Képviselőházi napló, 1910. XVII. kötet • 1912. június 18–deczember 31.

Ülésnapok - 1910-429

522 í2y. országos ülés 1912 nyilvános számadásra kötelezett vállalatok sokkal nagyobb adót fognak fizetni, mint eddig. Én mégint csak azt mondom, hogy nem méltóztatott figyelemmel kisérni költségvetésemet, mert különben méltóztatnék látni, hogy én is ebben a nézetben vagyok. Á nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója czimén ugyanis sokkal többet irányoztam elő, mint eddig, mert hiszen körülbelül egy millió K-val van emelve az alapadó és azonkívül 14 millió K van előirányozva a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok jövedelmi adója (Az elnöki széket gr. Tisza István foglalja el.) czimén. Ez a jövedelmi adó az, a mit Ausztriában nem fizetnek, amelylyel szemben Ausztria nyilvános számadásra kötelezett intézetei az ErtragsSteuert fizetik, amely sokkal súlyosabb, mint a milyen lesz a mostani adózásunk. Ha a t. képviselő ur azt kivánja, hogy a mikor a magyar jövedelmi adó valószinü hozadékát összehasonlítom az osztrák jövedelmi adó hozadékával, akkor az osztrák Ertragssteuer jövedelmét is vegyem kalkuláczióba, ezt nem tehetem igy, mert ez teljesen más alapon nyugvó adó. De igenis figyelemmel voltam erre, mert amikor az osztrák jövedelmi adó hozadékából a magyar jövedelmi adó várható hozadékára számitok, mindig csak a magyar jövedelmi adó azon részéről beszéltem, amely a természetes személyek által, továbbá a szolgálati illetményt élvezők által fizettetik és sohasem arról a 14 millióról, melyet a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok fognak fizetni. És ezt a 40 miihót állitottam szembe az osztrák 85 millióval. Végre a legsúlyosabban kifogásolja t. képviselőtársam, és itt vannak legsúlyosabb érvei, a keresetadóra vonatkozó rendelkezéseit a törvénynek. Kifogásolja először, hogy a progresszivitás nagyon gyenge. Beismerem, hogy a progresszivitás gyenge, de mégis mindenesetre jobb, mintha semmi sem volna. És méltóztassék megengedni, az a progresszivitás, a melyet az 1912. évi LIII. t.-cz. hozott be a kereseti adóba, tulment azon a mértéken, a melyet az érdekeltek kivántak, mert a kiváimlom csak az általános 3% volt. Az általános 3%-kal szemben, ha nem is tudom milyen mértékben, de a legkisebb jövedelmeknél mégis 2%-ra és 1%-ra mentünk le. Mondom, ezt az érdekeltek nem is kívánták, de én szükségesnek láttam, és mert szükségesnek láttam, daczára annak, hogy nem kivántak, javaslatba is hoztam. És ha a t. képviselő ur már ma is kifogásolja azt, hogy milyen furcsa helyzet az, hogy valaki 800 korona jövedelem után nem fizet semmi adót, és ha 800—1000 korona a jövedelme, akkor már 9—10 korona adót fog fizetni: menynyivel furcsább lenne az, ha megmaradna a keresetiadó-törvény ugy, ahogy 1909-ben megszavazták, hogy t. i. 800 koronáig semmit se fizetnek, 800 korona után pedig mindjárt 5% következett, vagyis a legkisebb adó 40 korona lett volna, deczember ll-én, kedden. (Igaz ! Ugy van !) vagy pedig 3%-ra való leszállítással 24 korona. (Ugy van ! Ugy van !) Azt hiszem, az a kormány és törvényhozás, amely ezen az anomálián az érdekeltek kívánsága nélkül segit, segit oly módon, hogy a minimális tétel nyolcz korona lesz, nem azt érdemli meg, hogy perszifláltassék, hogy micsoda progresszió ez, hanem he kell ismerni, hogy ugy a mai állapottal szemben, mint az 1909-iki törvényben kontemplált állapottal szemben lényegesen javított & helyzeten. (Igaz! Ugy van!) Sándor Pál: Én nem perszifláltam! Teleszky János pénzügyminister: Nem a t. képviselő úrra mondom, de más részről persziflálták. Azt méltóztatik mondani, hogy a kereseti adó nagyon megterheli a közönséget, és hogy igen nagy hatalmat ad a kormány kezébe, és méltóztatott felemlíteni, hogy ezzel a nagy hatalommal, ha nem is a mostani kormány, amit köszönettel veszek tudomásul, de valamely kormány valamikor visszaélhet. Eltekintve attól t. ház, hogy a keresetiadó kivetése nem oly nagyon van a kormány kezében, mert azt az adókivető és felszólamlási bizottságok vetik ki, amelyek az adózók köréből vétetnek, és amelyeknek megalakítására különösen az uj törvény az önkormányzatnak és az adózók különböző testületeinek nagy ingerenciát biztosit — mondom, ettől eltekinte kérdem, mi ad nagyobb hatalmat egy kormánynak: az-e, ha névleges tiz, illetőleg az általános jövedelmi pótadóval 13'5°/o-os keresetiadó kivetésével operálhat, vagy az, ha 3°/o-os keresetiadó kivetésével operálhat? Mert bocsánatot kérek, ma sokkal nagyobb a hatalma, mint ezentúl lesz. A t. képviselő ur maga is beismeri, hogy ma a 10%-os névleges kulcscsal szemben tulajdonképen 3%-os alapon fizetik a kereseti adót. Bocsánatot kérek, ha tulajdonképen az átlag 3 százalék alapján fizeti az adót, de a kormánynak a törvény értelmében joga van a tiz százalékos adózást követelni, akkor a kormány mindenesetre sokkal nagyobb hatalmat fejthet ki és sokkal nagyobb nyomást gyakorolhat a vele egyet nem értő közönségre, (Igás! Ugy van!) mint akkor, ha jövőben a törvény értelmében is csak 3 százalékos adó kivetésére jogosult. Ezentúl a kormánynak hatalma, ha ennek létezését nem is tagadom, csak arra fog kiterjedhetni, hogy a valóságos jövedelmet puhatolja ki, (Igaz! Ugy van!) holott ma, ha a valóságos jövedelmet puhatolja ki és annak megadóztatását kívánta, ez azt jelenti, hogy háromszorosan sújtotta azt az embert, szemben az átlaggal. Ez megint olyan szempont, hogy minél inkább követeli valaki ennek a szempontnak érvényesülését, annál inkább kell követelnie, hogy ezen adótörvények mielőbb életbelépjenek. (Élénk helyeslés.) Ugy a-t. képviselő ur, mint Beck G-yula