Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-441
Hl. országos ülés 1913 részletes vita alapjául, szemben Damián Vazul képviselő ur határozati javaslatával, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatik és ezzel a határozati javaslat mellőztetett. Következik a részletes tárgyalás. Almássy László jegyző (olvassa a törvényjavaslat cimét, 1—3. %-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 4. §4). Szojka Kálmán jegyző: Gieswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház ! Megelégedéssel tapasztaltam azt, hogy tegnap az általános tárgyalás alkalmával a túloldalról is honorálták azt, hogy a legsérelmesebb pontja a tanitók fizetési javitásnak, nevezetesen a felekezeti és községi tanítókra az, hogy lakáspénzük jelentékenyebben alacsonyabban van kiszabva, mint az államiaknál. A tanitó javadalmazásához tartozik az is, hogy tisztességes lakása legyen. Igaz, a felekezeti tanitók legnagyobb részének természetbeni lakása van, de ez rendszerint nagyon silány lakás. Az utóbbi időben a viszonyok nagyon megváltoztak. 30—40 évvel ezelőtt rendszerint volt egy kántortanító, mellette a nagyobb községekben segédtanító, aki 3—4 év múlva kapott önálló állást. Manapság oda fejlődtek a viszonyok, hogy egy kántortanító mellett két, három, négy segédtanító is működik s maholnap a segédtanítók száma nagyobb lesz, mint a főtanitóké, az osztálytanítóké. Ezek lakása sokszor egy szobácskából áll, ugy hogy még a családalapítás lehetőségét is elveszik tőlük. Ezen a bajon segíteni kell. Ezért arra nézve nyújtok be határozati javaslatot, hogy a 4. §. harmadik bekezdését követő táblázat változtassák meg ugy, hogy az azonos legyen az állami tanitók lakásviszonyainak megállapításával, hozzátéve, hogy amennyiben a tanítónak természetbeni lakása van, ennek értéke méltányosan megbecsülendő s ha a táblázat értékét el nem éri, pótlandó. Ezen pótlásnál az állam segélye veendő igénybe. Belátom, hogy mi nem mondhatjuk ki, hogy az állam mennyivel járuljon hozzá, de a méltányossági szempontot kívánom kifejezésre juttatni. Ha látjuk, hogy a hitközség vagy a község a maga tehetsége szerint iparkodik a jelen kor viszonyainak megfelelő lakást felállítani, ezen iparkodásában az állam is, méltányossági szempontból és a körülményekhez képest, segélyezze azt. Bátor vagyok határozati javaslatomat a t. ház figyelmébe ajánlani. Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólni. Siegescu József előadó: T. ház! Miután a felekezeti tanitók lakbérére vonatkozólag kimondatott, hogy az egyháznak jogában áll saját tanitóinak ugyanazt a lakbért biztosítani, mint az állami tanítóknak, kérném a szöveget ugy elfogadni, amint azt a törvény stipulálja. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Miután a benyújtott indítvány a szöveggel ellentétben áll, a szöveget az inditványnyal szemmárczius 4-én, kedden, 115 ben fogom szavazásra feltenni, ugy, hogy a szöveg elfogadása esetén az indítvány elesik. Méltóztatik hozzájárulni ? (Igen !) Kérdem tehát a t. háztól: elfogadja-e a törvényjavaslatot 4. §-át változatlanul, szemben Giesswein Sándor képviselő ur módositványával, igen, vagy nem ? (Igen!) A ház a szakaszt változatlanul fogadván el, a módositvány elesik. Következik az 5. §. Almássy László jegyző (olvassa az 5. §-«, amely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 6. §-*;. Szojka Kálmán jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! A már tegnap említettek alapján vagyok bátor ehhez a szakaszhoz azt a módosítást benyújtani, méltóztassék itt a felekezeti és községi tanitók előléptetésénél ugyanazokat a turnusokat megállapitani, mint az államiaknál, t. i. »a fizetési osztályokba való előléptetéshez szükséges szolgálati időtartam a kezdő javadalmazásban a férfi- és nőtanitónál 2 évben, a III. fizetési osztályban 12 évben stb. állapittatik meg.« A második bekezdésben pedig ennélfogva az a változás lenne, hogy »a III. fizetési osztályban 4—4 évben«. Elnök : Az igazságügyminister ur kíván szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Az a módositvány, amelyet igen t. képviselőtársam, Giesswein Sándor ur, előterjeszteni méltóztatott, hozzávetőleges számítás szerint körülbelül másfél millió korona többletet eredményezne. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ehhez egyszerűen hozzájáruljak. De felhívom az igen t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy valójában a községi és hitfelekezeti tanitók ezen fizetésrendezéssel igen jelentékenyen többet nyernek, mint az állami tanitók, t. i. jelenlegi javadalmazásukhoz képest aránylagosan ők kapják meg a többletnek jelentékenyen nagyobb részét. (Helyeslés.) Ezt tehát minden esetre első lépésnek lehet tekintenünk a teljes egyenlősítéshez és a teljes equiparáezióhoz. Nagyon kérem tehát t. képviselőtársamat, méltóztassék határozati javaslatát visszavonni és ezt a kezdő lépést honorálva, a törvényjavaslat jelenlegi szövegét elfogadni. (Elénk helyeslés.) Giesswein Sándor: E kijelentés után visszavonom a módositványt. Elnök: A képviselő ur visszavonta indítványát, ennélfogva a szöveg megtámadva nem lévén, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. §. Almássy László jegyző (olvassa a 7, %-t.) Szojka Kálmán jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! Mint az előbbeni javaslatnál, itt is kérem azt a méltányossági szempontot, hogy törlendők e szakaszból e szavak : »az 1893. évi XXVI. törvényczikk hatályba léptének napjától, vagyis 1893. évi október hó 1-étől kezdve.» Elnök : Kivan még valaki szólani ? Az igazságügyminister ur kivan szólani. 15*
