Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-437

'i-37. országos ülés 1913 február 27-én, csütörtökön. 37 kerülnek a fiatalkorúak birósága elé, hanem a ren­des büntető perrendtartásszerü biróság elé. Ezek­nek az eseteknek a száma azonban nagyon korláto­zott. Az első eset az, hogy ha a kiskorú sajtó­deliktumot követ el, még pedig 15 éves korán felül. Ebben az esetben a törvény, nehogy megbolygassa az e részben fennálló garancziáíis intézkedéseket, meghagyta az esküdtbirósági hatáskört. Azonkívül ha 18 éven aluli fiatalkorúnak valamelyik bűne összekerül egy olyan bűnével, amelyet 18 éven túl követett el, amely tehát már a rendes hatáskör alá esik, akkor szintén a rendes birói hatáskör alá vonatik. Végre a harmadik eset az, ha a fiatalkorú a büntetőkódex legsúlyosabb cselekményeit kö­veti el, nevezetcsen, ha halállal fenyítendő cselek­ményt követ el, tehát gyilkosságot vagy pedig egy­általában fegyházzal büntetendő cselekményt. Ebben az esetben a törvény az esküdtbirósági hatáskör kizárásával szintén a rendes hatáskör alá vonja, mert ezek súlyosabb deliktumok, amikor is a fogházbüntetés 15 évig is kiterjedhet. Máskülön­ben pedig az egyes bírák szabják ki a fogházat is 5 évet meg nem haladó terjedelemben. Ennél a rendes eljárásnál is természetesen az enyhébb szabályok közül egész sorozatnak alkal­mazását rendeli a törvény és itt is egyszerűsítve van épen ezekben a vizsgálati eljárás, ugy hogy itt sem érvényesül a kiskorúakkal szemben a törvénynek az a merev szigora, amely különben a kriminalitás egyéb terén fennáll. Ezenkívül a közigazgatási hatóságok rendőri büntető hatásköre alatt maradnak azok a kihá­gások, amelyeket a kiskorú elkövet és amelyek különben is a törvény szerint oda tartoznak, kivéve mégis azokat a csavargási és koldulási cselekményeket, amelyeket czélszerüségi szem­pontból az egyes bíró elé utal a törvény. Egész sorozat rendkívüli intézkedése van a törvénynek, amely arról is gondoskodik, hogy pénzbüntetést is ki lehessen szabni és összhang­zásba hozza a törvényt a büntető novella némely intézkedéseivel. Az elévülésre nézve is enyhébb intézkedéseket rendel és a ministert felhatal­mazza, hogy a tapasztalatok szerint e törvényes intézkedéseket kiegészíthesse az eljárás terén. Ha t. i. hiányokat tapasztalna, ez esetben ne kelljen a törvényhozást igénybe venni, hanem kiegészítő intézkedéseket tehessen maga a minis­ter is. Természetesen arra nincs joga, hogy a tör­vény intézkedéseit meg is változtathassa. íme, t. ház, ezek a javaslat lényeges intéz­kedései. Amint méltóztatnak látni, itt a törvény­hozás és az ország jelentékeny lépést tesz előre az emberiesség és a társadalmiasság terén. Amig a fiatalkorúak bűnözése terén ezek az intézkedések nem voltak életbe léptetve, igen magas volt a deliktumok szaporodása. Igen sokan ezektől az intézkedésektől azt várják, hogy a szaporodás helyett apadás fog beállani; de ha nem állana is be apadás, ha pusztán csak a szaporodást tud­juk feltartóztatni, a törvény akkor is a jövőben leselkedő számos katasztrófákat előzhet meg és ezzel kétségkívül köszönetre és hálára érdemes intézkedéseket igtat törvényeink közé. Az igazságügyi bizottság a törvény alap­intézkedéseit lényegükben nem érintette, mind­azonáltal a részletekre nézve változtatásokat hozott be, amelyek czélszerüeknek mutatkoztak és ame­lyek a képviselő urak kezében levő javaslatba fel vannak véve. Ezekkel a változtatásokkal mind általánosságban, mind részleteiben elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az igazságügyminister ur kíván nyilat­kozni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Az ujabbkori művelődés leg­nagyobb problémái, a szocziális kérdés részletei éreztetik hatásukat a törvényhozás és az igazság­szolgáltatás minden ágában. Ugyanennek a hatás­nak következménye, hogy ma világszerte különös előszeretettel és nagy alapossággal foglalkoznak a fiatalkorúak büntetőjogának, a rájuk vonatkozó igazságügyi szervezetnek és per jognak reform­kérdéseivel is és ezen a téren is egyrészről némely társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére, más­részről pedig arra törekszenek, hogy a társada­lomnak a jelenlegi jogszabályoknál hathatósabb védelmet nyújtsanak. Sok igazság van abban a szállóigében, amely korunkat a gyermek századának nevezi, és amely megjelölés, felfogásom szerint, minden időben bizonyos gloriolával, bizonyos dicsfénynyel fogja ezt a kort övezni, amennyiben jelét fogja adni annak, hogy a patria potestas tanára vonatkozó zord jogszabályokkal szemben ma épen az el­hanyagolt, veszedelemben lévő fiatalság védelmére a törvényhozások, az államhatalom, annak ható­ságai és a társadalom minden téren buzgó tevé­kenységet fejtettek ki. Magyarországon ennek a munkának még csak a legelején vagyunk. Es amikor erre a javaslatra és a javaslat végrehajtására vonatkozó terveim­nek mintegy hátterét vázolni bátorkodom, teszem ezt abból a czélból, hogy módot adjak a t. ház minden tagjának, és ezen a réven a nyilvános­ságnak is, hogy ezt a munkaprogrammot, amelyet e téren felállítottam, megbírálhassák és annak tökéletesítésére közrehathassanak. (Halljuk !) A régi és az uj jogszabályok szembeállításá­val a következő kép tárul elénk. Korábban 1910-ig, a fiatalkorúak anyagi büntetőjogára, igazságügyi szervezetére és per jogára nézve ugyan­azon jogszabályok voltak hatályban, mint a fel­nőttekre, azzal a változtatással, hogy az enyhítés alkalmazásában a fiatalkorúak ügyei, mondhat­nám, az állami repressziónak minimumával szok­tak elintéztetni. Magam is figyelvén ezen tör­vénykezési tárgyalásokat, konstatálom, hogy leg­több olyan ügyben, amely a büntetőbíróság elé került — legalább az 1908. és 1909-ik esztendők­ben, amikor százszámra hallgattam bírósági tárgyalásokat, — a biróság rendszerint néhány korona pénzbüntetést, vagy azt helyettesítő né­hány napi elzárást, a legsúlyosabb esetekben pe-

Next

/
Thumbnails
Contents