Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-434
434. országos ülés 1913 január 23-án, csütörtökön. 7 szolgáló szanatóriumok és üdülőhelyek létesitése az ipari és kereskedelmi alkalmazottak és munkások javára, a budapesti Poliklinikai Egyesület által létesitendő kórház pedig szintén az alsóbb néposztályok javára szolgálnak: nem késhetett a kormány ezen jogosult kérelmeket teljesiteni. (Helyeslés.) És, t. ház, szerenesésnek mondható az a mód, melylyel a kormány ezen szándékát az államkincstár igénybevétele nélkül megoldja. 12 mDlió korona névértékű, egyenként 12 koronáról szóló nyereménykötvénynek kibocsátását tervezi e javaslat anélkül, hogy az államkincstárt bármily tekintetben igénybe venné s ennek engedélyezésére kér a kormány e javaslatban felhatalmazást a törvényhozástól. Egy megfelelő sors jegyalap létesitése utján, amelynek kezelését az állam teljes felelősséggel magára vállalja, körülbelül hét millió koronát juttat a javaslat a legégetőbben szükséges és sürgős szocziális és kulturális feladatok teljesítésére. Ebből ?/ 14-ed rész, tehát három és fél millió korona jut az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak a tüdővész ellen való védekezésre és a már jelzett intézmények létesítésére. Ez különösen az ipari munkások körében kell, hogy megelégedést keltsen, (Élénk helyeslés.) és mint a törvényhozás és kormány melegszívű érdeklődésének bizonyítéka és hatékony támogatása bizonyára hálás szívvel fog fogadtatni. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Három és fél millió korona igen jelentékeny összeg és ez j ól »felhasználva s az egész közegészségügy szolgálatára rendelve a törvényhozás és a kormány azon törekvését lesz hivatva megvalósítani, hogy a tüdővész folyton terjedő, nemzetpusztitó kórjával a sikerre való kilátással megküzdjünk. (Helyeslés.) Időszerű és indokolt erre való tekintettel a javaslatnak mielőbbi törvényerőre való emelése, annyival inkább, mert bizonyos oldalról, ahonnan hivatásszerűen izgatják a munkásságot, a törvényhozás és a kormány indokolatlan és méltatlan támadásoknak van kitéve, mintha a munkásság érdekei nem részesülnének abban a komoly, czélszerű és erőteljes gondozásban és ápolásban, amelyet a munkásság nagy és egyetemes érdekei joggal elvárhatnak az államhatalomtól. Az 1913. évi budget és ezen törvényjavaslat minden sora fényes czáfolata annak a feltevésnek, mintha a kormány és törvényhozás közönyös volna a munkásság sorsa, egészségügyének javítása és kulturális fejlődése iránt. (Az elnöki széket Beöthy Pál alelnök foglalja el.) Hiszen azon két millió koronányi kamatok, amely összeget a közművelődési egyesületek támogatására juttat a javaslat, amely alapitványszerüleg fog kezeltetni és a Közművelődési Tanács javaslatára a vallás- és közoktatásügyi rininister által jóváhagyandó tervek alapján fog felhasználtatni, szintén az alsóbb néposztályok kulturális érdekét szolgálják. De ezt a czélt' szolgálja az az 1% millió korona is, amit a javaslat a Budapesti Poliklinikai Egyesület által létesitendő kórház építésére kivan fordíttatni, segíteni fog ez utóbbi a közkórházak elégtelensége által okozott s annyiszor felpanaszolt bajokon is és egy emberbaráti működése által általánosan joggal dicsért érdemes társadalmi intézményünket hozza abba a helyzetbe, hogy épen a legszegényebb néprétegek javára fejleszsze és fejtse ki fokozott mérvben áldásos tevékenységét. (Élénk helyeslés.) A nagy és nemes czélokra való tekintettel helyes és indokolt a javaslat 1. és 2. §-aiban foglalt felhatalmazás és indokoltak a 3. §-ban adott kedvezmények. A törvényjavaslat az abban megnevezett intézményeket a nyereménykölcsön kedvezményeiben akarja részesíteni anélkül, hogy a kölcsönnel járó anyagi kötelezettségek terhelnék és ezért a sorsolási alap kezelését az állam teljes felelősséggel vállalja magára, ami egyrészt előmozdítja a sorsjegyek kelendőségét és a sorsjegy vásárló közönségre tetemes előnyt jelent, de másrészről egyúttal előny a támogatásra szoruló intézményekre nézve is. Mindez pedig előreláthatólag megtörténhetik anélkül, hogy a kincstár bármely közvetlen áldozatot hozna. Mindezek alapján tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Mihályi Péter jegyző: Hegedüs Kálmán) Hegedüs Kálmán : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) A t. kereskedelemügyi minister ur legutóbb tartott, igazán nagyszabású budgetbeszédében igen helyesen rámutatott arra, hogy az államnak morális kötelessége a nehéz helyzetben levő osztályok sorsán könnyíteni. (Igaz ! Ugy van !) Morális kötelessége pedig azért, mert hiszen az állam a kultúrának terjesztésével maga is egyik tényezője a2 igények emelésének (Ugy van !) és az emelkedő igények kielégítésére szolgáló eszközök megdrágításának. Ennek a kötelességének tett eleget az állani, amikor a t. kormány az 1913. évi költségvetésben több mint 20 millió koronát irányzott elő a szocziális érdekek támogatására. És ennek a morális kötelességének tesz eleget a magyar kormány akkor, amikor elénk terjeszti a jelen törvényjavaslatot, melyet a t. előadó ur olyan érdekes fejtegetés keretében ismertetett mi velünk. •'Igaz ! ügy van !) De, t. képviselőház, nemcsak morális kötelessége az államnak az, hogy azoknak a kevésbbé tehetős, szegény néposztályoknak a sorsán enyhítsen, hanem az az állam, amely a munkásosztály életszínvonalának emelésére törekszik, a maga létének és jövőjének veti meg szilárdabb alapjait. (Igaz! Ugy van!) Olyan kötelességet teljesít ezzel az állam, amely kötelesség teljesítéséért . . . Egy hang (jobbfelől) : Hálát érdemel! Hegedüs Kálmán : . . . amely kötelességért nem lesz hálás senki, amely kötelesség teljesítéséért ne várjon az állam semmiféle hálát és semmiféle