Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-437

Í37. országos ülés 1913 február 27-én, csütörtökön. 39 viszonyok közé jutnak vissza, és megint csak visszakerülnek a kriminalitás körébe. A kriminológia — ka szabad e gyűjtőszóval megneveznem — ezzel szemben azt a tételt állitja fel, hogy meg kell vizsgálni a bűnözés és kriminaütás összes faktorait és ezekhez képest azt. az eszközt és azt az óvó- vagy mentőintézkedést — néha szigorú munkára szoritást, vagy munkára nevelést, szükség esetén az ártalmatlanná tételt — alkalmazni, amely az adott esetben és a viszonyokhoz képest legalkalmasabbnak mutatkozik. A kriminalitás faktorai pedig lehetnek részben szervezetiek, — különösen degenerácziós testi elfajulás — részben társadalmi okok, részben a családi környezet, vagy a kereseti viszonyok hatása. Ehhez képest tehát tág hatáskört, jóformán teljhatalmat kell adni az illető büntetőbíróságnak és fel kell szerelni részben a társadalmi szervezetnek önként vállalkozó tagjai, részben állami kisegitő orgánumok utján azzal az ismeretkörrel, amely módot nyújt arra, hogy az osztályozás és az egyéni elbánás elvét alkalmazhassa. A jövő alkalmazás szempontjából ezen jogszabályok hátteréül a következőket tervezem. A budapesti gyűjtőfogházban már felállítottam egy megfigyelő intézetet, ahol egy elsőrangú, Európaszerte ismert pszichiáter, Moravcsik tanár vezetése alatt orvosok fogják először azt a szükséges megfigyelést és osztályozást végezni, amely különösen a degenerált és nem rendes állapotú fiatalkorúak különválasztását lehetővé teszi. Azonkivül pedig a fiatalkorúak biráit azon a külön tanfolyamon, amelyet már folyó évi május hóban nyitnánk meg, illetékes szakférfiak, t. i. természettudósok, nevezetesen pszichiáterek és az embertan művelői, továbbá a társadalomtudomány megfelelő munkásai, a kriminológusok, a büntető szocziológusok, végül a gyermektanulmány művelői, a pedagógusok fogják felvilágosítani mindazokról az ismeretekről, amelyek nehéz tisztjük betöltéséhez szükségesek. A fiatalkorúak birája mellett ott lesznek azonfelül a pártfogó tisztviselők, akiket az államhatalom külön e czélra alkalmaz, és ott lesznek a társadalom önkéntes szervezeteinek evégből jelentkező tagjai, akik a fiatal egyén viszonyait felkutatják és már a tárgyalás határnapjáig mindazokat az adatokat szolgáltatják, amelyek a biró határozatát lehetővé teszik. T. ház ! Ezekkel az uj jogszabályokkal szemben, amikor azokat több mint egy évtizeddel ezelőtt az irodalom és a törvényelőkészités terén a magam részéről képviselni megkiséreltem, többnyire azt a két ellenvetést kaptuk, hogy először is Magyarországon ezekre a kísérletekre, — mert be kell vallanunk, hogy az egész tárgy még csak a kísérlet szakában van — nincs elegendő pénzerő. Sokkal több intézetet kellene létesíteni, nagyobb befektetéseket kellene tenni, és ezekre nem leszünk képesek. Másodszor pedig, hogy a magyar társadalom ezekre a társadalom-védelmi munkálnia nem alkalmas, azok iránt nem érdeklődik, azokkal nem törődik. örömmel jelenthetem a t. háznak, hogy ezeknek a pesszimistáknak igaza nincs bebizonyítva, örömmel jelenthetem, hogy egyrészről a gyakorlati aggodalmak, amelyeket érvényesítettek, nem igazolódtak be, másrészről sokkal többet éroünk el a kísérlet első évei alatt is, mint amit komoly megfontolással remélhettünk. Mindenekelőtt van szerencsém jelenteni, hogy mig az 1910. évet megelőző évben intézeteinkben összesen legfeljebb 980 fiatalkorú volt elhelyezhető,addig ma az állam javító-intézeteiben, továbbá a társadalmi egyesületek azon intézeteiben, amelyek hasonló czélt szolgálnak, 3200 hely van. így tehát néhány év alatt több mint megháromszorozódtak a helyek, a nevelési alkalmak. Másodszor pedig, hogy a társadalmi szervezkedés, amely 1910-ben indult meg, máris jelentékeny eredményeket mutat. Körülbelül 60 uj egyesület alakult, továbbá az ország különböző vidékein, részben egyes t. barátaim és munkatársaim buzgólkodásából, részben emberbarátok, részben a társadalmi érdekek iránt teljesen tájékozódott szocziálpolitikusok közreműködésével oly társadalmi egyesületek keletkeztek, amelyek e jogszabályok alkalmazása körül is a siker reményében felhasználhatók lesznek. Különösen kell azonban hangsúlyoznom, t. ház, azt, hogy egészen egyoldalú, elhibázott és teljesen téves, hogy ha ezt az uj jogszabálycsoportot és ezek alkalmazását kizárólag emberbaráti dédelgetés, kényeztetésképen áUitják oda és az álhumanizmus vádjával illetik azokat, akik az uj eszmékért küzdenek. Ellenkezőleg, nyugodt lélekkel állithatom, hogy a régi jogszabályok alkalmazása, különösen az a rövid tartamú, egynéhány napi elzárás vagy fogház az elérhetőnél sokkal kevésbbé félelmetes az illető fiatalkoruakra nézve, a kelleténél kevesebb védelmet nyújt a társadalomnak és sokkal enyhébb, mert rendszerint munkáltatás nélkül, közös elzárásban, kényelmes, jól fűtött helyiségekben, megfelelő élelmezés mellett s olyan körülmények közt hajtatik végre, hogy az a nyomor és szűkölködés közt felnevelt fiatalkoruakra nézve nem büntetést vagy sanyargatást, hanem ellenkezőleg jobb helyzetet jelent. Ezzel szemben igenis szükség lesz arra, hogy az uj jogszabályokat helyesen alkalmazó biró azokban az esetekben, amikor védtelen, gyenge, veszedelemnek kitett, támogatásra szoruló gyermekről vagy fiatalkorúról van szó, szocziálpolitikai munkásságot végezzen: az emberbaráti szereretnek, felemelésnek és támogatásnak munkáját. (Helyeslés.) Azt az árvát, akiről előbb szóltam és aki éhségből lop, a fiatalkorúak birája természetesen nem fogja javítóintézetre vagy fogházra ítélni. De a másik részről — amint azt a példa fogja megmutatni, hogy esetleg a többségét az eseteknek fogja ez képezni — az uj jogszabályok