Képviselőházi napló, 1910. XVIII. kötet • 1913. január 22–márczius 15.
Ülésnapok - 1910-440
94 hh-O. országos ülés 1913 márczius 3-án, hétfőn. ahogy a magyar mondás tartja (Igaz.' Ugy van!) és éppen csak annyit dolgoznak, hogy el ne csapják őket s akik a közepesnél, az átagnál is alacsonyabb mértékben teljesitik köteleségeiket. (Igaz I ügy van !) Ezek a törvényjavaslatok tulaj donképen a következő négy kategóriát különböztetik meg: Ha valaki az átlagot túlhaladó, kiváló szolgálatot teljesit, akkor megengedik a javaslatok, hogy azt a vallás- és közoktatásügyi minister soronkivül előléptethesse. (Elénk helyeslés.) Ez tehát a kiváló érdemesség elismerése. (Helyeslés.) Aki épen csak teljesiti kötelességét, de nem tűnik ki, az elő fog lépni természetesen magasabb fizetési osztályokba is, külön kinevezéssel, mig egy fizetési osztáfyon belül a bárom különböző fizetési fokozatba automatikusan lép elő. (Helyeslés.) Aki kötelességét ki nem elégito módon teljesiti, tehát csak ugy, hogy épen nem csapják el, akit csak megtűrnek, az nem fog előlépni magasabb fizetési osztályba, de ugyanazon fizetési osztályon belül a három fizetési fokozatba ez is előlép, tékát nem marad ugyanabban az állásban, ugyanabban a javadalmazásban, amivel kezdte. És végül, aki kötelességét teljesen elmulasztja és megszegi, az ellen a javaslatok értelmében természetesen fegyelmi eljárást kell inditani. (Élénk helyeslés.) Egy hang (a középen): El kell csapni őket! Balogh Jenő igazságügyminister: Ne méltóztassanak azonban — hogy egyik t. képviselőtársam közbeszólására reflektáljak — azt gondolni, hogy ez akár gyakori eset, akár gyakorlatilag valami könnyen keresztülvihető lenne. Mivel a fegyelmi hatóság maga a vallás- és közoktatásügyi minister, világos, hogy 32.000 tanitóval szemben ezt a fegyelmi jogkört gyakorolni igen nagy nehézségekbe ütközik. Hiszen ha hónaponként 5—6 fegyelmi eset volna is, — mert többről nem tu f lok két évet meghaladó szolgálatom ideje al»tfc — ez is minő elenyésző csekély szám a 32.000-rel szemben. Természetesen nem kell azonban áltatnunk magunkat azzal a reménységgel, hogy azok, akik nem estek fegyelmi alá, nem is követtek el fegyelmi vétséget, s hogy azok mind igazán teljesítették kötelességüket. (Igaz! Ugy van! Derültség.) De annak kimondása, hogy mindenki, aki egyszer a kezdő fizetési fokozatba kineveztetett, ha fegyelmi eljárás alá nem esik, eo ipso automatikusan lépjen elő egészen a 3200 K-ig, — tehát 31.600, vagy 31.800, fegyelmi alá nem esett tanitó — ez a gyengébbeknek, a kevésbbé "lelkiismereteseknek, a kevésbbé arra valóknak jogosulatlan kedvezményezése lenne a jobbaknak, a tehetségesebbeknek és szorgalmasabbaknak hátrányára. (Igaz ! Vgy van ! Elénk helyeslés.) Nem áltatom magamat azzal, t. ház, hogy az ezekben a törvényjavaslatokban foglalt javitás az összes igényeket és követelmény eket mindenben ki fogja elégíteni. Én csak azt remélem, hogy egyelőre ez a kinos, sokat hangoztatott panasz elcsendesedik és azt remélem, hogy egyelőre a tanítóság zöme, — fentartva azt, hogy jobb időkben a további javitás még fokozható, különösen ha a drágaság olyan sajnálatos mértékben fog növekedni, mint azt az utolsó évtizedben tapasztaltuk — mondom, azt remélem, hogy egyelőre a tanítóság zöme inkább arra fog törekedni, hogy akár a tanítói autonómia keretében, akár más utón a nagy családu, sok gyermekkel megáldott és gyermekeiket nagy buzgósággal és gonddal nevelő tanítók helyzetét javitsa, (Elénk helyeslés.) különösen a tanítói internátusokról való intézkedés által, amit egyes törvényhatóságok területén maguk az illető tanítóegyesületek kezdeményeztek, egyházi főhatóságoknak és más autonóm testületeknek nagymérvű támogatása melletti s amelyre maga az állami költségvetés is minden évben igen jelentékeny összegeket szán, ezt az összeget azonban feltétlenül növelendőnek tartom, (Helyeslés.) és ily képen mód fog nyújtatni arra, hogy az a tanitó, aki a maga egyszerű falujában kötelességének teljesítése közben gyermekeit az elemi iskolában felnevelte, a polgári vagy más középiskolába is elküldhesse, és igy az értelmi munkások közt is a hazának valóban hasznos polgáraivá nevelhesse őket. (Elénk helyeslés.) Melegen óhajtom, hogy az ország érdekében hozza meg ez a javaslat azt a megkönnyebbülést, azt a bizonyos fokú megnyugvást, azt a csendes munkát, amelyre annyira szükség van ezen a téren, és szálljon ezen törvény révén áldás az egész országra, az egész nemzetre. (Elénk helyeslés.) Ebben a reményben és ezzel az óhajtással elfogadásra ajánlom a javaslatokat. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik szólásra ? Szojka Kálmán Jegyző: Giesswein Sándor! (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Giesswein Sándor: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Kz előttünk fekvő törvényjavaslat az országnak több mint 33.000 szellemi munkását és azok hozzátartozóit érdekli, akik már hónapok, sőt évek óta várják e törvényjavaslatoktól sorsuknak, anyagi helyzetüknek j avitását. (Halljuk ! Halljuk ! Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Ez a körülmény késztet engem arra, hogy ezekhez a törvényjavaslatokhoz hozzászóljak, nem pedig Ertsey Péter t. képviselőtársamnak a túloldalról történt aposztrofálása, amelylyel az ellenzéket munkára hívja fel. Én nem az aposztrófálás folytán, hanem annak daczára akarok a javaslatokhoz hozzászólni. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) En is csatlakozom, t. ház, ahhoz az általános nézethez, hogy ezen törvényjavaslatok jelentékeny előhaladást jelentenek a magyar közoktatásügy munkásainak anyagi helyzete és színvonala tekintetében. Minden törvényjavaslat úgyszólván a köztudatból alakul ki; a parlamentek tulaj donképen csak szervei a törvényalkotásnak, amelynek
