Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-437
40 'i37. országos ülés 1913 február 27-én, csütörtökön. hathatósabb védelmet nyújtanak a társadalomnak, mert helyesen alkalmazva, módot adnak a fiatalkorúak bíróságának, hogy egy-két napi fogház vagy pénzbüntetés helyett évek tartamára, 13 éves kortól 21 évig, vagyis 8 év tartamára terjedő javitó nevelést, vagy évek tartamára terjedő fogházat alkalmazzon. Ez a fogház pedig nem lesz többé munkanélküli, kényelmes elhelyezés, mint a régi fogházakban, hanem a 13 szervezett és a még kiépitendő intézetekben a fiatalkorú kora reggeltől késő estig a legszigorúbb fegyelem és ellenőrzés alatt • áll, szakadatlanul állandó és kemény munkát kell végeznie, a munkára rá van szorítva, és a hosszabb tartamnak a czélja épen az, hogy az emberi természetben rejlő szokásnál fogva évek sora alatt olyképen szokja meg a munkát, hogy azután többé vissza ne fcéjren a maga tétlen, kóborgó és csavargó életéhez, hanem rendes, normális ember maradjon. Biztosítom a t. házat, hogy a fiatalkorúak bírósága előtt szerzett tapasztalatok szerint sohasem afctól féltek azok a fiatalkorúak, hogy egykét napi fogházat kapnak, — ismerik annak könnyen elviselhetőségét — hanem a javítóintézettől. És ha az uj fiatalkorúak fogházában évek hosszú tartamára fognak elhelyeztetni, ez érezhetőbb, állandóbb és hosszabb tartamú nevelés lesz rájuk nézve. T. ház ! Kétségtelen, hogy ezen ujabb jogszabályok világszerte még csak a kísérlet szakában vannak, de annyit a legkonzervativebb jogászok is beismernek már, pedig minden kulturállamban foglalkoznak ezekkel, hogy az egész vonalon a fiatalkoruakra nézve az uj eszmék a győztesek, hogy ma már nem csupán egy ködös, bizonytalan, hanem határozottan felismerhető körvonalait látjuk annak az uj rendszernek, amely a jövő évtizedek munkájából kiépül, és míg egyrészről a társadalom arra szoruló elhagyott osztályainak a védelmét megalkotja, másrészről — amit az emberbarátok néha nem tudnak — egyúttal a helyesen felfogott társadalmi önérdeket szolgálják. (Elénk helyeslés.) T. ház ! Körülöttünk világszerte a népeknek egy hatalmas versenye folyik, és meg vagyok győződve, hogy ebben a heves versenyben nem a régi fegyverek lesznek a győztesek, hanem győztes lesz az a nemzet, melynek fiai többet tanulnak, többet dolgoznak, (Élénk helyeslés.) melyek a művelődésben, a gazdasági munkában előbbrehaladnak, és amelyek jobban megbecsülik minden országnak egyáltalán legbecsesebb erejét, az emberi erőt, és amelyek egyúttal módot adnak arra, hogy a nép széles rétegei demokratikus alapon fejlődhessenek. Ez a javaslat ugyanezeket az alapgondolatokat szolgálja, módot ad arra, hogy a fiatalkoruaknak tízezrei, akik eddig a züllésnek és fogház utján az erkölcsi vagy fizikai elpusztulásnak voltak kitéve, felnövekedjenek, mint rendes, békés, a társadalmi rendet tisztelő és egyúttal munkás polgártársaink. Módot akar adni ez a javaslat arra, hogy a magyar nemzet ereje ugy művelődési, mint gazdasági téren fokoztassék és növeltessék. Ezért a magam részéről, ha kétségtelennek is tartom, hogy kedvezőbb helyzetben egy későbbi törvényhozás a mostani javaslatnak számos intézkedését módosítani fogja ós ugy a büntetőnovella neve alatt ismert 1908. évi XXXVI. törvényczikket, mint ezeket a szervezeti és eljárási szabályokat esetleg nagyon lényegesen át fogja alakítani, mégis vitatom és állítom, hogy ez a kísérlet is szolgálatot fog tenni az ország széles néprétegeinek, miért is a javaslat alapeszméit szives elfogadásra ajánlom, (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tárgyalást. Szólásra ki van feljegyezve ? Szojka Kálmán jegyző: Jakabffy Elemér! (Halljuk! Halljuk!) Jakabffy Elemér: T. ház ! Csak természetes az, hogy annak a beszédnek hatása alatt állok, a melyet az előbb hallgattunk végig. Hiszen azok a fejtegetések, azok a szavak, amelyeket hallottunk, szinte ugy hangzottak, mintha nem is minister, hanem apostol ajkairól hangzottak volna, (Ugy van ! Ugy van I Éljenzés.) aki évtizedes munkásságának, lelkesedésének eredményét a megvalósulás előtt látja. (Igaz I Ugy van!) Azt hiszem felesleges munkát végeznék és talán visszaélnék a t. ház türelmével, ha az előadó ur és a minister ur szavai után a szőnyegen fekvő törvényjavaslat egyes részleteinek, egyes diszpoziczióinak helyességét, indokoltságát fejtegetném. íla mégis felszólalok, teszem ezt azért, hogy e helyről is foglalkozzam azzal a váddal, amely vád bizonyos szakkörök, bizonyos szaklapok, sőt a napisajtó egynémely orgánuma által is támasztatott azok ellen, akik ennek a javaslatnak megteremtői, aki ezt benyújtotta és akik ennek lelkes támogatói vagyunk. Az kétségtelen dolog, hogy mint minden radikális kezdésnek, ugy ennek a javaslatnak és az ebben, valamint már a büntetőnovellában lefektetett gondolatnak is megvannak a maga, hogy ugy mondjam, bizalmatlanai, ellenzői. És ezt természetesnek is kell találnunk, mert hisz az ember alapjában véve konzervatív lény. Azonban mindenesetre csodálattal kell, hogy eltöltsön az, hogy találkozunk olyan felfogásokkal is, amelyek még ma is szivesebben látnának az igazságügy élén egy Carpzovot, aki azzal dicsekedett, hogy élete folyásán 20.000 halálos ítéletet irt alá, mint egy Balogh Jenőt, aki, kétségtelenül meg vagyok győződve, élete legnagyobb dicsőségének azt tartaná, ha ministersége alatt 20.000 fiatalkorút javíthatna meg saját eszméi és alkotásai utján, ha ennyi fiatalkorút menthetne meg erkölcsileg a magyar nemzet, a magyar társadalom számára. (Tetszés és éljenzés.)
