Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-441

Hl. országos ülés 1913 márczius k-én, kedden. 109 bői álló státusban, mert, amint tegnap is kijelen­tettem, minősités nélkül gyarló és szorgalmas tanitó között nem volna különbség, (ügy van !) Különösen őt akarom meggyőzni, hogy ez épen a felekezeti tanitók szempontjából is szükséges, mert minősitéssel az ügybuzgóságot fogjuk növelni a tanítóságban, mert ha a tanitó tudja, hogy semmiféle minősités nem lebeg a feje felett, akkor igazán csak annyit fog tenni és dolgozni, amint azt a minister ur tegnap kijelentette, hogy épen el ne csapják. Zalán Gyula t. képviselőtársam rendkivüli nagy tudással és apparátussal előkészített be­szédében nagyon sok uj és jó eszmét hozott fel és ezek az eszmék nem olyanok, amelyeket tekin­tetbe ne lehetett volna venni és tekintetbe is vettük a közoktatásügyi bizottságban. Meg akarom nyugtatni, amennyiben ő a tanitóképzés terén, ugy látszik, inkább ideális szempontok által akarja magát vezéreltetni, mert azt állítja, hogy a tanítóképzésben nincs elég gyakorlati irány. Én, mint épen a tanitóképzési intézetek egyik ellenőrzője, kijelenthetem, hogy igenis különösen négy-öt év óta a tanitóképzés oly gyakorlati módon folyik, hogy azok a pedagógusok, akik a tanitóképzés történeti fejlődésével foglalkoznak, bátran kijelenthetik, hogy oly gyakorlati tanító­képzés, mint nálunk, Európa egyetlen államában sincs, a mi tanítóképzésünk az első helyet fog­lalja el az összes európai államok között. Giesswein Sándor t. képviselőtársam is nagy elismeréssel van a javaslatok iránt és megnyug­tatást kér különösen két tekintetben : Megnyug­tatást kér arra nézve, hogy, ha a szolgálat bizo­nyos osztályban letelik és az illető tanitó legalább is megfelelő minősitést nyer, hogy az okvetlenül előléptetendő legyen. Vagyok bátor felhivni t. kép­viselőtársam figyelmét a felekezeti tanitókra vonat­kozó javaslat 13. §-ára. Ott expressis verbis, taxatíve meg van mondva, hogy ha a szolgálati idő eltelik és legalább megfelelő minősitéssel bir az illető tanitó, nem lehet őt mellőzni az előléjate­tésben. Azt az aggodalmat, hogy esetleg ilyen mellőzés olyan tanítót is érhet, kinek megfelelő a képesítése, meg fogja nyugtatni a 13. §. Ugyancsak megnyugtatást kér Giesswein t. képviselőtársam abban a tekintetben is, hogy ezen törvényjavaslatnak az illetményei kiterjed­nek a tanitókra 1913. évi január 1-étől. Ez is egyik kívánság volt és ebben a tekintetben is megnyug­tathatom igen t. képviselőtársamat, mert a 22. §. harmadik bekezdése expressis verbis biztositja az összes tanítókat, legyenek azok akár államiak, akár hitfelekezetiek, hogy a jelen törvény hatályba lépte időpontjában- már alkalmazásban állott tanitók járandóságait 1913. évi január hó 1-ével kezdődő hatálylyal legkésőbb 1913. évi deczember hó 31-éig kell kiegészíteni. Ha tehát a kiegészítés esetleg csak októberben vagy novemberben tör­ténik, annak 1913 január 1-én kezdődő hatálylyal kell történnie. Azt hiszem, ebben a két pontban t. képvi­selőtársam teljes megnyugvást kapott; és ezek után újból azzal a kérdéssel fordulok a t. házhoz, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot most már a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : A minister ur kivan szólni ! Balogh Jenő igazságiigyminister: T. kép­viselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a teg­napi napon benyújtott határozati javaslatok ér­demében egész röviden nyilatkozhassam. (Hall­juk ! Halljuk!) Azok a t. képviselőtársaim, kik tegnap a napirenden lévő két tanítói törvény­javaslatnak vagy egyszerűen a napirendről való levételét vagy a vallás- és közoktatásügyi minis­teriumhoz való visszaküldését indítványozták, azt hiszem, talán akaratlanul is figyelmen kivül hagy­nak egy igen jelentős szempontot, azt t. i., hogy ezekből a javaslatokból mielőbb törvény váljék. Ez a szempont nemcsak a tanítóság jogos érde­keivel egyértelmű, hanem egyúttal az egész or­szágnak érdekeivel is. Damián Vazul t. képviselőtársam határozati javaslata első részében egyenesen azt kívánja, hogy a törvényjavaslat a napirendről levétessék és a kormány azután megfelelő módosítások téte­lére, ujabb osztályba sorozásra, uj kiegészítésre utasittassék. Ez, egész nyugodt lelkiismerettel mondhatom, annyit jelent, mint legalább hónapok hosszú sorára, talán félévre való elhalasztása a tanitók jogos türelmetlenséggel várt reménységei megvalósulásának, hogy végre azt az összeget, amelyet a törvényhozás már a múlt évben a költ­ségvetés megszavazásakor részükre mint többletet megadott, január 1-étől visszamenőleg megkap­hassák. Hogy ez több hónapra terjed, erre nézve legyen szabad felhoznom, hogy épen vallás- és közoktatásügyi szolgálatom alkalmával majdnem egy évig sürgettem ezen javaslatoknak megalko­tását és az egész múlt év folyamán Budapesten tartózkodtam, csakhogy a nyár alatt azon dol­gozhassunk, (Elénk éljenzés.) és tapasztaltam, mily tömérdek számításra van szükség 32.000 tanítónál, mely számítás nemcsak arra szorítkozik, kik azok és hol szolgálnak és milyen minőségben, hanem különösen szolgálati idejükre ; mert ter­mészetesen magasabb illetmények illetik meg őket különböző szolgálat alapulvételével; azután foly­tatni kellett a tárgyalásokat a pénzügyi kor­mánynyal és midőn a pénzügyi rész is rendbe­jött, akkor ismét az illetékes felekezetekkel és más érdekelt körökkel is kellett tárgyalnunk. Pl. mél­tóztassanak csak megengedni, hogy utaljak a szász nemzetiségi tanitók viszonyaira, akik egészen különállók ebben az országban. Végül pedig arra kellett figyelemmel len­nünk, hogy, habár negyvenhat év előtt alkotta­tott meg népoktatási törvényünk, mégis igen nagy számmal vannak olyan elvi jelentőségű kérdések, amelyek mind ez ideig nincsenek tisz­tázva. Legyen szabad pl. felemlítenem a kincs­tári tanitók jogviszonyainak komplex témáját, amely maga is olyan téma, amely több mint négy

Next

/
Thumbnails
Contents