Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

HO. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. 103 lakbérben részesül. Köteleztessenek tehát az is­kolafentartó hatóságok arra hogy tanítóiknak az állami tanítókéval egyenlő lakbért biztosítsanak. (Mozgás.) Sajnálatomra nem tartom megnyugtatónak az igen tisztelt előadó urnak azon kijelentését, hogy a törvénybe felvétetett egy intézkedés, amely szerint az iskolafentartó. hatóságnak jogá­ban áll a törvényben biztosított, illetve előirt lakbérnél magasabb lakbért is adni. Engedje meg az igen tisztelt előadó ur, hogy ezt magyarra le­fordítsam : ez mesze semmi, fogd meg jól!« (De­rültség.) inert nem hiszem hogy lesz egyetlenegy iskolafentartó hatóság is, amely a mai viszonyok között a törvényben előirt lakbéren túlmenő, magasabb lakbért biztosítson tanítóinak, (ügy van ! Ugy van!) Ha ez a kérésem semmi körülmények között sem volna teljesíthető, ugy arra kérem az igen tisztelt kultuszkormányt, hogy részesítse a nem állami tanítókat egyszersmindenkorra legalább is olyan lakbérben, aminő az állami tanítóknak III. osztálybeli kezdő lakbére. Nagy eltérést mutat az állami és nem állami tanítók fizetésrendezési javaslata a kántortaní­tók javadalmazását illetőleg is. Mig ugyanis az állami tanítók fizetésrendezési javaslatának 23. §-a a kántor teendőinek ellátása fejében szedett dijakat 1000 koronáig együttvéve tanítói fize­tésnek minősiti addig a nem állami tanítók fize­tésrendezéséről szóló törvényjavaslat 23. §-a a kántori teendők ellátásáért szedett dijakat a a tanítói fizetésbe nem tudja be. En igen kérem a t. kultuszkormányt, hogy tekintettel arra, hogy az állami és nem állami tanítók a különböző kántorok is egy és ugyanazon feladatot telje­sitik, tekintettel arra, hogy a tanítóság eddig úgyis előnyben volt a kántortanítókkal szemben, választassék szét a kántori javadalom a tanítói javadalmazástól- választassék szét annál is inkább, mert annak együttes számítása nagy visszaélé­sekre és anomáliákra vezethet a nyugdíj meg­állapításánál. Ami a nőtanitók illetményeit illeti, nem osztozhatom teljesen a t. kultuszkormány állás­pontjában. Elismerem, hogy a nőtanitó hamarább végez és szerencsésebb viszonyok közt van vala­mivel, mint a férfitanitó, de ne feledjük, hogy sok ezer azoknak a száma, akik nem egy-két, hanem öt-nyolc évig is várnak, amig kinevezéshez, állás­hoz jutnak, és ne feledjük, hogy sokan vannak köztük olyanok, akik családjukat tartják fenn, akik apjukat, anyjukat ápolják, testvéreiket ne­velik, ami mindenesetre felér egy családalapítás gondjaival. És ha ehhez még hozzáveszem, hogy az a nőtanitó ugyanazt a kulturális missziót teljesiti, mint a férfitanitó, — talán gyakran még lelkiismeretesebben, mint a férfitanitó — ugy méltányosnak kell tartanom azt a kérelmüket, hogy illetményeik a férfitanitókéval egyenlő ma­gaslatra emeltessék. Ami a minősítést illeti, örömmel látom a javaslatból, hogy a törvényjavaslat megalkotását nemcsak az a szellem vezérelte, hogy a tanítóság a vele egyenlő képzettségű állami tisztviselőkkel azonos elbírálásban részesüljön, hanem vezette az a szellem is, hogy a magyar tanítóság kiválóbb egyéneinek jobb előmenetelt biztosítson. Ezért jutott az előmenetelben domináló szerep a minő­sítésnek. (Helyeslés.) Ami, hogy teljes megnyug­vást kelthessen, arra nézve örömmel hallottam a t. előadó ur beszédéből, hogy ne legyen titkos, és másodsorban oly tényezőktől, akiknek sem elég szaktudásuk, sem elég körültekintésük nincs, a tanítók előmenetele függővé ne tétessék, örömmel veszem tudomásul, hogy iskolaszékek és gondnok­ságok a minősítésnél elejtetnek. Ez helyes is, mert mindnyájan tudjuk, hogy a falusi iskolaszékek csekélyebb műveltségű, kevésbé iskolázott elemek­ből állanak, és így joggal lehet tartani attól, hogy őket a minősítés megállapításánál oly körülmények vezethetik, amelyek sem a tanitó iskolai működé­sével, sem pedig társadalmi tevékenységével össze­függésben nincsenek. (Igaz !) Én a tanítói kar függetlensége a tanitó mű­ködésének illetéktelen irányítástól való mentesí­tése és a teljes megnyugvás érdekében arra kérem a t. kultuszkormányt, hogy a tanítóságnak az egyik fizetési osztályból a másik fizetési osztályba való előmenetele csak akkor legyen megtagad­ható, hogy ha az jogerős fegyelmi Ítélettel mon­datott ki. Miután pedig a minősítés elsősorban annak működésétől függ, arra kérem a t. kultusz­kormányt, tegye lehetővé az eredményes és lelki­ismeretes működést azzal, hogy hajtsa végre teljes szigorral azt a j ó és üdvös törvényt, amely az iskola­mulasztókat birsággal sújtja. A magyar tanítóság­nak pedig figyelmébe ajánlom, hogy őket minden­kor az önérzet és becsületérzés fegyelmezze és akkor a legszigorúbb minősítés is bizonyára csak elő­nyükre fog válni. Végezetül engedje meg az igen t. minister ur, hogy figyelmét még egy körülményre hívjam fel. örömmel látom, hogy a javaslat a tanítóságnak soronkivüli előlépését biztosítja. Nagy jelentőséget tulajdonitok ennek különösen a nemzetiségi vidé­keken működő tanítóknál, kiknek alkalom kínál­kozik arra, hogy a népnevelés terén kifejtett különös érdemeiket és kettőzött szorgalmukat az állam megjutalmazza. Én arra kérem a kultusz­kormányt, hogy a soronkivüli előlépésnélek első­sorban a nemzetiségi vidékeken működő tani­tókra legyen tekintettel. (Elénk helyeslés.) Legvégül engedje meg az igen t. kultusz­minister ur, hogy szíves figyelmét még az óvó­nőkre is felhívjam. Azt hiszem, felesleges az óvo­dáknak és gyermekmenedékházaknak nagy jelen­tőségét vázolnom, (Igaz ! Ugy -van !) és azt hiszem, bizonyításra nem szoruló tény az is, hogy ma már a legelsőbbrendü életszükségletek is annyira megdrágultak, hogy az a jobb javadalmazásu és jobbmódu egyénekre is már-már elviselhetetlenné vált, annál inkább elviselhetetlen ezeknek a sze­gény páriáknak, kik 600 korona fizetéssel kezdik

Next

/
Thumbnails
Contents