Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

106 HO.. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. rintra egészíttetett ki a tanitói fizetés, akkor az iskolafentartó ennek az összegnek felénél többel járult hozzá az iskola fentartásához. Azonban 1907-ben ezen az utón egy igen jelentékeny, azt mondhatnám, in peius tovább­lépés történt, és ugyanaz a jelentékeny tovább­lépés van a jelen törvényjavaslatokban is. Nevezetesen az 1907. évi XXVII. t.-cz. szin­tén minden fentartás nélkül emelte az állam hozzájárulását, és pedig ugy, hogy ahol a fen­tartó maga 100 koronával járul, az állam részéről kilátásba helyezte a 2400—2600 koronát. Ugyan­ezen alapon áll a jelen törvényjavaslat is, azzal a különbséggel, hogy még nagyobb segélyt helyez kilátásba. T. ház ! Amint előbb is jeleztem, nagy súlyt helyezek arra, hogy ezek a különböző tipusu iskolák továbbra is fenmaradjanak és nagyon helyesnek találom, hogy az állam azoknak az iskolafentartóknak, akik a mai megváltozott vi­szonyok között a maguk erejéből azokat a szük­ségleteket, amelyek egy iskola fentartásával jár­nak, fedezni nem tudják, a segitségére siet. De azt hiszem, hogy äz állami segitségnek csakugyan kell egy határvonalat húzni és ez az, amelyet az 1883. évi XXX. t.-cz. a középiskolákra nézve meghúzott, hogy t. i. a feléig segiti az állam, de a felén tul nem, mert hiszen akkor már ő tartja fenn az intézetet; ezt a határvonalat kellene megvonni a népiskolák tekintetében is. (He­lyeslés.) Távol áll tőlem, hogy most, mikor tanitói fizetésrendezésről van szó és mikor ezt annyi ezer tanitó várja, én valami olyan határozati javaslat­tal hátráltassam e javaslattörvényerőre emelését, amelyben ezek a szempontok a javaslat átdolgo­zásában érvényesülhetnének, de azt hiszem, hogy e szempontokat egy egységesen, szervesen elkészí­tendő uj népiskolai javaslattal lehetne érvénye­síteni. (Helyeslés.) Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. sok intézke­désében elavult már. Méltóztassanak azt elolvasni és majd méltóztatnak látni, hogyha nem is vol­nának az említett inditó okok, akkor is revideálni kellene ezt a törvényczikket; ha az általam előbb felemlített szempontok nem is forognának fenn, e törvényczikk revíziója akkor is legfontosabb és legsürgősebb feladatunk lenne. Fontossá és sür­gőssé teszi ezt az a nagy reform is, amelynek megvalósítása előtt állunk és amely kell hogy az iskolábajárás kötelezettségét sokkal erősebb mér­tékben juttassa érvényesülésre, mint eddig. A vá­lasztójognak demokratikus kiterjesztése magával hozza a műveltségnek demokratikus kiterjesztését. Nekünk tehát elemi népiskoláinkat .nem szabad e nagy reformból kihagynunk, mert csak ezek fejlesztésével lesz igazán üdvös e reform. (He­lyeslés.) Ma pl. azoknak az iskolaköteles gyerme­keknek száma,, akik nem járnak iskolába, meg­haladja a 200.000-et. Nyilvánvaló, hogy az a törvény, amely negyvenöt év előtt népoktatásunkra hozatott, egyes intézkedéseiben elavult, ennek reviziójával tehát oda kell hatnunk, hogy az analfabéták száma — kultúránknak ez a szégyenfoltja — minél inkább csökkenjen, (Elénk helyeslés.) oda kell hatnunk, hogy minél kevesebb ember legyen, aki legalább az elemi népiskolai oktatás áldásaiban nem ré­szesült. (Helyeslés.) Azt mondhatom, t. ház, hogy magának az igen t. igazságügyminister urnak mai felszólalása is bizonyos fokig inditó ok arra, hogy mi az 1868. évi XXX. t.-czikk revízióját elővegyük. Méltóztatnak emlékezni, ő felhozta beszédében, hogy a kultusz­kormány körébe tartozó különböző szakon, az elemi iskolai tanítók, az óvónők, a polgári iskolai tanítók, a középiskolai tanárok és a többiek mind külön­külön igényekkel lépnek fel a fizetésrendezés tekin­tetében is és igy úgyszólván nem adják meg a lehe­tőségét annak, hogy ezt az egész kérdést egységes szempontból, az összes alkalmazottak igényeinek tekintetbe vételével lehessen végérvényesen ren­dezni. Ily körülmények között, azt hiszem, egy szerves törvény, amely mindezeket a kérdéseket felöleli amint az 1868: XXX. t.-czikk felölte — a tanitóképzőintézetek szervezését, a tanitóképesi­tési vizsgálatok letevését, a tanitói diploma elnyeré­sét — csak javára válnék a mi elemi oktatásunknak és épen azért azt hiszem, szolgálatot teszek az ok­tatás ügyének akkor, mikor erre a t. háznak és a kultuszkormánynak a figyelmét felhívom és egy határozati javaslatot terjesztek elő, amelynek el­fogadását kérem a t. háztól. (Élénk helyeslés.) A határozati javaslat igen rövid, igy hangzik : (Halljuk ! Halljuk !) »TJtasittatik a kormány, hogy az 1868 XXXVIII. t.-cz. revíziójához szük­séges előmunkálatokat indítsa meg s az elemi nép­iskolai oktatás egész terére kiterjedő törvény­javaslat elkészítését vegye munkába. (Helyeslés.) Határozati javaslatomnak szives elfogadását kérve, ismétlem, hogy én az előttünk fekvő törvény­javaslatot, tekintettel arra, hogy nagy igényeket és nagy érdekeket van hivatva kielégíteni, elfoga­dom. (Elénk helyeslés.) Elnök : T.ház 'Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Egyúttal pedig, tekintettel az idő előhaladására, javaslom, hogy tárgyalásunkat ma már ne foly­tassuk, hanem ezen törvényjavaslat tárgyalásának folytatását a legközelebbi ülésre halasszuk. (He­lyeslés.) A ministerelnök ur kivan előterjesztést tenni. Lukács László ministerelnök: T. ház! Van szerencsém benyújtani a m. kir. állami számvevő­szék jelentését a törvényhozás által engedélyezett évi hitellel szemben az 1912-iki zárszámadási év harmadik negyedében előfordult túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások és hitel-átruházások­ról (ír. 747). Kérem a t. képviselőházat, méltóz­tassék intézkedni, hogy ez a jelentés kinyomas­sák és kiosztassék s tárgyalás és előterjesztés végett a zárszámadási bizottsághoz utasittassék.

Next

/
Thumbnails
Contents