Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.

Ülésnapok - 1910-440

98 tíO. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. tatos működésük által kikerülik azt, hogy ott holmi nemzetiségi gyűlölködések keletkezzenek. Ezeket akartam, t. képviselőház, a törvényjavaslat hiányaiként említeni. Az a hiány, ismétlem, hogy nincs meg a javaslatban az egyenlőség és az igazságosság. Ez arra késztetne engem, hogy a törvényjavaslatot ne tegyem magamévá, ngy, amint van. De nem akarnám azt, hogy a tanítóság, amely már epedve várja illetményeinek a felemelését, amelynek egy része talán már kénytelen volt adósságokat is csinálni a jövő reményében, hogy ez tovább is kénytelen legyen nélkülözni úgyszólván azt, amit munkájával megérdemelt. Ennélfogva, t. képviselőház, a következő határozati javaslatot adom be a törvényjavaslattal szemben : »Mondja ki a ház, hogy a két törvényjavaslatban az állami, úgyszintén a községi és hitfelekezeti tanitók számára megállapított illetményeket az 1913. év január 1-étől kiutalja, azonban a teljes méltányosság követelménye és az egyenlőség szempontjából azt láttamozás végett e törvényjavaslatokat a vallás és közoktatásügyi miniszter úrhoz teszi át«. Teszem ezt a javaslatot azért, mert alig bátorkodom hinni, hogy a részletes tárgyalás alkalmával az egyenlőség és méltányosság szempontjait mindenben keresztül tudnók vinni. Ezekben foglaltam össze a törvényjavaslattal szemben való álláspontomat. Rudnyánszky György jegyző: Evetovics János! Evetovics János: T. képviselőház! Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz, mely az állami, valamint a községi és felekezeti tanitók illetményeinek rendezéséről szól, szólásra emelkedem, szerencsésnek vélem magamat, hogy ezt az alkalmat az a körülmény szolgáltatja, hogy a kormány és a törvényhozás az állami, valamint a községi és hitfelekezeti tanitók illetményeinek rendezését tűzte ki tárgyalásul, azt az alkalmat használom fel, midőn a magyar kormány a magyar népnevelés munkásainak helyzetét javítani akarja és őket jobb körülmények közé akarja juttatni. (Helyeslés.) Megvallom, zavarban vagyok, mikor az előttem szóló illusztris ellenzéki képviselő ur beszédére kell reflektálnom. Ö ugyanis kijelenti, hogy a javaslatban megnyilatkozó kiváló előnyök ellenére a törvényjavaslatot, ha jól értettem, nem fogadja el a részletes tárgyalás alapjául. Nekem, t. képviselőház, ha nem tanulmányoztam volna ezt a javaslatot és csupán az előttem szóló t. képviselőtársam beszédét kisértem volna figyelemmel, konklúzióm az ő beszéde alapján is az lett volna, hogy e javaslatot a részletes tárgyalás alapjául el kell fogadnom. (Helyeslés.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Megmondom, mely okok késztetnek arra, hogy az egyes aggasztó paragrafusok és szépséghibák daczára elfogadjam a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Ha ugyanis összehasonlítom az 18tiS. évi törvényt, az 1893. évi törvényt és az 1907. évi Apponyi-féle törvényt, amelyről annak idején azt hangoztatták, hogy a magyarországi tanítóság összes óhajainak kétharmadát honorálta és csupán egyharmadát nem, ez a mostani törvényjavaslat megadja ezt az egyharmadot is. Teljesen egyetértek az előttem szólott képviselőtársammal abban, hogy egyrészt az állami, másrészt a községi és hitfelekezeti tanítókat nem osztja két kategóriára. Sokszor hangoztatják — és büszkeséggel lehet hangoztatni — bogy mentől jobban ismerjük a magyar népnevelés, a magyar kultúra történetét, annál inkább rájövünk arra a tényre, hogy a történelmi igazság ellen vét az, aki az áUami és a hitfelekezeti tanitók közt különbséget tesz, a nemzeti nevelés és munka terén. (Igaz l ügy van !) T. képviselőház ! Oly vidéken vagyok szerencsés működhetni, ahol, sajnos, csak elvétve vannak tiszta magyar nagyobb magyar községek. Három-négy nemzetiség lakja azt a' vidéket, de büszkén mondhatom, hogy ott a nemzetiségi izgatásnak kifelé való gravitálása nem bir talajjal és nincs is rá kilátás, hogy ily irányú izgatás sikerrel járhasson. (Helyeslés.) Igaz, hogy ennek elhárítására minden arra hivatott tényező szövetkezik is. El kell azonban ismernünk, hogy ebben a munkában úttörő a tanítóság, a hazafias hitfelekezeti tanítói kar, mely semmi tekintetben sem marad hátra ezen a téren az állami tanítói karral szemben, amit nem azért hozok fel, hogy őket egymással szembehelyezzem, hanem hogy kimutassam, hogy a tanítóság saját meggyőződéséből nem egymással szemben, hanem parallel halad a közös czél: a közös ideál, a nemzeti né]> művelődés és a valláserkölcsi nevelés irányában. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Epén ezért állítom én, hogy a törvényj avaslatban az 1893 előtt már működésben levő tanítóság szerzett érdemei bizonyos tekintetben nincsenek figyelembe véve. Ez pedig annyit jelentene, mintha negligálnék az úttörőket, mintha nem akarnók figyelembe venni érdemeiket, s mintha, amit nem akarok feltételezni, azt mondanók, hogy a nemzeti művelődésnek öreg érdemes napszámosait el akarnánk küldeni azzal, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Azért nagyon örülök, hogy ugy a kormány padjairól, valamint az előadó beszédéből és a pártértekezleteken hallott nyilatkozatokból is, meggyőződést szereztem arról, hogy, igenis, az 1893 előtt működött tanítóknak meg fog adatni az elismerés s honoráltatni fog az ő működésük. (Helyeslés.) Abban aztán megint nem értek egyet előttem szólott érdemes képviselőtársammal, hogy bizonyos megalázás volna abban, ha ezt igy utólagosan jelentik ki. Nincsen abban semmi megalázó, ha, mondjuk, személyi pótlék ezimén kapják is meg, igy is hálával fogadják, de — és ezt hangsúlyozni akarnám — akkor aztán kapja meg ezt a személyi pótlékot kivétel nélkül mindenki, amennyiben arra érdemesült. (Helyeslés.)