Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-434

8 454. országos ülés 1913 január 23-án, csütörtökön. köszönetet. (Helyeslés.) Nagyon sajnálom, hogy ezen a téren nem érthetek egyet t. barátommal, az előadó úrral, aki ezt a hálát igen erősen hangsúlyozta. Farkas Pál: Ugy van ! Igaza van ! Hegedüs Kálmán : Olyan kötelességet teljesít ezzel az állam, amely méltó és örökértékii jutalmát abban a nagy nemzeti erőgyarapodásban fogja megtalálni, amelyet az erőteljes, az egészséges, a boldog és megelégedett munkásosztály reprezentál a nemzeti termelésnek nagy műhelyében. (Helyeslés.) 'És, t. képviselőház, ez az a tér. ahol azok a nagyon elszomorító ellentétek az osztályok között, amelyek sokszor igen erősen szoktak kiélesedni, eltompulnak és elenyésznek. Mert hiszen ma már mindenki tisztában van azzal, hogy egy erőteljes és értékes munkásnemzedék talpraállása egyaránt közös érdeke a munkaadóknak és a munkásoknak is. (Igaz! Ugy van !) Ez elől a belátás elől ma már nem zárkózhatik el a legridegebb kapitalista lélek sem. S ez az oka annak, hogy a szocziális kérdés dom'náló eszméjévé lett a XX. századnak. De, t. képviselőház, mi az a különbség, mi az a jellegzetes vonás, amely a régi szocziális mozgalmakat és a modern szocziális kérdést egymástól elválasztja és megkülönbözteti ? Régen az éhség, a nyomor, a szenvedés és a nélkülözés kergette bele, sokszor lázadásban kitörő elégedetlenségbe az alsóbb néposztályokat. Ma ott a legnagyobb a forrongás, ahol legjobban terjed a kultúra, (Igaz ! Ugy van !) ma ott a legerősebb a szocziálizmus, ahol legjobban növekednek az igények. (Igaz ! Ugy van !) Az Abruzzokban nincs szocziálizmus, Árva megyében nincs szocziálizmus ; de igenis van szocziálizmus Németországban, azokban az állam által fentartott munkásjóléti intézetekben, ahol az a munkás olvashatja a szocziálista könyvtárt, olvashatja a »Vorwärts«-et, amelyet a kormány az ő számára megrendel. Az igények növekedésével' terjed a szocziálizmus, a kultúra terjedésével növekednek az igények, és ezeknek az igényeknek a kellő határok közt való kielégitése a helyesen felfogott és jól alkalmazott szocziálpolitikának egyik legmagasztosabb feladata. (Ugy van!) Ennek a feladatnak egyik megoldása az a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik. Ez a törvényjavaslat nagyon bölcsen találja meg a helyes középutat, amelyen a törvényhozónak haladnia kell. Nem téved el az állami szoczializmusnak, nézetem szerint, nagyon elhibázott ösvényére, amely szükségszerűen odavezet, hogy az a munkás elveszti hitét önmagában, elveszti a bizalmat a maga erejében, és ez a bizalom egyenes arányban csökken az államtól élvezett segítség növekedésével. (Ugy van !) A szocziális, kulturális és munkásjóléti czélok elérésére alkotandó intézményeket az állam e törvényjavaslatban nem a maga terhére vállalja el. és ezzel mintegy módot nyújt arra, hogy az alacsony névértékű nyereménykötvények kibocsátásával esetleg azok a legszegényebb néposztályok a maguk filléreivel, a maguk erejéből alkossák meg az intézményeket, amelyek az ő javukat szolgálják. Igen fontos és erős garancziát látok arra, hogy visszaélések nem fognak történni, igen erős és fontos garancziát látok arra, hogy ez a sorsjáték sikerrel biztasson, mert az állam ugy a nyereménykötvények kibocsátását, mint a sorsjátékalap kezelését, valamint a hitelműveletek koczkázatát is magára vállalta. Ha azt nézem, hogy hol van az erkölcsi bázis, az ethikai erő ebben a javaslatban, akkor ezeket megtalálom azokban a nemes és nagy czélokban, amelyekre azok az intézmények irányulnak, amelyek ezzel a törvényjavaslattal létrejönnek. Ezek a czélok szocziális czélok, általános közegészségügyi czélok, munkásjóléti és kulturális czélok. Hogy pedig ezeknek a czéloknak elérésére, ezeknek az igényeknek kielégítésére fog szolgálni az az eredmény, erről biztosit bennünket a törvényjavaslat intézkedése, amely a kormány számára a teljes felelősséget és a teljes ellenőrzési jogot fentartotta. (Helyeslés.) Még csak annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a t. pénzügyminister ur jól meg fogja találni, meg fogja választani — már csak a sorsjáték sikere érdekében is — azt a kellő időpontot, amikor a nyereménykötvények kibocsátásra kerülnek. És most, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy egy őszinte és mélyen átérzett kívánságot nyilvánítsak. (Halljuk ! Halljuk !) És ez a kívánság az, hogy haladjunk mi tovább azon az utón, amelynek egyik igen hatalmas jelzőoszlopa ez a törvényjavaslat. Haladjunk mi azon az utón tovább, amelyen elindultunk. Ne törődjünk semmiféle váddal, semmiféle ellenséges indulattal, amely ellenünk lázítja a szenvedélyeket. (Helyeslés.) Ne zavarjon bennünket semmiféle vaklárma, amelynek az a czélja, hogy műelkeseredés, műelégedetlenség magvait hintse el a munkásosztály lelkében. Menjünk előre a magunk utján, ne várjunk mi semmi hálát és semmi köszönetet ezért. Haladjunk, t. ház, azon az utón, melyen megindultunk, melyet kijelölt számunkra nemzetünk nagy jövőjébe vetett hitünk, nemzetünk nagy jövője iránt érzett szent kötelességünk. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak a tüdővész elleni védelmére létesítendő intézmények czéljaira, közművelődési czélok támogatására és a budapesti poliklinikai egyesület által létesítendő kórház czéljára engedélyezendő nyereménykölcsönről általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a törvényjavaslatot a ház elfogadja.