Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-437
437. országos ülés 1913 február 27-én, csütörtökön. 43 pontjából szükséges. Midőn ezt az elvet fektette le a büntetőnovella, ahhoz, hogy érvényesüljön, szükség van először egy birói kar nevelésére, szükség van azután egy más eljárásra. Uj birói kar nevelésére szükség van azért, mert hisz azok az elvek, amelyekkel jelenleg birói karunk nagy részében szaturálva van, arra szorítkoznak, hogy az illető bűnös az ő bűncselekményéhez képest nyerje el büntetését, de nem arra terjednek M, hogy abban a bűnösben esetleg beteg embert esetleg a környezet által bűncselekményre rávitt embert lásson, akit nem büntetni, hanem nevelni kell. De szükség van az uj eljárásra is, mert hiszen ahol a bírónak a terhelt jövője érdekében kell eljárnia, ott a jelenlegi büntetőeljárás elvei nem érvényesíthetők. Ott van a vádelv. De ahol a fiatalkorú erkölcsi megjavításáról, az eddigi környezetből való kiemeléséről van szó, ott vádlóra alig van szükség. így vagyunk a védelemmel is. Hiszen a védelemnek eddig az volt a czélja, hogy a bűnöst a büntetés alól lehetőleg mentesítse, holott itt a védelemnek az a czélja, hogy minél jobban megtaláltassanak a terhelt érdekében azok az intézkedések, melyek az ő megjavítására alkalmasak. Es az a biró — az itt nem Ítélkező közeg, hanem gyámkodó szerepet kell hogy végezzen, és így valóban szükség van egy egészen külön bíróságra is, olyanra, amely gyakorolhassa a maga hivatását, a gyermekek megmentését. Ezek a czéljai a törvényjavaslatnak. Hogy eléri-e azokat, az a jövő kérdése. Tény az, hogy szeretettel és szívből jövő érzelmekkel készült, szakaszaiban a mélységes szívből jövő szeretet nyilvánul meg a fiatalkorú bűnösök iránt. De az. hogy a gyakorlatban hogyan fog érvényesülni, igen sok tekintetben a patronázs-intézménytől függ. A patronázs - szervezet nálunk rövid életű még. Egyes megyékben kiváló sikereket ért el, különösen ott, ahol a tanítói patronázszsal van kapcsolatban. De bármennyire uj is ez az intézmény, azt hiszem, már elég erős ahhoz, hogy bizonyos kritikát kiállhat, és bár én abban a meggyőződésben vagyok, hogy mindent meg kell tennünk arra, hogy a társadalomnak ezt a tevékenységét minél intenzivebbé tegyük, lehetetlen kifejezést nem adnom annak, hogy a patronázs azon az alapon, amint szerveztetett, mint felekezeti patronázs, talán nem fejtheti ki tevékenységét helyesen és megfelelő módon. Eddig, igaz, a patronázs máskép megszervezhető nem volt, de a jövőre talán lehet egységessé tenni, talán lehet az ez iránt buzgólkodó összes erőket együvé fogni, talán lehet e társadalmi tevékenységet a felekezeti széttagoltságból egy egységes szervezetbe összefoglalni, mert az ily tevékenységet széttagolni nem helyes ; ahol jó tettekről van szó, ezt felekezeti szempontból birálni nem ajánlatos. Ismétlem, én az összes erőket, akik e társadalmi tevékenységben részt venni óhajtanak, egyesíteni szeretném és épen ezért, ez okból tettem meg e megjegyzéseket. Miután e patronázs-intézménytől, annak működésétől függ a fiatalkorú bíróságnak helyes eljárása, épen ebben a tekintetben kell az államnak és kell az igazságügyminister urnak is a legkiválóbb gondosságot kifejteni, vagyis abban a tekintetben, hogy hogyan találja meg az erre alkalmas erőket, mert minden társadalmi intézménynél, de különösen ennél a társadalmi intézménynél egyeseken fordul meg az egész eredmény. Ha akadnak lánglelkü, hőszivü emberek, akik összes tevékenységüket, szivük teljes szeretetét beleviszik ebbe az ügybe, akik tényleg, — mert hiszen ennél az ügynél szeretetre van szükség — szeretettel működnek közre, akkor a patronázsintézmény virul, akkor a fiatalkorúak bírósága jó és helyes eredménynyel jár, akkor tényleg nemzetmentést végzünk, tényleg a társadalom javára működünk. Ha nem akadnak ily emberek, akkor megakad az egész ténykedés, az egész tevékenység. Ebben a tekintetben tehát az államnak mintegy egységesítő szerepet, egy egységbe összefoglaló tevékenységet kell kifejtenie. T. képviselőház ! A törvényjavaslat, amint emiitettem, egy feltétlenül helyes, derék intézményt hoz létre. De lehetetlen elzárkóznunk attól, hogy amint a fc. igazságügyminister ur is emiitette, hogy ez bizonyos kisérletszámba megy. Hiszen nincsenek rendelkezésünkre adatok ; még nem múlt el annyi idő, hogy megbízható, minden tekintetben megfelelő törvényes intézkedést tehettünk volna, as ennélfogva helyesnek tartom a törvényjavaslat ézon rendelkezését, amely az igazságügyministert felhatalmazza, hogy a fenforgó szükséghez képest a törvényj a vasláb bizonyos intézkedéseit módosíthassa, kiegészíthesse és a szükséghez képest javíthassa. T. képviselőház! örömmel üdvözlöm a törvényhozásnak oly tevékenységét, amely egy nemzetmentés' akczióra vezet, örömmel üdvözlöm a jelen törvényjavaslatot és azt, mint teljesen helyes gondolatkifejezőjét, elfogadom. (Elénk helyeslés.) Nyegre László jegyző : Popovics Vazul István ! Popovics Vazul István : T. ház ! Azzal kezdem, amivel a t. képviselőtársam végezett, hogy ugyanis örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot ; nem mint jogászember, mert egész életemet a népnevelésnek és a fiatalok nevelésének szenteltem. (Éljenzés.) Engem e törvényjavaslatnak a nevelési momentuma érdekelt legjobban. Hála .istennek, hogy elértük egyszer azt a kort, hogy megismerjük a baj gyökerét. Nekem kedves és szent kötelességem meghajolni oly fenkölt nemesszivü minister előtt, aki ezzel a törvényjavaslattal uj korszakot alkotott a juriszdikczió terén. (Elénk helyeslés.) Csak pár szóval vagyok- bátor felhívni a t. ház és a minister ur figyelmét néhány momentumra. Én is foglalkoztam e kérdéssel, nemcsak nálunk a hazában, de külföldön is bejártam néhány fiu- és leányjavitó intézetet, és tapasztalatom arra utasit engem, hogy felhívjam a t. ház és a t. minister ur figyelmét, hogy e bíróságok létesítésénél talán czélszerü volna a nagy javitó6*
