Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-437
36 4-37. országos ülés 1913 február 27-én, csütörtökön. alatt követi el a cselekményeket. Ilyenkor az orvosszakértőket is meghallgatja, sőt elhelyezheti a fiatalkorút megfigyelő intézetbe is, szóval — amint méltóztatik látni — minden intézkedését a »jó apa« körültekintésével teheti meg. Kirendelhet továbbá védőt is akkor, mikor ennek szükségét látja, még pedig az eljárásnak mindjárt első stádiumában. A védő azután végig kiséri. Ez volt az oka annak, hogy az eredetileg kontemplált közvédői intézményt, az első fokon, az igazságügyi bizottság átjavította, mert hiszen a fiatalkorúak érdeke nem az, hogy naponkint és tömegesen egyetlen védő lássa el az ügyeket, hanem, hogy a kirendelt védő folytonosan figyelemmel kisérhesse az illető egész sorsát a biróság előtt. Az eljárást a biró kétféleképen fejezheti be. Abban az esetben, ha az tűnik ki, hogy a bűncselekmény oly kevés nyomatékú, hogy tulajdonkéjben a kiskorúval szemben nem érdemes eljárni, a közvádló maga is elejtheti a vádat, noha a deliktum fenforog, másrészről pedig a biró az összegyűjtött adatok alapján tárgyalás nélkül véghatározattal intézkedhetik. Ekkor azonban nem minden büntetést róhat ki, hanem csakis a nevelő természetüeket. így kiróhatja a kiskorura a dorgálást, a próbára-bocsátást, azután még egy uj büntetésneme b. amely szintén a betoldottak között fordul elő, amely hasonlít a régi iskolákból ismert karczerhez, tudniillik a kiskorút bevonhatja egyazon napon legfeljebb 12 órára terjedő becsukásra, amit őrizetnek neve r í; a törvény, még pedig az élelmiszerek elvonásával. Ez a rövid koplaltatás, amelyhez hasonlóra talán méltóztatnak emlékezni gyermekkorukból. Ami a fiatalkorúak vizsgálati fogságát illeti, itt nincs helye sem letartóztatásnak, sem vizsgálati fogságnak. Mindazonáltal a biró a fiatalkorút 15 napra őrizet alatt tarthatja, ha annak szükségét látja ; még pedig vagy átadhatja valamely patronázsnak, vagy gyermekmenhelynek, avagy pedig bent, a birósági helyiségekben is őriztetheti a kiskorút. Ezt az őrizetet — de ez nagyon ritkán fog előfordulni — egy-egy hónappal a törvényszéki tanács meghosszabbíthatja, a szükséghez képest. Azonban mindenesetre elkülönítve kell a kiskorút a többi bűntettesektől őrizni. Az eljárás másik befejezési módja a tárgyalás. A törvény itt a nyilvánosságot a kiskorú érdekében jelentékenyen korlátozza, amennyiben a bírónak teljhatalmat ad arra, hogy a nyilvánosságot a tárgyalásból kizárja. De akkor is, hogyha nem zár]a ki a nyilvánosságot, tulajdonképen csak szűkebbkörü nyilvánosságot engedhet meg, amennyiben a hivatalos személyeken és a kiskorú gondviselő szülein kivül csak ügyvédeket és ezek helyetteseit engedheti a terembe, valamint azokat, akik jogos érdeküket bebizonyítják, például hogyha patronázsbeli úrhölgyek vagy a lelkész, tanitó akarják az eljárást nézni stb. De a kíváncsi tömegeket a törvény kizárja, mert a kiskorúnak nem érdeke, hogy botlását kivigyék és tovább beszéljenek róla. De elzárja a törvény a sajtó nyilvánosságát is, még pedig a már meglévő törvényeknek, az 1897. évi korlátozásnak és a múlt esztendőben hozott korlátozásoknak értelmében és nemcsak az aktákból merített tényállás közzétételét tiltja meg, hanem azt is, hogy más forrásból merített hírt adjanak ki olyan ügyben, amelyben kiskorú ellen eljárás folyik. Méltóztatnak felismerni ebből ennek rendeltetését is. Hogy t. i. az ilyen szerencsétlen kiskorura, aki talán tévedésből, vagy a környezet hatása alatt követett el lopást vagy hasonló cselekményt, ne üttessék reá a bélyeg már élete elején. Azt hiszem a törvénynek ez a humanizmusa feltétlenül elismerést éredmel. Az igy tárgyalás utján befejezett ügyekre a bíró az emiitett dorgálás, próbára-bocsátás, javító-nevelés helyett elrendelhet fogházbüntetést, elzárást és államfogásbüntetést. Perorvoslatnák, felebbezésnek van helye minden érdekelt részéről a királyi törvényszéknek a fiatalkorúak tanácsa elé, ahol kötelező védelem van s ahol a tanácsnak tágkörü fölhatalmazása is, amennyiben az ügy megvizsgálásán kivül azt visszaküldheti, kiegészítheti. A_z ügy felmehet semmiségi panasz alakjában a királyi táblához és pedig az ügyész részérő], ha a törvénynek valamely lényeges rendelkezése meg van sértve, ide tartozván az enyhitési szakasz és a büntetőnovella 18. szakasza, a kiskorú és védője részéről, ha a törvénynek valamely lényeges intézkedését sértette meg a biróság javító-nevelés, fogház vagy államfogház esetén. Ez azért van, hogy a felsőbb bíróságnak módja legyen korrigálni a nagyobb hibát. Van azonkívül szűk keretek között igazolás és perújítás. A végrehajtási intézkedések között a fiatalkorúak bíráját igen tág, úgyszólván gyámi és atyai jogkör illeti meg : a kiskorút maga elé idézheti, felügyelő hatóságát értesicheti, megdorgálhatja, más helyre helyezheti, megrövidítheti a próbára való bocsátást, megfedheti, utasíthatja a szülőt, hogy a gyereket járassa iskolába, őrizet alá helyezheti, szóval mindazon nevelő és javító intézkedéseket megteheti, melyek egy bonus páter familias feladatával járnak. A javító-nevelést elrendelheti akkor is, ha a fiatalkorú már a fogházból vagy államfogházból kiszabadult. De megrövidítheti ezeket az intézkedéseket is, ha a kiskorú javultnak mutatkozik. Amint méltóztatik látni, itt kevésbbé a strictuni jus-ra van helyezve a súly, mint inkább arra, hogy a kiskorú erkölcsi javulása minél teljesebb mértékben és lehetőleg minél enyhébb eszközökkel legyen bitzositható. Ennél a munkánál nagyon sok sikert várunk mindenesetre a patronázs-intézetektől is, amelyek igen szép lendülettel indultak meg és óhajtandó, hogy ezt a lendületet meg is tartsák, ami a társadalmi intézményeknél bizony nem mindig szokott előfordulni, (ügy van !) Ezenkívül van egy rendes hatáskör is. Nevezetesen a súlyosabb esetekben a kiskorúak nem
