Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

khO. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. 105 zednek reájuk : méltányossági szempontból ezeknek a szolgálati éveknek a beszámítását a magam részéről a legkivánatosabbaknak jelzem. Igaz, hogy az az expediens, melyet a kultuszminister urat helyettesítő igazságügyminister itt felemlített, t. i. a tanítói internátusok építése, bizonyos mértékig enyhíteni fogja azt a terhet, mely az idős tanítók vállaira hárul; (Igaz!) de ennek daczára is a tanítói munka megbecsülése érdekében levőnek találom azt, hogy az erre érdemeseknek az 1893. év előtt eltöltött szolgálati évei beszámíttassanak. (Helyeslés.) Ami a felekezeti tanítók fizetésének ügyét illeti, természetesen, a községieket hozzászámítva, akik kisebb részét képezik a nem állami tanítóknak, a magam részéről is a legteljesebb egyenlősítésnek álláspontján állok nem pusztán azokból a méltányossági szempontokból, melyeket előttem felszólalt képviselőtársaim, köztük Evetovics t. barátom is felhozott, hanem határozottan pedagógiai és mondhatnám didaktikai szempontból. (Helyeslés. Halljuk!) Méltóztassék tekintetbe venni, hogy mindaddig, míg diszparitás lesz a községi, felekezeti és állami tanítók fizetései között, meg nem szüntethető tendenczia lesz a községi és felekezeti tanítóknál arra, hogy az államhoz gravitáljanak, (Igaz ! 11 gy van !) hogy az állam vegye át őket és arra fognak minden eszközt megragadni, hogy a fentartó testület vagy hatóság hatalma alól kikerülve, az állam fenhatósága alá jussanak. Azt hiszem, minden egyes képviselőtársamnak van tapasztalata arra nézve, mennyire gravitálnak a községi és felekezeti tanítók az államhoz. (Igaz !) Már pedig, eltekintve attól, hogy az illető odahaza mindaddig, míg ez a törekvés áll állandóan előtte, bizonyos fásultsággal végzi teendőit, ez abból a szempontból sem kívánatos, hogy az állam esetleg a községeket és a felekezeteket legjobb ^erőitől fossza meg, mert hisz az államnak érdekében áll, ha már átveszi a községi- és a felekezeti tanítókat, hogy csak a legjobb tanítókat vegye át. (Helyeslés.) Mivel pedig óhajtjuk azt, hogy az állami iskolák mellett megmaradjanak a felekezeti iskolák is és azt a kulturmunkát, amelyet mindaddig, mig az állam a magyar nemzet oktatásügyével nem foglalkozott, — hiszen tulaj donképen csak 40 év óta foglalkozik vele, azelőtt állami-elemi iskola nem volt — továbbfolytathassák és mivel kívánatosnak tartjuk azt is, hogy különböző iskolatípusok is legyenek, (Helyeslés.) és ne olvadjanak be valamennyien a teljesen egyenlősitő állami iskola 'típusába, nem nézhetjük nyugodt szemmel, hogy a legjobb erők a községi és felekezeti iskoláknál állandóan az államhoz gravitáljanak és az állam átvéve a községi és felekezeti iskolák ezen tanítóit, legjobb munkásaitól fossza meg azt a kulturtényezőt, a mely 40 évvel megelőzőleg a magyar kultúra ügyében egyedül és kizárólag működött. (Igaz! TJgy van !) Nagyon értem én, hogy ezeknek a kívánságoknak hangoztatása talán könnyű, ha nem vesszük KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. XVIII. KÖTET. tekintetbe, hogy megvalósításuk pedig igen jelentékeny pénzügyi terhekkel jár, és hogy nekünk, amikor ilyen kívánalmakat hangoztatunk, tekintettel kell lennünk azokra a pénzügyi következményekre is, amelyeket ezeknek a kívánalmaknak elfogadása szükségképen maga után von. Azonban e tekintetben nekem talán kissé eltérő felfogásom van a ház többségének felfogásától és a jelen javaslatokban megnyilatkozó felfogásoktól is. (Halljuk ! Halljuk !) En ugy látom, hogy mi ezekkel a javaslatokkal, ép ugy mint már az 1907: XXVII. t.-czikkel is, nagyon is messze mentünk állami szempontból a felekezeti iskolák támogatásában, anélkül, hogy az állami szempontokat feltétlenül érvényesítettük volna. (TJgy van! TJgy van!) Méltóztassék csak elgondolni, hogy ma elégséges, ha a fentartó község vagy felekezet egy tanítói állás rendszeresítésre száz koronát vállal magára és most ennek a törvénynek az alapján az állam a felekezet vagy község által ilyen százkoronás segélylyel — mert itt ez adja a segélyt — biztosított állásra ad végeredményben 3100 koronát. En, megvallom, nem látom azt be, hogy ha az állam ily segélyezés czimén 3200 koronából 3100 koronát fizet, miért nem fizeti még azt a másik 100 koronát is, és ott, ahol ez a fentartó nem képes többet mint 100 koronát adni, miért nem teszi azt az iskolát teljesen magáévá, miért nem teszi azt államivá, (Élénk helyeslés.) Nekünk van egy igen bölcs törvényünk, az 1883 : XXX. t.-cz., amely a középiskolákról szól és amely a nem állami középiskolák segélyezését is bizonyos stipulácziókban magában foglalja. Ebben a törvényben ki van kötve, hogy a fentartó felénél többel köteles annak az iskoának fentartásához járulni, mert amely pillanatban az állami segítség többre rug, mint a fentartó által adott összeg, abban a pillanatban az állam az illető intézetet a maga kezelésébe veszi át. (Helyeslés.) Nagyon érdekes, hogy mikor 1893-ban az első népiskolai segélyezési törvényjavaslat a ház elé került, az akkori kultuszminister, nagy emlékű gróf Csáky Albin hivatkozott magára erre a középiskolai törvényre anélkül, hogy levonta volna azokat a konzekvencziákat, amelyeket ebből a törvényből okvetlenül le kellett volna vonni a népiskolák segélyezésére vonatkozólag is. De ez érthető volt akkor, mert hiszen miről volt szó 1 Arról volt szó, hogy a tanítói fizetések 300 forintra egészittessenek ki. Háromszáz forintra ! Arról volt szó, hogy akkor a magyar állam a tanítói fizetéskiegészitések czéljaira 600.000 forintot vegyen fel a maga budgetjébe. Arról volt szó, hogy a legtöbb esetben legalább 200 forintot kitevő tanítói fizetés még 100 forinttal emeltessék. Tehát tulaj donképen daczára annak, hogy nem vonta le az első ilyen segélyezési törvény a konzekvencziákat az 1883. évi XXX. t.-cz.-bői, mégis a segélyezés alapján állott, mert kétségtelen, hogy akkor, mikor 300, illetve a bizottsági tárgyalások következtében 400 fo14