ezeket a napidijakat, akkor hiába jöhet a legjobb szándékkal a nép közé az a kiküldött, nem fogják elismerni a jószándékot és azzal fogják gyanúsítani, hogy azért jött, hogy pénzt keressen. Ebben a tekintetben is módosítást fogok tehát benyújtani, mert az a nézetem, hogy a tár-