Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

HO. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. 103 lakbérben részesül. Köteleztessenek tehát az iskolafentartó hatóságok arra hogy tanítóiknak az állami tanítókéval egyenlő lakbért biztosítsanak. (Mozgás.) Sajnálatomra nem tartom megnyugtatónak az igen tisztelt előadó urnak azon kijelentését, hogy a törvénybe felvétetett egy intézkedés, amely szerint az iskolafentartó. hatóságnak jogában áll a törvényben biztosított, illetve előirt lakbérnél magasabb lakbért is adni. Engedje meg az igen tisztelt előadó ur, hogy ezt magyarra lefordítsam : ez mesze semmi, fogd meg jól!« (Derültség.) inert nem hiszem hogy lesz egyetlenegy iskolafentartó hatóság is, amely a mai viszonyok között a törvényben előirt lakbéren túlmenő, magasabb lakbért biztosítson tanítóinak, (ügy van ! Ugy van!) Ha ez a kérésem semmi körülmények között sem volna teljesíthető, ugy arra kérem az igen tisztelt kultuszkormányt, hogy részesítse a nem állami tanítókat egyszersmindenkorra legalább is olyan lakbérben, aminő az állami tanítóknak III. osztálybeli kezdő lakbére. Nagy eltérést mutat az állami és nem állami tanítók fizetésrendezési javaslata a kántortanítók javadalmazását illetőleg is. Mig ugyanis az állami tanítók fizetésrendezési javaslatának 23. §-a a kántor teendőinek ellátása fejében szedett dijakat 1000 koronáig együttvéve tanítói fizetésnek minősiti addig a nem állami tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat 23. §-a a kántori teendők ellátásáért szedett dijakat a a tanítói fizetésbe nem tudja be. En igen kérem a t. kultuszkormányt, hogy tekintettel arra, hogy az állami és nem állami tanítók a különböző kántorok is egy és ugyanazon feladatot teljesitik, tekintettel arra, hogy a tanítóság eddig úgyis előnyben volt a kántortanítókkal szemben, választassék szét a kántori javadalom a tanítói javadalmazástól- választassék szét annál is inkább, mert annak együttes számítása nagy visszaélésekre és anomáliákra vezethet a nyugdíj megállapításánál. Ami a nőtanitók illetményeit illeti, nem osztozhatom teljesen a t. kultuszkormány álláspontjában. Elismerem, hogy a nőtanitó hamarább végez és szerencsésebb viszonyok közt van valamivel, mint a férfitanitó, de ne feledjük, hogy sok ezer azoknak a száma, akik nem egy-két, hanem öt-nyolc évig is várnak, amig kinevezéshez, álláshoz jutnak, és ne feledjük, hogy sokan vannak köztük olyanok, akik családjukat tartják fenn, akik apjukat, anyjukat ápolják, testvéreiket nevelik, ami mindenesetre felér egy családalapítás gondjaival. És ha ehhez még hozzáveszem, hogy az a nőtanitó ugyanazt a kulturális missziót teljesiti, mint a férfitanitó, — talán gyakran még lelkiismeretesebben, mint a férfitanitó — ugy méltányosnak kell tartanom azt a kérelmüket, hogy illetményeik a férfitanitókéval egyenlő magaslatra emeltessék. Ami a minősítést illeti, örömmel látom a javaslatból, hogy a törvényjavaslat megalkotását nemcsak az a szellem vezérelte, hogy a tanítóság a vele egyenlő képzettségű állami tisztviselőkkel azonos elbírálásban részesüljön, hanem vezette az a szellem is, hogy a magyar tanítóság kiválóbb egyéneinek jobb előmenetelt biztosítson. Ezért jutott az előmenetelben domináló szerep a minősítésnek. (Helyeslés.) Ami, hogy teljes megnyugvást kelthessen, arra nézve örömmel hallottam a t. előadó ur beszédéből, hogy ne legyen titkos, és másodsorban oly tényezőktől, akiknek sem elég szaktudásuk, sem elég körültekintésük nincs, a tanítók előmenetele függővé ne tétessék, örömmel veszem tudomásul, hogy iskolaszékek és gondnokságok a minősítésnél elejtetnek. Ez helyes is, mert mindnyájan tudjuk, hogy a falusi iskolaszékek csekélyebb műveltségű, kevésbé iskolázott elemekből állanak, és így joggal lehet tartani attól, hogy őket a minősítés megállapításánál oly körülmények vezethetik, amelyek sem a tanitó iskolai működésével, sem pedig társadalmi tevékenységével összefüggésben nincsenek. (Igaz !) Én a tanítói kar függetlensége a tanitó működésének illetéktelen irányítástól való mentesítése és a teljes megnyugvás érdekében arra kérem a t. kultuszkormányt, hogy a tanítóságnak az egyik fizetési osztályból a másik fizetési osztályba való előmenetele csak akkor legyen megtagadható, hogy ha az jogerős fegyelmi Ítélettel mondatott ki. Miután pedig a minősítés elsősorban annak működésétől függ, arra kérem a t. kultuszkormányt, tegye lehetővé az eredményes és lelkiismeretes működést azzal, hogy hajtsa végre teljes szigorral azt a j ó és üdvös törvényt, amely az iskolamulasztókat birsággal sújtja. A magyar tanítóságnak pedig figyelmébe ajánlom, hogy őket mindenkor az önérzet és becsületérzés fegyelmezze és akkor a legszigorúbb minősítés is bizonyára csak előnyükre fog válni. Végezetül engedje meg az igen t. minister ur, hogy figyelmét még egy körülményre hívjam fel. örömmel látom, hogy a javaslat a tanítóságnak soronkivüli előlépését biztosítja. Nagy jelentőséget tulajdonitok ennek különösen a nemzetiségi vidékeken működő tanítóknál, kiknek alkalom kínálkozik arra, hogy a népnevelés terén kifejtett különös érdemeiket és kettőzött szorgalmukat az állam megjutalmazza. Én arra kérem a kultuszkormányt, hogy a soronkivüli előlépésnélek elsősorban a nemzetiségi vidékeken működő tanitókra legyen tekintettel. (Elénk helyeslés.) Legvégül engedje meg az igen t. kultuszminister ur, hogy szíves figyelmét még az óvónőkre is felhívjam. Azt hiszem, felesleges az óvodáknak és gyermekmenedékházaknak nagy jelentőségét vázolnom, (Igaz ! Ugy -van !) és azt hiszem, bizonyításra nem szoruló tény az is, hogy ma már a legelsőbbrendü életszükségletek is annyira megdrágultak, hogy az a jobb javadalmazásu és jobbmódu egyénekre is már-már elviselhetetlenné vált, annál inkább elviselhetetlen ezeknek a szegény páriáknak, kik 600 korona fizetéssel kezdik