Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-434

16 k3k. országos ülés 1913 január 23-án, csütörtökön. járóságnál és délután 4 órakor csekély számú hallgatóság előtt meg is tartotta a programmbeszédjét. Időközben a szolgabíró értesülvén arról, hogy ott gyűlést tartanak, csendőri karhatalmat rendelt ki annak feloszlatása végett. Azonban akkorára már ezek a kisszámú választók elszéledtek a helyszínéről, ugy hogy semmiféle erőszakoskodásra, vagy ilyesmire a sor nem került. Azonban mégis Rudnay Béla képviselő ur ellen ezen kihágás, nevezetesen a választási törvény 104. §-ába ütköző kihágás miatt eljárást indított a főszolgabiróság azért, mert nem jelentette be a gyűlés megtartását az előtte való napon. Rudnay Béla képviselő ur azzal védekezett, hogy a bejelentés nem az ő kötelessége volt, mert hiszen nem ő hívta egybe a gyűlést, ne mégis, hogy ellenőrizhesse a gyűlést a hatóság, annyit önként megtett, hogy az elöljáróságnak bejelentette, hogy azon a helyen programmbeszéd tartása, illetve kisebbszerű népgyűlés lesz. Ennek daczára 1910 május 27-én a szolgabíró Rudnay Béla képviselő urat 50 korona pénzbüntetésre Ítélte, elvetvén az általa felhozott kifogást azért, mivel általános szokás, hogy a képviselő jelentse be a programmbeszéd megtartására egybehívott gyűlést, (Felkiáltások : Sohasem volt szokás !) és megállapítván indokolásában azt, hogy Rudnay Béla képviselő ur »a tettességet* ugy is beismerte. Azt mondja továbbá a szolgabíró ur indokolásában (olvassa) : »Bgyébként ezen kihágásért járó felelősséget, ugy látszik, csak a marasztalt nagy ambiczióju képviselője igyekszik ismeretlen tettesekre háritani«, — holott a tényállás szerint Rudnay Béla képviselő ur a tettességet beismerte. Rudnay Béla képviselő ur ezt a határozatot megfelebbezvén, Hont vármegye alispánja — de most már a képviselőválasztás után, tehát akkor, amikor már Rudnay Béla képviselő ur meg volt választva képviselőnek, még pedig 1910 június 15-én — az ítéletet helybenhag3'ta azzal a változtatással, hogy az 50 korona pénzbüntetést 30 koronára szállította le. Felebbezés folytán az ügy a belügyministerium elé kerülvén, a belügyminister ur észrevette, hogy akkor már Rudnay Béla országgyűlési képviselő volt, amikor az alispán ellene a pénzbüntetést megállapította s ennek következtében a belügyminister megsemmisítette az eljárást és visszaküldte az aktákat. Most már a közigazgatási hatóság Rudnay Béla képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését kéri, hogy ellenében eljárhasson. A mentelmi bizottság ugy találta, hogy olyan országos gyakorlat tulajdonképen nincsen, amely szerint a programmbeszéd megtartására a választók gyűlését a képviselőjelölt lenne köteles egybehívni, az iratokból pedig kitűnik, hogy Rudnay Béla képviselő urat meghívták egy ilyen gyűlésre, tehát nem olyan gyűlés volt ez, amelyet ő hívott össze, hanem mások hívták össze. Kiderült továbbá, hogy a szolgabíró az ítéletben a képviselő úrra nézve csipkedő megjegyzéseket tett, az alispán pedig a már megválasztott képviselőt, habár köztudomású volt, hogy meg van választva képviselővé, mégis elitélte. Ennek következtében a mentelmi bizottság ebben az esetben zaklatás esetét látja fenforogni, (Igaz! ügy van!) és azt indítványozza a képviselőháznak, hogy ne méltóztassék a mentelmi jogot felfüggeszteni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát, amely szerint a jelen esetben Rudnay Béla képviselő ur mentelmi joga ne függesztessék fel, elfogadni: igen vagy nem ? (Igen '.) Elfogadtatik. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a napirend 21. pontja, a mentelmi bizottság jelentése Maczky Emil országgyűlési képviselő mentelmi ügyében (Írom. 714). Kenedi Géza előadó: T. ház! Mikola Gyula, Károly, László, Árpád és Géza feljelentette a budapesti büntető j árásbiróságnál Maczky Emil országgyűlési képviselőt, hogy egy tanúvallomásban róluk, illetőleg egész családjukról becsmérlőleg nyilatkozott. Ebben az esetben is azonban az a hiba van, hogy sem tanúvallomással, sem más támogató okirattal ezek az iratok felszerelve nincsenek, amikből a mentelmi bizottság megállapíthatta volna a tényálladékot; ennek hiányában jaedig nem bírván eljárni, a bizottság azt indítványozza, hogy ebben az esetben se méltóztassék a mentelmi jogot felfüggeszteni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát, hogy Maczky Emil képviselő úrra nézve a mentelmi jog ne függesztessék fel, elfogadni: igen, vagy nem ? (Igen.') Elfogadtatik. Ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a napirend 22. pontja, a mentelmi bizottság jelentése Lovászy Márton országgyűlési képviselő mentelmi ügyében (írom. 715). Kenedi Géza előadó : Szenderi Zoltán budapesti kereskedő magáninditványt tett (Halljuk! Halljuk I) Lovászy Márton országgyűlési képviselő mint a Magyarország kiadója ellen, mivel állítása szerint lapjának, a »Magyarország<<-nak 1911. évi márczius hó 1-én kelt számában őt — a panaszló Szenderit — azzal vádolta, hogy a panaszló Szent déri tulajdonában levő »Szent István műintézet betéti társaság« czimü czéget arra használta fel, hogy az országos jóhitelü Szent István Társulat czégével összecseréljék az ő czégét és aztán ezzel a fondorlatos eljárással a vidéki népet kizsákmányolja. E feljelentésre az illetékes vizsgálóbíró eljárt, felhívták a »Magyarórszág«-ot, adja ki a czikk szerzőjét. Lovászy Márton helyett azonban Elek István munkatárs jelentette ki, hogy a Szent István Társulat egyik igazgatója iktatta be