Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-441

116 Hl. országos ülés 1913 márczius 4-én, kedden. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Az állami tanítók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatnak megfelelő szakaszánál egy megnyugtató kijelentést tettem, utalással a pénzügyminister urnak szives Ígéretére. Ennek alapján t. képviselőtársam, Giesswein Sándor ur ott előterjesztett módositványát szives volt visszavonni. Bátor vagyok ugyanezt a kijelentést lényegileg ismételni, hogy t. i. egy olyan költségvetési tételt fog igyekezni a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyministerium évről-évre felvenni, amelynek értelmében az összes érdemes tanitók szolgálati éveik arányához képest ebben a megfelelő személypótlékban részesülhessenek. (Helyeslés.) Nagyon kérem t. képviselőtársamat, hogy indítványát itt is méltóztassék visszavonni. (Helyeslés.) Giesswein Sándor: Ezt a megnyugtató kijelentést tudomásul véve, határozati javaslatomat visszavonom. Elnök : A t. képviselő ur benyújtott módositványát visszavonta. Ennek folytán a szöveg megtámadva nem lévén, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. §. Almássy László jegyző (olvassa a 8—16. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa a 17. %-t). Szojka Kálmán jegyző: Giesswein Sándor ! Giesswein Sándor: T. képviselőház ! Itt a tanítók lakásáról van szó és én csak röviden reflektálok arra, amit a t. előadó ur akkori határozati javaslatomra hangoztatott, azzal vigasztalván engem, hogy a 17. §-ban benne van az, hogy a hitfelekezeteknek joguk van felemelni a lakáspénzt. A joggal magával azonban nincs kisegítve a tanítón ; épen azért én a 4. bekezdésnek következő módosítását vagyok bátor ajánlani: »Kivánatos, hogy az iskolafentartó község, illetőleg hitfelekezet tanítóinak lakáspénzét, illetőleg lakásviszonyait az állami tanitók lakáspénze arányában felemelje, amihez méltányosság szerint az állam segélyezéssel hozzájárul.« Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Siegescu József előadó: T. képviselőház! Mivel eddig még nem volt szokásban, hogy a felekezeti iskolák tanitóinak lakáspénzét állampénzzel kiegészítették volna, ezt jövőben újból kell tárgyalás alá venni, amiért is kérem a képviselő urat, szíveskedjék indítványát visszavonni; annak tartalma valószínűleg amugyis konszideráczió tárgya lesz. Giesswein Sándor: Nem vonom vissza! Fentartom. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután az előterjesztett módosítás a szöveggel ellentétben áll, a szöveget a módosítással szemben fogom szavazásra feltenni. Kérdem a t. háztól, elfogadja-e a 17. §-t változatlanul, szemben Giesswein Sándor módositványával, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a szakaszt változatlanul fogadván el, a módosítás elesik. Következik a 18. §. Almássy László jegyző (olvassa a 18—24. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 25. §-íj. Szojka Kálmán jegyző: Giesswein Sándor ! Giesswein Sándor : T. képviselőház ! Az általános vita alkalmával felemlittetett, hogy a kántori teendők külön teendők, a kántori hivatal külön hivatal; ennélfogva nem méltányos, hogy e teendők végzése fejében kellő díjazás ne járjon. Valamit kontemplál a törvényjavaslat is, ez azonban engem nem elégit ki. Ennek mintegy módositásaképen vagyok bátor a következő határozati javaslatot beterjeszteni: »Ha a kántortanító kántori teendőket is végez, ezen teendőkért dijlevélileg megállapított illetményei a tanítói fizetés összegébe be nem számithatók, s ha netalán a dijlevélben a kántori teendők ellátására külön illetmények felemlítve nem volnának, ezek részére 600 korona a kántori díjazásból levonassék.« Elnök : Kivan valaki szólni ? Ha senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! A kántori javadalom beszámításának egészben vagy részben való mellőzése igen jelentékeny többlettel járna s egyúttal nagyon jelentős elvi álláspontnak elfoglalásával volna egyértelmű. Eddig t. i. a kántori szolgálatot a hitfelekezetek látták el megfelelő tiszteletdíjjal. Ha ennek valamely része most már az államkincstár részére vétetnék át, ez, ha állami segély utján történik is, kétségtelenül e hitfelekezeti tevékenységnek állami dotáczióját jelentené, ugy hogy ehhez nem járulhatok hozzá. Kérném az eredeti szöveg elfogadását és megtartását. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután a benyújtott módositás a szöveggel ellentétben áll, a szöveget a módosítással szemben fogom szavazásra feltenni. Kérdem tehát a t. háztól, elfogadja-e a törvényjavaslat 25. §-át változatlanul, szemben Giesswein Sándor képviselő ur módosításával igen, vagy nem ? (Igen !) A szakasz változatlanul fogadtatik el és a módositás elesik. Almássy László jegyző (olvassa a 26. %-t). Szojka Kálmán jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: Bocsánatot kérek, én a régi 27. §-hoz akartam felszólalni, amely itt most a 32. §. Elállók a szótól, de kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 32. §-hoz feljegyezni. Elnök: A szöveg megtámadva nem lévén, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 27. §. Almássy László jegyző (olvassa a 27—28. §-okat, amelyek észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvassa a 29. %-t.) Szojka Kálmán jegyző: Zalán Gyula! Zalán Gyula : T. képviselőház ! Nem akarok a t. háznak szives türelmével visszaélni, azért